Szeptember 25,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Hacsaknem Blog


Támadóállásba helyezkedik, rázza az öklét, habzik a szája és gyűlöletbe torzul az ábrázata

A történet egyszerű és triviális, de ettől még aktuális. Nem én hamisítottam, nem én színeztem ki, felvétel is van róla. Röviden összefoglalom: egy Magyarországra látogató – a fehér európai átlagnál egy árnyalattal sötétebb bőrszínű – skót és egy magyar állampolgár külföldi rendszámú gépkocsijukkal elsodorták egy parkoló autó visszapillantó tükrét. Megálltak, ám mielőtt kiszálhattak volna az autóból, hat feldühödött jó magyar ember rontott rájuk: rasszista sértéseket kiabáltak, migránsoztak, majd mindkét férfit bántalmazták. Az okozott kár legfeljebb 20 ezer forint lehet, ám a verbális és fizikai agresszió nem csak aránytalan, de érthetetlen is. Lenne. Normális helyeken, normális korokban, egy normális világban.

Ez itt nem egy normális hely, és pláne nem egy normális világ. Itt egy letört visszapillantó tükör és az átlagnál sötétebb bőrszín tökéletesen alkalmas arra, hogy a legordenárébb fenevadat szabadítsa el emberek random csoportjaiból. Jó, tudom, ez egy elszigetelt eset, nem szabad belőle semmilyen önmagán túlmutató konzekvenciát levonni. Ahogy Őcsényben is csak az elszigetelt magyar virtus fejezte ki hangosan és érthetően a véleményét, itt sincs különösebb látnivaló. Tudom, sem az ország általános mentális és lelkiállapotára nézve, de még a szombathelyi polgárokéra nézve sem következik semmi a történetből.

Egy majdhogynem banális közlekedési incidens verekedéssé, ütlegeléssé, köcsögözéssé, büdös-geci-szar-migráns-faszszopózássá, buzizássá fajult. Semmi extra. A hagyományos, régivágású kereszténydemokrácia kikönyökölt a negyedik éve tartó konstans agymosás, valamint a frissen festett kultúrharc pöcegödréből és igazságot szolgáltat magának. Ja, nem, elnézést, ilyet nem szabad mondani, írni, de még gondolni sem. Szégyellje magát mindenki, akinek erről a sokadik, de még mindig elszigetelt, ártalmatlan, szóra sem érdemes tettelgességig fajuló önbíráskodási ügyről is ugyanaz jut eszébe. Nem, ehhez a regnáló hatalomnak semmi köze. Úgyhogy akinek erről akár áttételesen is szentéletű, végvári keresztény Orbán Viktor jut eszébe, az nem is magyar.

Csakhogy. Bármennyire is kizárható (alapból és gondolkodás nélkül), hogy a migráns szót kitartóan ismételgető, közben a visszapillantó tükrében (szándékolatlanul) kárt tevő embert rángató-ütlegelő hazánkfiának bármi köze lenne a magyar kormány migránsokkal hergelő, múlni nem akaró idegengyűlölő kampányához, próbáljuk meg mégis elkerülni a szerecsenmosdatást és az álszenteskedést hagyjuk a fenébe. Bárhogyan is habzik a szája tetszőleges Bayer Zsoltnak, midőn a lángba borult, bevándorlók által letarolt Soros-Európát köpködi kocsmai cimborája kivételes zsenialitásának oltárán.

Szeretném leszögezni, hátha nem ad okot a félreértésre: ezek a magasabbrendű hófehér magyar emberek nem 2010-ben nőttek ki a fülkeforradalmi talajból, már azelőtt is itt voltak a maguk habitusával, a jól bevált konfliktuskezelési módszereikkel és leginkább a gyárilag örökölt, mentális-lelki alapfelszereltségükkel. Könnyen lehet, hogy 2010 előtt is adódtak kisebb-nagyobb közlekedési incidenseik, összeszólalkoztak a szomszédjukkal, és kikapcsolódásként teli tüdőből szidták a büdöszsidócigánybuzik felmenőit. Bárkit, aki valamiért szembejött, és volt rajta sapka, vagy nem volt rajta sapka.

