Április 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Az identitásromboló potenciális tetteseket már kijelölték, jelenleg a tanúk kinevezése zajlik

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

kelemen.mikes@netkavezoabujdosokhoz.tekirdag.tr

Tárgy: Csalódás

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Maradjon kend. Itt most kinyilatkozták, veszélyben van az identitás. Még elején vagyunk az ügynek. Pillanatnyilag maguk se tudják, hogy kiknek, melyik. Nyomoznak. Keresik az identitásukat, és majd ahhoz képest lesznek a gyanúsítottak. (Azt már tudják, hogy a hadifoglyokkal való bánásmódunk helytelen, ezért ezentúl tananyag az iskolában.)

Az identitásromboló potenciális tetteseket már kijelölték, jelenleg a tanúk kinevezése zajlik. Kend a janzenista szemléletével pillanatnyilag nem gyanúsított tudtunkkal, de ez nem jelent semmit. Bármikor az lehet. A szorgalom meghozza a gyümölcsét, és a magyar köztudottan szorgalmas/leleményes észjárású nép. Kitalálják. Azt is, hogy pillanatnyilag egyáltalán mi is az aktuális identitásuk.  

De én most a nagyi miatt írok. Aggódom. Közeleg az ősz, mert megjelentek az utcán az agyunk átprogramozására berendelt jövő-menő, lehajtott fejű, zavart tekintetű pedagógusok. És a túlképzettsége miatt a közszolgaságból demokratikusan kirúgott nagyinak egyre gyakrabban (azt mondja, olyan foltszerűen, de mintha most lenne) előjön, megelevenedik a múlt. És maholnap nem tud majd a kertben matatni, és akkor rátör a cselekvési kényszer. A lakásban nem porszívózhat állandóan, mert kirongyolódik a szőnyeg, mert nekünk még eredeti Rakéta porszívónk van, és az nem cicózik, a téglát kikapja a falból, ha nem orosz cement van a malterban. Olvasni se tud mindig a nagyi a szeme miatt. A visszeres lába miatt meg nem is ülhet sokáig.

De nem ez a gond. A nagyi – ha dolog van – működik rendesen. Ahogy a tata mondja, időarányosan. Hanem ha nincs dolog. Na, az a veszélyes! Gondolkodik!!!! A minap is véletlenül esett az eső, nem tudott menetrendszerűen működni és egyből beindult a fejében a képmagnó, kihangosítva, hogy: „Azt hinné az ember, hogy már rosszabb nem lehet, és mindig rosszabb, sőt sokkal rosszabb lesz.” Hogy kétség ne legyen senkiben elővezette a legfrissebb csalódását. Nekem. Mert én a nagyinak a jobb keze vagyok, a tatának meg a bal, mert a tata kétkezes, de gyárilag suta, csak a Horthy érában született és akkor nagyon tiltották a balosságot. De most a befőzések miatt leginkább jobb kézként funkcionálok. Meg divat is a jobbosság, ha kell, ha nem.

Szóval kendnek tudnia kellene, hogy a nagyi, a harmadik szomszédban lakó suszterrel együtt járt a kötelező hittanra mikor Rákosi még a Horthy által leamortizált ország újjáépítésével volt elfoglalva és neki is jól jött a sok engedelmességhez szoktatott alázatos alattvaló. A suszternek az apja is suszter, meg hadifogoly volt és párttitkár lett, de ettől még suszter maradt, csak KTSZ-ben. Amikor nagyiék gimisek, meg főiskolások voltak a dialektikus materializmusról tartott nekik előadást, amíg a nagyi cipőjét talpalta, otthon, fusiba. Ingyen, mert a nagyi apukája szalonnáért cserélt talpbőrt nekik is.

A nagyi régi osztálytársa főiskola után művezető lett a cipőgyárban. Pedig párttag se volt, mert a faterja a nagy pártoskodás miatt nem ment vele pecázni, egyedül meg nem engedte ki a vízhez, mert gyerek még és ettől egy életre elment a kedve a pártoskodástól. Ezt a művezetőséget a kommunista rendszerben közvetlen termelésirányítónak nevezték. Hálátlan munkakör volt, felülről taposták, alulról rúgták (a rúgásnál a nyalizást még talán jobban utálta).(Azt azért tudja kend, hogy nem úgy nyuvasztották, mint most, csak olyan üzemi demokráciásan, nem kenyérre ment, nem is fájt, csak rosszul esett.)

De volt egy előnye, a gyerek könnyebben bejutott az egyetemre. Az övé is, a Fontoska. Azért becézték így maguk között, mert amit ő mondott/csinált mindig az volt a fontos. Mindenki mindent dobjon el, mert most ő, ez meg az! Mikor még kicsi volt, ez a szokása nagyon vicces volt. Később egyre kevésbé. Ráadásul önteltsége idővel olyan mértékben fokozódott, hogy ha tehették, akkor kerülték a vele való találkozást az őseire való tekintettel.

A nagyi sose tartotta valami észlénynek a srácot. Az apja, nagyapja hozzá képest polihisztorok voltak. A nagyi tudja, mert a nagyapja, később az apja flekkelte a nagyi körömcipőit, néha több párat, mert a pesti villamos, meg a megolvadt aszfalt a járdán zabálta a cipősarkakat.

Azt meg kendnek mondani se kell, hogy a nagyi beszédes. Sokszor megvárta a javítást és mindig jót beszélgettek közben. Tudvalevőleg a korábbi diktatúrákban a borbély, a bolt, a suszter a helyi MTI hiteles kirendeltségi feladatait is ellátta. A kocsma az már a feldolgozott híranyagot színesben adta tovább. Most mindez nincs, de van helyette kb. tízezer tódító Fontoska.

Na és, hogy rövidre fogjam már. Ezeknek a Fontoskáknak fogalmuk sincs a dialektikus materializmusról, a Tízparancsolatról azt hiszik, hogy valami jópofi katolikus szlogen, a Hiszekegyet még súgóval se tudnák felmondani, a Gecsemáné-kert meg annyiból érdekli őket, hogy ki privatizálta, és mennyi uniós támogatást lehet vele szakítani. Szóval csak hablatyolnak, fontoskodnak. De nem ez a nagyi nagy bánata. Ez csak az úgynevezett egy szelet életkörülmény. A másik szelet már szomorúbb. Meghalt a régi iskolatárs a szegényházban. Kellett a szülői ház nagy portája kastélynak, medencének kizsuppolták, jobb ott neki. Tényleg. Nem sokat szenvedett, hamar meghalt. Csak úgy, az EMMI elvárásainak megfelelően.   

De hogy kinyögjem már végre. Attól a nagyi nem fogott padlót, hogy a suszter unoka/gyermek Fontoska phd. a Feuerbach, Hegel, Kant triót a német fociválogatott támadósorának véli, és azt találgatja, hogy melyik a migráns közülük. Az igazi csalódást az okozta a nagyinak, hogy nem tud cipőt sarkalni se, csak nyalni. Nagyi csalódott. Az vigasztalja, hogy legalább szegény apja nem érte meg ezt a szégyent.

Bütyökfalva, 2018. szeptember 3.

Mirtill

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.