November 17,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nem gyűlölet lesz az, hanem mélységes megvetés

Akkor beszéljünk még egy kört a gyűlöletről és a hazaszeretetről, ha már itt a nyersanyag. Ma reggel óta az alábbi szellemi moslékkal nyomul az államnak kétharmadában is elnyomott, hősöket és mártírokat megszégyenítő pártja a Sargentini-jelentésről szóló – számukra sajnálatos módon – nyíltsisakos szavazás előtti hangulatkeltés kényszerűsége okán:

Nagy szavak, jól hangzó, nemzeti elalélásra alkalmas szavak. Semmi közük semmihez – az Európai Parlament asztalán fekvő eljáráshoz végképp semmi -, de rendkívül jól ki vannak találva. Zabálja is kétpofára a holdudvar (elég a kommentekre ránézni, és az embernek kiszaladhatnékja támad a világból), ez csak természetes: nekik szól, őket kell megdöbbenteni és felháborítani. Sok minden eszembe jutott erről az egybites, hazug, de annál jobban bevált, a Fidesz lényegét adó érzelmi manipulációs üzenetről, úgyhogy elmesélem, ha nem bánják. Ha igen, akkor is.

Már csak azért is, mert a politikusok és az őket szolgáló népek (nem elírás, így megy ez egy konszolidált feudális banánköztársaságban) kollektív memóriája rövid, ezért az ismétlés a tudás anyja, a hülyék anyja meg mindig terhes (by Edgar). Példának okáért eszembejutott maga az élő, úton-útfélen idézett klasszikus, aki ebből a faéket szélsőjobbról előző egyszerűségű hazugságból él. Ez van. Franc se tudja, miért, de így alakult: a magyar egészségüggyel ellentétben világszínvonalon teljesítő szélkakas és köpönyegforgató jelleme jutott eszembe elsőként.

Aki 2003-ban még nem volt abban a helyzetben, hogy az Európai Parlamentben szavazni tudjon a hazája az akkor regnáló MSZP-kormány ellen – amelyet jobban gyűlölt, mint amennyire a hazáját szerette már akkor is -, ezért meg sem állt a Kereszténydemokrata Internacionáléig (ekkor már leszerelt a Liberális Internacionáléból, ahol 2000-ig, nyolc éven keresztül alelnökként futott), és a fülükbe suttogta: Magyarországon elszaporodtak az antidemokratikus jelenségek, és miután ezekre a jelenségekre a nemzetközi közvélemény is egyre inkább felfigyel (via Németh Zsolt – a parlament külügyi bizottságának fideszes elnöke),

a kormányzatnak nem a tükörre kell haragudnia, hanem tudomásul kell vennie, hogy egy jogállamban és demokráciában vannak alapvető normák, amelyek vonatkoznak még a posztkommunista hátterű vezetőkre is. (MTI-archívum)

Rég volt, igaz sem volt. Orbán Viktor feljelentése nyomán a Kereszténydemokrata Internacionálé 2003 júniusában – Burma és Kuba mellett – nyilatkozatban ítélte Magyarországot, imígyen:

… a legutóbbi országgyűlési választások után a magyarországi polgári és politikai szabadságjogok helyzete jelentősen romlott, és több esetben megsértették az alapvető jogokat. (…) Magyarországon a szocialista-liberális kormány hatalomra kerülése óta a következő jelenségek terjedtek el: pártpolitikai befolyás a rendőrségre, politikai viták beszűrődése a bíróságokra, pártpolitikai motivációjú bírósági eljárások, állampolgárok és civil szervezetek gyülekezési jogának korlátozása, ellenzéki gondolkodók megfélemlítése és eltávolítása az állami szférából, »felségsértésszerű« bírósági eljárások azok ellen, akik bírálják a kormányt, a polgári sajtó életképtelenné tétele, hirdetési bevételi forrásainak elvágása, valamint állami támogatások nyújtása a kormánypárti sajtónak, amely amúgy is domináns, a szabad véleménynyilvánítás adminisztratív és jogi korlátozása. (via)

2003-ban még nem volt érvényben az a széles körben elfogadott nézet, miszerint soha nem látott támadás indult külföldön a haza ellen (országrontás, hazaárulás).  Akkor még az volt a divat, hogy aki a magyarországi demokrácia állapota miatt aggódik és nemzetközi szervezeteknél panaszolja be a kormányt, az valójában nem a hazája és a magyar emberek ellen uszít gyűlöletből és Sorosból kifolyólag, hanem helyesen cselekszik.

