NEHAZUGGY

Születésnapi zsemle

Tóth Ilona | 2018. Szeptember 1, Szombat | 12:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,500,802 forint, még hiányzik 1,499,198 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Papó előkotorta a szekrény mélyéről a fekete öltönyét. Kicsit meghúzogatta, nézzen már ki rendesen. Húsz éve nem volt rajta, akkor nagyon elázott a barátja temetésén. A nyakkendővel vesződött, de mamóka ripsz-ropsz megkötötte a rakoncátlankodót. Ő már indulásra készen volt. Az öreg megjegyezte: – Olyan szép vagy, mint lány korodban, csak a hajad lett fehérebb, de ez így jó.

Nagy napra ébredtek, mamó nyolcvanadik születésnapjára. Hatvan éve azt mondta János Klárikának: – Vagy te leszel a feleségem, vagy nem nézek többé leányra. Egymásnak teremtette őket a sors, békességben, szeretetben fogták egymás kezét évtizedeken át. Megedzette őket a történelem, megedzették egymást. Papó még szenvedett a cipőjével, végül kanál nyelével csúsztatta bele a lábát: – Lehet, hogy szorítani fog, ez olyan úri cipő, nem való a lábamra. – Elindulunk? – kérdezte mamó, és még egyszer megnézte, elzárta-e a gáztűzhelyet. – Hová megyünk, miért nem árulod el? – Gyere csak, meglepetés. Kézen fogva, lassan sétáltak: át a parkon, a négysávos úton. Csendben, szinte körül sem néztek, papó néha megszorította mamó kezét. Kapaszkodott, törte a lábát az úri cipő. – Már kimegyünk a világból is – szólt rá mamó. – Ne türelmetlenkedj, mindjárt! – szólt a csitítás, de hiába. – Még jó, hogy ebédeltünk, tőled aztán végelgyengülhetek, annyit kutyagoltatsz. A bejárati ajtónál papó átölelte mamó vállát – Gyere, ide bemegyünk.

A cukrászdában kevesen voltak. A pincér rájuk mosolygott, hellyel kínálta az idős párt. Mamó csak nézett, a szeme sarkából kuksizta a berendezést. Milyen szép itt minden, különösen azok a fényben játszó gömbök a plafonon, állapította meg magában. Papó titokban kibújt az úri cipőjéből, és rátette a lábát. Jégbe hűtött pezsgővel koccintottak. János bólintott a pincérnek, ő vissza. …és Szép esténk lesz, / ha egyszer majd megöregszünk, / sose’ veszekszünk, / ülünk a kandallónál, / s fogjuk majd egymás kezét. / A lámpa ég. Mamó suttogott: – Hagyd már a cipődet, hallod? A dalom, papó, az én dalom, honnan tudták ezek itt? Emlékszel még az első csókra…, szép volt, gyö-gyö-nyörű szééép! – könnyezve dudorászott az ünnepelt. A pezsgő fogyott, szóvá is tette Klárika: – János, tudd, mi a mennyi! Sacher-tortát, mignont, fagyit majszoltak. Csak néha-néha néztek egymás szemébe.

Kinn már sötétedett. – Menjünk, hosszú az út hazáig, gyere mamókám, baktassunk. Az úton papó danolászott a pezsgőtől meg jó kedvéből: Bárhogy lesz, úgy lesz… Este a vacsorához mamóka az asztalra tett négy darab zsemlét, két pohár tejet, tálka lekvárt, pár szem töpörtyűt. Papó elővette a bicskáját, mindig az ő feladata volt ketté vágni a zsemlét. Mamókáé az alja, az övé a púposabb teteje. Az öreg szemezgette a töpörtyűt, felesége nem nyúlt semmihez. – Klárikám, mi bajod van? – Tudod, arra gondoltam, hogy is merjem elmondani… – …Bátran. – Harminc éve esszük a zsemlét, és én mindig annyira vágytam arra, hogy az enyém lehessen a teteje, nem lehetne most az egyszer… – …Ó, mamó, én harminc éve arra vágyom, hogy enyém lehessen a zsemle alja. – Nem szóltál soha! – csodálkozott mamó. – Amiért te sem – tette hozzá rögtön papó -, gondoltam örülsz, hogy te eheted a vastagabb, puhább alját, te pedig azt hitted, hogy én a ropogósabb kalapjának örülök. Szeretetből tettük.

Cseréltek. Elégedetten, boldogan ették a zsemlét. Ez lett a legszebb születésnapi ajándék. Te az enyém, én a tied. / Halló, chérie! / Soha szebbet, mindig ilyet. / Halló, chérie! / Együtt könnyebb, sokkal könnyebb… / hogy én a tied, s te az enyém. Énekeltek. Táncoltak. Az öreg János úri cipője a sarokban landolt.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!