NEHAZUGGY

Nincs az emberi életnél drágább

Tóth Ilona | 2018. Szeptember 13, Csütörtök | 16:50

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kiszolgáltatott százezrek élnek ebben a csúfondériában, már ameddig élnek. Emberi lét, létezés, élet – nem számít?

Beleborzongok. Mindig. Van egy jelenet a Philadelphia című filmben, amikor a nagybeteg Andrew Beckett (Tom Hanks) ügyvédje, Joe Miller (Denzel Washington) előtt már szinte beleőrül a betegségébe. Sikolyától és Maria Callas La mamma morta áriájától az Andrea Chénier című operából olyan zaklatott állapotba kerül a néző is, hogy napokig nem szabadul a hatásától. Én nem. Szerintem ez a filmtörténelem egyik legcsodálatosabb jelenete. Az AIDS-es nagyon tehetséges ügyvéd meghal.

A történet maga a valóság, a beteg ember. Szívesen elküldeném a videót a kormány minden tagjának, először Orbán Viktornak és Prof. Dr. Kásler Miklósnak. Kísérő szöveggel: miniszterelnök úr, miniszter úr, bármi történjék is ebben az országban, az emberi életnél nincs drágább. Az emberi életnél nem lehet(ne) semmi fontosabb. Pénzt, pénzt, pénzt – paripát és fegyvert most ne – érte!

Ehhez képest ott tartunk a 21. század Magyarországán, hogy a sok embernél az egészségügy még betegebb. Van egy fél miniszterünk, mert Orbán még azt sem fogta fel, hogy ennek a nagyon fontos területnek külön tárca kell. Most az oktatásról nem beszélek. Ott is sikerült Hoffmannoknak, Czunyinéknak a földig teperni az iskolákat, pedagógusokat, diákokat. Azt gyorsan meg kell néznem, hogy ki is az egészségügyért felelős államtitkár. Nos, bizonyos dr. Nagy Anikó. Felejthető. Nyugodtan lehetne dr. Bubó vagy egy marék köles is. Teljesen mindegy. A szép életbe is! Nem lehet a hatalom embereinek tudomásul venni, hogy korszerű betegellátás nem csak a tizenkét milliós karórában feszítő, luxus kastélyokban élvezkedő, magángéppel röpködő, közpénzt betakarító burzsujoknak jár. Az emberi élet nem játék, nem gumilabda, hogy dobálózzanak vele az álfunkcik. A miniszter, a mindenféle cafranggal bíró orvos vajon annak idején szegényeket nem gyógyított? Látott már „népkórházat”, zsúfolt szakrendelőt, tudja, hogy hányan halnak bele az elérhetetlen, trehány ellátatlanságba?

Megint voltam a szomszédomnál. Megint fogyott. Már nem nagyon van hova. Január óta nem történik vele semmi, ide-oda küldözgetik, ugyanazt a vizsgálatot már hetvenedszer megcsinálták nála – heti tortúrával teszik még borzasztóbbá testi-lelki állapotát. Emberek! A Jani bácsival, a Jani bácsikkal megcsinálják – hagyják ott, ahol van. Emberek! Orbánnal meg a Káslerrel mi van? Melyik doki mondaná nekik: uraim, jöjjenek vissza majd két hét múlva, akkor lesz hely. Melyik kedves nővér tárná szét a karjait előttük: ja, nincs kötszer, nincs ampulla, rossz a gép, elfogyott a…, nincs pénz a… Senki nem mondaná a nagyságos uraknak. Mert a nagyságos uraknak, asszonyoknak nagyságos élet jár, a vagyontalanoknak, a senkiknek, akik annyit is érnek, csak a „hátha” . Hát ha szerencséjük lesz, meggyógyulnak. Ha nem, hát nem. Kiszolgáltatott százezrek élnek ebben a csúfondériában, már ameddig élnek. Emberi lét, létezés, élet – nem számít?

No. Ez a miniszter 2013-ban az Országos Onkológiai Intézet igazgató főorvosaként még ezt mondta egy interjúban:

… Mihelyt valaki úgy gondolja, hogy saját maga szabhatja meg a cselekedetei határait, rögtön taszigálni kezdi. Szabadossá válik az élet, sok millió diktátor, autokrata lesz, akik mind mások kárára próbálják érvényesíteni saját érdekeiket. …Mindennek az alapja a munka. Semmiből csak semmi lesz. A másik fundamentum az emberhez méltó élet, amiben a hitnek is jelentős szerepe van. A hit abban, hogy emberi értékek szerint cselekszem. A méltóság: ha az emberek úgy viselkednének, ahogy méltó, mert méltónak érzik magukat, nem adnák alább egy bizonyos szintnél, sem szavaikban, sem a cselekedeteikben, akkor emberibb világ jönne létre … – imádkozz és dolgozz.

Az onkológia professzora 2016-ban:

Jogász édesapám – én is elvégeztem a jogot – mindig azt mondta, ha nem szeged meg a Tízparancsolatot, soha nem kerülsz szembe, sem a törvénnyel, sem embertársaiddal. Tökéletes etikai kódex is emellett. Én, mint orvos azt mondom: még népegészségügyi program is, mert ha azt betartják, el lehet kerülni a fertőző nemi betegségeket, néhány daganatos betegséget, de még a lelki és vegetatív betegségek jelentős részét is.

Tiszteletben tartva a miniszter és mások hitét, azt gondolom, Isten nem gyógyít egyetlen kórházban sem, Isten nem viszi a beteg alá az ágytálat és nem is panaszkodik a kőkorszaki betegellátás körülményeire. Földi szakértelemmel nem megy? A kínokkal görcsbe rándult beteget például nem érdekli Kásler professzor őstörténeti kutatása sem. Hanem egy szem fájdalomcsillapítót szeretne. Az nincs, csak ha vitt magával.

Az egészségügyért felelős miniszter szerint a magyar ellátórendszer minden negatívuma ellenére az európai középmezőnyhöz tartozik, mi több, néhány területen még ennél is jobb pozícióban van. A Honvédkórház sürgősségi osztályával, az ajkai kórház intenzív osztályán felmondott nővérekről szóló információkat a miniszter úgy kommentálta, hogy ez a hozzáállás nem mindenkire jellemző. Tipikus feljebbvalói alávaló vélemény. Nem az ételről, nem a WC-papírról, nem a bűzlő, omladozó falakról, nem a rongyos ágyneműkről, nem a fapados ágyakról lenne szó most. Hanem az emberről.

A halálos beteg Andrew Beckett az áriát hallgatva suttogja: „A harmónia hangja, azt mondta, én vagyok az élet.”

Mondtam, beleborzongok. Mindig.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!