Aztán 2006-ban, amikor Orbán Viktor ellenzékből konstatálta, hogy Magyarország tagja lett az Európai Uniónak, elszaladt Strasbourgba, a néppárti frakció egyik októberi tanácskozására és elöntötte a hazaszeretet:

A kommunizmus »saját országaiban intézményesítette a korrupciót, az erkölcsi relativizmust, a szegénységet, a kiszolgáltatottságot, a hamis adatokat szolgáltató kormányokat, a felelősséget nem ismerő politikusokat és a politikai hazugságokat«, s ez a bővítés óta immár az EU problémájává is vált. (via)

Erre hivatkozva sürgette Orbán az uniós segítségnyújtás megtagadását a „hazug és csaló” kormányoktól. Úgy tűnik, akkor  nem okozott neki lelkiismereti problémát soksokmilliárdos uniós támogatási forrásoktól megfosztani Magyarországot, akkor a magyar nép becsületére sem volt olyan érzékeny, mint tegnap, midőn az ezeréves hazaszeretetről lamentált, hogy ne Tiborcz korrupciós ügyeiről kelljen.

Mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy bár a magyar demokrácia gyógyíthatatlan betegségére semmiféle gyógyírt nem hozott sem a fülkeforradalom, sem Magyarország uniós tagsága, sem az eltelt másfél évtized (és ez mind végtelenül szomorú), a legszomorúbb mégis ez az érzelmi gyökérség, ez a penetráns arrogancia, ez az emlékezetkiesésnek álcázott szociopata gerinctelenség. Ez a nettó emocionális zsarolás. Hogy az az ember, aki elvileg ellenzékben azt cselekedte, amit a haza megkövetelt (és ne áltassuk magunkat azzal, hogy az MSZP-kormánynak nem voltak meg a maga tökéletesen azonos jellegű, nagyságrendileg ugyan a jelenlegi állapotokhoz képest röhejes bűnei), ma gyűlölettel és hazaárulással vádolja azokat, akik ugyanúgy cselekszenek, mint ő ezelőtt 10-15 évvel. Amikor szintén vérzett az összes sebből a sosem volt magyar demokrácia, de legalább nem egy szűk bűnbanda működtette családi vállalkozásként az országot.

Miközben teljesen kiszámítható módon a nemzeti túlmozgástól-harcolástól megrészegült hívei extázisba esnek attól, hogy milyen jól beszélt, és milyen jól megvédte őket megint az egyszerűn tévedhetetlenül tökéletes istenkirályuk, és legszívesebben csupasz kézzel esnének neki azoknak, akikre a bálvány rámutat, tegyék már meg, hogy elgondolkodnak azon: mi a különbség? Ha Orbán 2003-ban, 2006-ban és kétezerakárhányban nem minősült hazaárulónak, amiért – fideszül szólva – a regnáló kormány bűneiért az ország népét, az istenverte három harmadot akarta megszopatni, akkor most miért dobálózik ilyen könnyen a hazájuk ellen szavazókról kiállított diagnózissal?

Ha legalább egy csöppnyi, egy árnyalatnyi következetesség és gerinc szorulna néha ezekbe a pofátlan uszításokba, leszarnám, hogy ez a három évtizede a politikából és közpénzből élő elfuserált ember konkrétan függönynek nézett tegnap egy egész országot. Már olyan régóta mérgezi a gyűlöletével ezt a nemzeti sorba felnőni képtelen népet, olyan kurva sok idő ez a három évtized, amióta beverekedte magát a politika fősodrába, és mérgez-rombol-pusztít-tör-zúz, hogy az ember néha saját magán is észreveszi: a legsötétebb indulatokat váltja ki belőle ez az elvtelen, erkölcsi hulladék.

Úgyhogy valójában ez is teljesen felesleges: racionálisan, higgadtan, lecsupaszított érvek és tények mentén szembesíteni korábbi önmagával, értelmes kérdésekre értelmes válaszokat, érdemi magyarázatokat várni tőle, vagy azoktól, akik kiszolgálják az elvetemültségét. A személyeskedő, hamis, büdös érzelmi húrokat pengető hazudozáson kívül más nyelvet nem beszél ez az ember, és ez borzasztó. Ennél csak az a borzasztóbb, hogy mások hazaszeretetét és becsületét méricskéli egy olyan morálisan lezüllött alak, akinek a famíliája milliós-milliárdos csalásokban érintett.

Azt hiszem, mindazonáltal téved az elvetélt jogászok gyöngye: nem gyűlölet ez. Rosszabb annál: mindenféle gazdasági, politikai és egyéb érdek nélküli őszinte megvetés.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.