NEHAZUGGY

Nem gyűlölet lesz az, hanem mélységes megvetés

Molnár Bálint | 2018. Szeptember 12, Szerda | 11:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Akkor beszéljünk még egy kört a gyűlöletről és a hazaszeretetről, ha már itt a nyersanyag. Ma reggel óta az alábbi szellemi moslékkal nyomul az államnak kétharmadában is elnyomott, hősöket és mártírokat megszégyenítő pártja a Sargentini-jelentésről szóló – számukra sajnálatos módon – nyíltsisakos szavazás előtti hangulatkeltés kényszerűsége okán:

Nagy szavak, jól hangzó, nemzeti elalélásra alkalmas szavak. Semmi közük semmihez – az Európai Parlament asztalán fekvő eljáráshoz végképp semmi -, de rendkívül jól ki vannak találva. Zabálja is kétpofára a holdudvar (elég a kommentekre ránézni, és az embernek kiszaladhatnékja támad a világból), ez csak természetes: nekik szól, őket kell megdöbbenteni és felháborítani. Sok minden eszembe jutott erről az egybites, hazug, de annál jobban bevált, a Fidesz lényegét adó érzelmi manipulációs üzenetről, úgyhogy elmesélem, ha nem bánják. Ha igen, akkor is.

Már csak azért is, mert a politikusok és az őket szolgáló népek (nem elírás, így megy ez egy konszolidált feudális banánköztársaságban) kollektív memóriája rövid, ezért az ismétlés a tudás anyja, a hülyék anyja meg mindig terhes (by Edgar). Példának okáért eszembejutott maga az élő, úton-útfélen idézett klasszikus, aki ebből a faéket szélsőjobbról előző egyszerűségű hazugságból él. Ez van. Franc se tudja, miért, de így alakult: a magyar egészségüggyel ellentétben világszínvonalon teljesítő szélkakas és köpönyegforgató jelleme jutott eszembe elsőként.

Aki 2003-ban még nem volt abban a helyzetben, hogy az Európai Parlamentben szavazni tudjon ~~a hazája~~ az akkor regnáló MSZP-kormány ellen – amelyet jobban gyűlölt, mint amennyire a hazáját szerette már akkor is -, ezért meg sem állt a Kereszténydemokrata Internacionáléig (ekkor már leszerelt a Liberális Internacionáléból, ahol 2000-ig, nyolc éven keresztül alelnökként futott), és a fülükbe suttogta: Magyarországon elszaporodtak az antidemokratikus jelenségek, és miután ezekre a jelenségekre a nemzetközi közvélemény is egyre inkább felfigyel (via Németh Zsolt – a parlament külügyi bizottságának fideszes elnöke),

a kormányzatnak nem a tükörre kell haragudnia, hanem tudomásul kell vennie, hogy egy jogállamban és demokráciában vannak alapvető normák, amelyek vonatkoznak még a posztkommunista hátterű vezetőkre is. (MTI-archívum)

Rég volt, igaz sem volt. Orbán Viktor feljelentése nyomán a Kereszténydemokrata Internacionálé 2003 júniusában – Burma és Kuba mellett – nyilatkozatban ítélte Magyarországot, imígyen:

… a legutóbbi országgyűlési választások után a magyarországi polgári és politikai szabadságjogok helyzete jelentősen romlott, és több esetben megsértették az alapvető jogokat. (…) Magyarországon a szocialista-liberális kormány hatalomra kerülése óta a következő jelenségek terjedtek el: pártpolitikai befolyás a rendőrségre, politikai viták beszűrődése a bíróságokra, pártpolitikai motivációjú bírósági eljárások, állampolgárok és civil szervezetek gyülekezési jogának korlátozása, ellenzéki gondolkodók megfélemlítése és eltávolítása az állami szférából, »felségsértésszerű« bírósági eljárások azok ellen, akik bírálják a kormányt, a polgári sajtó életképtelenné tétele, hirdetési bevételi forrásainak elvágása, valamint állami támogatások nyújtása a kormánypárti sajtónak, amely amúgy is domináns, a szabad véleménynyilvánítás adminisztratív és jogi korlátozása. (via)

2003-ban még nem volt érvényben az a széles körben elfogadott nézet, miszerint soha nem látott támadás indult külföldön a haza ellen (országrontás, hazaárulás). Akkor még az volt a divat, hogy aki a magyarországi demokrácia állapota miatt aggódik és nemzetközi szervezeteknél panaszolja be a kormányt, az valójában nem a hazája és a magyar emberek ellen uszít gyűlöletből és Sorosból kifolyólag, hanem helyesen cselekszik.