Ezek a derék, saját lábukon álló kultúremberek minden társadalomban viszonylag azonos arányban, igazságosan elosztva léteznek és élik a maguk kis sikerélményekkel és frusztrációkkal terhes életüket. Hőbörögnek, méltatlankodnak, sértegetik a mellettük állót, ökölbe szorul az agyuk és az öklük bármitől. Vagy a bármi ellenkezőjétől. A valóságra való jelen rácsodálkozás tárgyát következésképpen nem ennek a néhány embernek a kirívóan agresszív verbális és fizikai megnyilvánulási módja képezi, amely zsigeri válaszreakcióként érkezett egy alighanem nevetséges, semmilyen visszafordíthatatlan kárt nem okozó közúti balesetre.

Hanem az a tény, hogy erre a gyári csomagolásra csorog hosszú évek óta a tényként befogadott hazugságok mérgező-hülyítő máza, a bizonyításra nem szoruló háromszavas gyűlöletpropaganda, ami ugyanúgy csapódik le az arra fogékony társadalmi csoportokban Szombathelyen, mint Őcsényben, Kömlőn vagy Perbálon.

A lecsorgó méreg aztán – rendeltetésének megfelelően – a felszínre tör, rázza az öklét, habzik a szája, támadóállásba helyezkedik és gyűlöletbe torzul az ábrázata. Akkor is, ha egy 20 ezer forintos tükörkeretről van szó, és akkor pláne, ha az elkövetőnek két árnyalattal sötétebb a bőre, mint neki. Az út szélén, a munkahelyen, a közértben, a kocsmában, a koccanásos baleset helyszínén, az orvosi rendelőben, bárhol. Az, amiért talán pár éve még maga is elszégyellte volna magát otthon a tükör előtt, arra ma büszke lehet. Ami tegnapelőtt még az elítélendő viselkedés kategóriában futott, azzal ma simán döngetheti a mellét. Sikk és menő agresszívnak, bunkónak, sötétnek lenni, mert azzal nem csak saját ostobaságát, hanem a hazát is védi.

Ma az utolsó zsákfalu perifériára szorult, önérdekérvényesítésre képtelen, nélkülöző, leszakadt tagja is szitokszóként-kötőszóként tolja a migránsozást. Miközben normális helyeken a mindenkori kormányzat azért tesz erőfeszítéseket, hogy a társadalom egyes részeiben gyárilag meglévő sötét indulatokat kordában tartsa, itt a hatalom kimondva, kimondatlanul, a sorok között, vagy éppen teli szájjal bátorítja az agressziót. A kezébe adja, a szájába rágja a mindenhonnan vödörszámra folyó propaganda, hogy ki az ellenség, akivel szemben teljesen jogos bármilyen típusú fellépés. Jogos kárt tenni mások tulajdonában, jogos sötétebb bőrszínű idegeneket köcsögözni, és a ügy érdekében még egy saller is belefér.

Nos, 2015 óta – amikor nem remélt ajándékként Orbán ölébe hullott a migrációs válság – nem ez az első ilyen típusú, a szőnyeg alól kicsorduló gyűlöletbe mártott eset. Azóta tízmilliárdok árán csak fokozzák, egyre fokzzák a feszültséget, a valóban elszigetelt kocsmai gyűlölködés pedig mára lassan normává, a határozott, hangos és érthető véleménynyilvánítás elfogadott, legfelsőbb kormányzati szintekről bátorított, de legalábbis szolidan megtűrt eszközévé vált.

Nem, ez nem azért van, mert Orbán Viktornak nem volt gyerekszobája, hanem mert az elvetélt gyerekkorú népvezér ráérzett a tutira, a magyar néplélek rezdülésének mikéntjére, és nem bír leakadni róla. Márpedig a népi ostobaság tökéletesen rezonál az ő  felcsúti disznószagba burkolt csatakiáltásaira. Egészséges lelkületű ember, pláne egy ország miniszterelnöke nem játszik rá szándékosan a társadalom legsötétebb reflexeire és indulataira, nem okád olajat a tűzre, és nem áll ki nyíltan vagy hallgatólagosan a rasszizmus és a gyűlölet mellett.

Ez itt azonban egy másik történet. Egy olyan, amelyik évtizedekre megpecsételte egy fél, ha nem egy egész ország elméjét, lelkületét. Itt már nem az a kérdés, hogy lesz-e következő hasonló eset, hanem hogy mikor. Itt már nem kell lezárni a határokat a vélt és valós ellenségek elől, itt már minden adott. Helyben, első kézből. Aki szerint nincs teendő és pláne nincs összefüggés a rezsim ámokfutása és a terjedő társadalmi agresszivitás között, az maga is felelős ezért. Ezt jó lesz szem előtt tartani, amikor az érintett a büdös-geci-szar-migráns-faszszopózás rossz oldalán találja magát.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.