November 18,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Kötelező hazafiasság

„Ki jelentett fel? – kérdezte Winston.

A Kislányom. – felelte Parsons fájdalmas büszkeséggel. – A kulcslyukon át hallgatózott. Meghallotta, mit mondtam, s másnap feljelentett a járőrnél. Csinos fogás egy hétéves kölyöktől, mi? Egy cseppet sem tudok neheztelni érte. Igazából büszke vagyok rá. Ez azt mutatja, hogy megfelelő szellemben neveltem…” (Orwell, 1984)

A párom szerint az utolsó írásaim lehangolóak, pesszimisták. Igaza van, de milyen legyen, mikor reggel, ébredés után olyasmit olvasok, amitől ráhűl a bőr az arcomra. Mi a búbánatot gondoljak, egy olyan hír láttán, amiből az derül ki, hogy a fiatalokat, a középiskolában különböző katonai ismeretekre oktatják.

A hazaszeretet, a hazafiasság érzése meghatározó szerepet játszik népünk történelmében.

Ezzel az okádék mondattal kezdődik a Magyar Közlönyben a kerettanterv ismertetése, majd később így folytatódik:

Szerencsére az elmúlt néhány évtized békében telt, a mai iskolás gyermekek szüleinek és lassan nagyszüleinek sincsen személyes élménye arról, milyen, amikor a haza szolgálata fegyveres harcot is megkövetel és az élet feláldozását jelenti sokak számára.

Az előző cikkemben leírtam, hogy mennyire nevetségesnek, sőt szánalmasnak tartom azt a gondolatot, hogy „valaki meghalna a hazájáért”. Úgy látszik, bennem van a hiba, mert szerintem dolgozni kell hazáért. Építeni, szépíteni, felemelni. Lehet, hogy én ezért nem vagyok „jó magyar”, mert nem tudom magaménak vallani a „hazáért halok meg” c. értelmetlen lózungot, mely mélyen ül a besötétített kormányzati agyakban is.

A kötelező kereszténység mellé, most jön a kötelező hazafiasság. Az elmúlt évek silány kormányzásának hatására rengeteg fiatal hagyta el az országot. Sokan nem is tervezik, hogy hazatérnek. Erre mi a megoldás? A szokásos kényszer. Már tüntettek a diákok. Érthetően, kristálytisztán elmondták, hogy nem elégedettek a mai oktatási rendszerrel. Gyanítom ezzel sem lesznek azok. Mi lesz, ha a józangondolkodású diákok azt mondják: nem fogok fegyvert. Én a tudásommal, az eszemmel, szorgalmammal szolgálnám az országot. Akkor a nép sötétebbik oldala őket is kitagadja? Megfosztják őket a magyarságuktól, s közfelkiáltással hazaárulónak titulálják őket?

Kedves olvasóim! Hogy a frászkarikába lehet pozitívan írni egy ilyen agybajról? Én nem a lakájmédia szókiforgató, hazug bandájába tartozom, sőt, mint tudjuk, újságíró sem vagyok. Igaz, ha jól látom, most valami vihar van az újságírás témakörében, de azzal nem foglalkoztam még. Nem tudok azzal foglalkozni, mert egyszerűen rossz érzéseim vannak a fentiekkel kapcsolatban.

Az Orbán-kormány már sok ezerszer bebizonyította, hogy nekik mit is jelent a „haza”, és mit jelent a „nép”. A haza az önnön személyük, a nép pedig a csicska, aki kiszolgálja őket. Mit képzeljek a fentiekről az elmúlt évek gyűlölködéseinek, feszültségszításának, ellenségkeresésének tükrében. Csak azt tudom képzelni, hogy Európa közepén egy Észak-Koreához hasonló rezsim épül. Megcélozták a tizenéves fiatalokat, mert ők képlékenyek még, formálhatóak, befolyásolhatóak.

Nem tudom, mennyi fiatal olvassa soraim, de higgyék el, tudom, mit beszélek, nem megbántani akarom őket. Nem tartozom azok közé, akik idealizálva látják önnön fiatalságuk. Tudom milyen voltam. A világmegváltás, a nagy tervek, álmok, vágyak korszaka az. Tele erővel, tettvággyal. Ez az egyik, amiért félelmetes ez az egész. Megtanulhattuk, hogy a Fidesz kormányzat manipulatív, alattomos, gerinctelen emberekből áll. Saját érdekükben kihasználták a magyarság évszázados (teljesen alaptalan) kisebbségi komplexusát, úgy kihasználják a fiatalok álmait, vágyait is.

Kormányunk már rátenyerelt mindenre, sőt, beleszart mindenbe, s most kiterjeszti a háborús pszichózisát az oktatásra. Megfertőzi a fiatalok agyát ezzel a háborús métellyel, mely rágja, és emészti őket évtizedek óta. Ahogy célt értek abban, hogy családokat, barátokat fordítottak egymás ellen, itt is elérik, hogy gyermek a szülei ellen fordul, és ez nem vad fantázia. Ne csak nézzük az elmúlt évtizedeket. Lássuk is. Eljöhet még az idő, hogy a gyermek szembeszáll az apjával, mert az apa – finoman szólva – nem ért egyet a kormány döntéseivel.

Azt írta valaki egy Facebook-csoportban „MOST kéne a szülőknek összefogni”. Basszuskulcs! Nem most! Már régen össze kellett volna. Eljutottunk oda, hogy a Honvéd Kórházban 122 orvos felmondta a „túlmunka szerződését”, és még Zacher Gábor is menekül, de nincs gáz, mert ebben a tantervben elsősegélyt is tanítanak. Igaz, az országnak orvosok kellenek, és nem tábori felcserek. Az országnak gondolkodó, tisztességes emberekre van szüksége, és nem a „Vigyázz! Pihenj!” parancsokra engedelmeskedő droidokra, akik állóhelyben fordulnak, fejből vágják a tiszteletadás módozatait, a jelentés, jelentkezés legfontosabb szabályait. Talán jó lenne, ha a tanárok is „felállnának” végre, meg úgy általában mindenki.

Józan gondolkodású, egymás személyét, munkáját megbecsülő, tettre kész, tanult emberek kellenek az ország gyarapodásához, és nem fegyverforgatók. A fegyver csak a hatalom megtartásához, és annak kiterjesztéséhez kell. Ha kicsit elengedem a fantáziám, azt is mondhatom: eljön az idő, hogy ez a felcsúti suttyó a maga hagymázas agyával kitalálja, hogy Erdélyből nem csak szavazatok kellenek, hanem föld is.

Singing Jungle

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.