Aztán 2006-ban, amikor Orbán Viktor ellenzékből konstatálta, hogy Magyarország tagja lett az Európai Uniónak, elszaladt Strasbourgba, a néppárti frakció egyik októberi tanácskozására és elöntötte a hazaszeretet:

A kommunizmus »saját országaiban intézményesítette a korrupciót, az erkölcsi relativizmust, a szegénységet, a kiszolgáltatottságot, a hamis adatokat szolgáltató kormányokat, a felelősséget nem ismerő politikusokat és a politikai hazugságokat«, s ez a bővítés óta immár az EU problémájává is vált. (via)

Erre hivatkozva sürgette Orbán az uniós segítségnyújtás megtagadását a „hazug és csaló” kormányoktól. Úgy tűnik, akkor nem okozott neki lelkiismereti problémát soksokmilliárdos uniós támogatási forrásoktól megfosztani Magyarországot, akkor a magyar nép becsületére sem volt olyan érzékeny, mint tegnap, midőn az ezeréves hazaszeretetről lamentált, hogy ne Tiborcz korrupciós ügyeiről kelljen.

Mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy bár a magyar demokrácia gyógyíthatatlan betegségére semmiféle gyógyírt nem hozott sem a fülkeforradalom, sem Magyarország uniós tagsága, sem az eltelt másfél évtized (és ez mind végtelenül szomorú), a legszomorúbb mégis ez az érzelmi gyökérség, ez a penetráns arrogancia, ez az emlékezetkiesésnek álcázott szociopata gerinctelenség. Ez a nettó emocionális zsarolás. Hogy az az ember, aki elvileg ellenzékben azt cselekedte, amit a haza megkövetelt (és ne áltassuk magunkat azzal, hogy az MSZP-kormánynak nem voltak meg a maga tökéletesen azonos jellegű, nagyságrendileg ugyan a jelenlegi állapotokhoz képest röhejes bűnei), ma gyűlölettel és hazaárulással vádolja azokat, akik ugyanúgy cselekszenek, mint ő ezelőtt 10-15 évvel. Amikor szintén vérzett az összes sebből a sosem volt magyar demokrácia, de legalább nem egy szűk bűnbanda működtette családi vállalkozásként az országot.

Miközben teljesen kiszámítható módon a nemzeti túlmozgástól-harcolástól megrészegült hívei extázisba esnek attól, hogy milyen jól beszélt, és milyen jól megvédte őket megint az egyszerűn tévedhetetlenül tökéletes istenkirályuk, és legszívesebben csupasz kézzel esnének neki azoknak, akikre a bálvány rámutat, tegyék már meg, hogy elgondolkodnak azon: mi a különbség? Ha Orbán 2003-ban, 2006-ban és kétezerakárhányban nem minősült hazaárulónak, amiért – fideszül szólva – a regnáló kormány bűneiért az ország népét, az istenverte három harmadot akarta megszopatni, akkor most miért dobálózik ilyen könnyen a hazájuk ellen szavazókról kiállított diagnózissal?

Ha legalább egy csöppnyi, egy árnyalatnyi következetesség és gerinc szorulna néha ezekbe a pofátlan uszításokba, leszarnám, hogy ez a három évtizede a politikából és közpénzből élő elfuserált ember konkrétan függönynek nézett tegnap egy egész országot. Már olyan régóta mérgezi a gyűlöletével ezt a nemzeti sorba felnőni képtelen népet, olyan kurva sok idő ez a három évtized, amióta beverekedte magát a politika fősodrába, és mérgez-rombol-pusztít-tör-zúz, hogy az ember néha saját magán is észreveszi: a legsötétebb indulatokat váltja ki belőle ez az elvtelen, erkölcsi hulladék.

Úgyhogy valójában ez is teljesen felesleges: racionálisan, higgadtan, lecsupaszított érvek és tények mentén szembesíteni korábbi önmagával, értelmes kérdésekre értelmes válaszokat, érdemi magyarázatokat várni tőle, vagy azoktól, akik kiszolgálják az elvetemültségét. A személyeskedő, hamis, büdös érzelmi húrokat pengető hazudozáson kívül más nyelvet nem beszél ez az ember, és ez borzasztó. Ennél csak az a borzasztóbb, hogy mások hazaszeretetét és becsületét méricskéli egy olyan morálisan lezüllött alak, akinek a famíliája milliós-milliárdos csalásokban érintett.

Azt hiszem, mindazonáltal téved az elvetélt jogászok gyöngye: nem gyűlölet ez. Rosszabb annál: mindenféle gazdasági, politikai és egyéb érdek nélküli őszinte megvetés.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!