Ugye nem kell mondanom, ez az „emlék” nem a mártíromság mementója. Nem arról szól, hogy szegény berliniek mennyit szenvedtek. Azért nem rombolták földig és építettek valamit a helyére, hogy a maguk tettét ne hagyják elfelejteni semelyik késői nemzedéknek sem. Ez a rom ugyanaz, amit a minap mutattam: a Brandenburgi kapu közelében lévő Holokauszt-emlékhely képeire talán emlékeznek még. Meg az utcanevekre, Hannah Arendt, Ben Gurion, Jeruzsálem utcájára.
A toronyban tartják egy képnek az eredetijét, egy 120×90 centiméteres szénrajzot, aminek a másolatai a coventry katedrálisban és a volgográdi katedrálisban láthatók. Egy orvos hadnagy, Kurt Reuber rajzolta 1942-ben, a körülzárt Sztálingrádban. Anya és gyermeke képével a szeretetet és biztonságvágyat akarta ábrázolni, a Sztálingrádi Madonna a hidegháború idején a nyugat-berliniek üzenete volt a megbékélés vágyáról.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.