NEHAZUGGY

Isten ostora

Benedikty Béla | 2018. Szeptember 4, Kedd | 11:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Különféle nyelvek a „gyökér” szót valaminek az „eredője” helyett használják nagyon költőien és nagyon szakszerűtlenül. Magyarország miniszterelnöke a maga végtelen butaságában, mit sem törődve a maga végtelen tudatlanságával természetesen Magyarország türk gyökereiről pöszített (örök és áthághatatlan szabály: testi és egyéb hibákkal nem gúnyolódunk – a beszédhiba nem az, némely végletes esettől eltekintve bárki meg tud tanulni beszélni, egy beszédhibásnak akkor nézem el a hiányosságát, ha sok kiváló tulajdonságával azt képes eltakarni).

Magyarországnak nincsenek türk gyökerei. A magyar nyelvnek sincsenek. A magyar nyelv érintkezése a „türk” nyelvekkel (megint egy szakszerűtlen fogalom) még érintőlegesnek is alig nevezhető, ha mindenáron a növénytanból kell hoznunk a hasonlatot, ez az érintkezés olyan, mint a fa alatt talált idegen falevelek, amiket a szél odasodort. Ezenkívül az is elhangzott, hogy „a magyarok Attila kései leszármazottainak tekintik magukat, a hun-türk eredet alapján állnak, nyelvük a türk nyelvekkel áll rokonságban.”

Bizonyos tanulatlan szittya „magyarok”, akik azt hiszik, előkelő dolog az isten ostora rokonának lenni (az ilyenek kétségkívül tömegesen fordulnak elő az országban) valóban az illető leszármazottainak tekintik magukat, de ettől még a magyaroknak jóformán semmi közük nincs Attilához. A „rokonság” foka legegyszerűbben úgy határozható meg, ahogyan a csimpánz és az ember rokonsága: egy közös őstől indultak, és lett belőlük két külön, egymással semmiféle kapcsolatban nem lévő ág, amik ennek megfelelően különféle irányban fejlődtek. A hun-türk eredet, aminek az alapján állnak valami olyasféle összekapcsolás, mint mondjuk az ajtó-szekér eredet, amennyiben mindkettő fából van – azaz a hun és a türk még a fa alatti száraz levél szintjén sem kapcsolható össze. Ja és persze semmiféle rokonságban nem állnak, kivéve ha például a mohácsi csatát rokoni találkozónak tekintjük – ha annak tekintjük, akkor áll a nyelvi rokonság is.

Természetesen már rég nem várom el, hogy egy iszonyatosan ostoba, faragatlan, kültelki ízlésű, baromfiszaros udvaron szocializálódott prosztó képes legyen felfogni, a megnyilvánulásaival egy országot járat le, annál is kevésbé, mert ezt az országot már amúgy sem lehet lejjebb járatni. Mindössze bizonyos fogalmakat akartam tisztázni, amik a köztudatban finoman szólva zavaros képet mutatnak.

Az Ezerév című, készülő könyvemben azt írtam, hogy a magyar ázsiai nép, bármennyire nem szeretjük is ennek az expressis verbis kinyilvánítását.

Nem vagyok boldog attól, hogy a mondatom ilyen látványos és egyben förtelmes megerősítést kapott.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!