NEHAZUGGY

Kati néni nem sír többé

Lázár Gergő | 2018. Szeptember 1, Szombat | 10:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A minap találkoztam egy videóval. Az egyik tv csatorna – jelen esetben az ATV – egy kilakoltatott asszonnyal készített interjút percekkel azelőtt, hogy örökre el kellett hagynia egykori lakását. A videó megrázó annak ellenére is, hogy az eset nem egyedi. Országszerte több ezren néznek szembe hasonló sorssal, többgyermekes családok, idősek és betegek egyaránt találhatják magukat az utcán egyik pillanatról a másikra. Legtöbb esetben a kilakoltatás hátterében devizatartozás áll, ami nagyban megosztja a magyar társadalmat. Vannak azok, akik szerint ezek az emberek hibáztak, amikor felvették a hitelt és nem számoltak azzal, hogy a havi törlesztőjük akár meg is sokszorozódhat, ezért ez a saját problémájuk, amiért az állam nem felelős, így segítséget se várjanak. És vannak azok, akik szerint ezeknek az embereknek azonnali segítségre van szükségük, még akkor is ha esetelegesen hibáztak.

A devizahitelek helyzete egy igen összetett probléma, ebbe most nem feltétlen mennék bele – megtettük ezt már korábban többször is –, mert az eset szempontjából nem fontos. Az Orbán-kormány immár évek óta hajtogatja, ők bizony megmentették a devizahiteleseket – már akik igénybe tudták venni a segítségüket –, így az ő lelkiismeretük tiszta. A szegényekkel és éhezőkkel is hasonlóképpen bántak el, ők ugyanis mivel megoldottnak látják a problémát, sőt sikerről és csodáról beszélnek, az égvilágon semmit nem tesznek azokért, akiknek esetleg szüksége lenne segítségre.

Az uniós pénzek – melyek sok esetben a szegény, esetleg szegregátumban élők megsegítésére érkeznek – nagyrésze a kormánytagok családjainál és haverjainál köt ki, így a tényleges összegnek a valóságban csak a töredékét használják arra, amire azt valóban kapták. Egy rendszer épült ki arra, hogy az uniós milliárdokat szétlopva megfosszák a rászorulókat attól, hogy érdemi segítséget kaphassanak. Az állam felelős a saját állampolgáraiért – kiváltképp az az állam, amely megtagadja a segítségnyújtást olyanokkal szemben, akik ugyan rászorulnának, de nem magyarok –, mégis szinte minden újabb alkotmánymódosítással és törvénytervezettel egy újabbat rúgnak belénk.

Mint azt sokszor leírtuk korábban, az államot nem annak lakosai szolgálják, hanem pont ellenkezőleg. Orbánék nem a magyar nép teljhatalmú urai – kéne hogy legyenek -, hanem azok, akik értünk tesznek. Persze az elmúlt években már kiderült, hogy ilyenfajta vágyálmokat kergetni teljesen felesleges, Magyarországon ugyanis többé már nincs demokrácia. Szolgáivá váltunk egy elnyomó hatalomnak, melyet több millióan bólogatnak és éltetnek, őket ez a rendszer ugyanis megvédte. Megvédte attól, hogy saját döntéseket kelljen hozniuk és megvédte attól is, hogy gondolkodniuk kelljen.

Hogy mégis mi köze ennek az idős asszony kilakoltatásához? Minden. Kati néni esete ugyanis tökéletesen szemlélteti a kialakult helyzetet. Az állam felelőtlenségét, a kiszolgáltatott ember nyomorát, a nemtörődöm állampolgárok felelősségét, valamint azok hőstetteit, akik ebben a helyzetben is képesek emberek maradni.

A riportban szereplő asszony 19.800 forintos törlesztőrészlete az évek folyamán elérte a 83 ezer forintot, amelyet sem a nyugdíja, sem pedig lánya munkája nem fedezett. Minden ilyen esetben felmerül az egyének felelőssége is, hisz voltak több tízezren olyanok, akik tartva az esetleges árfolyam-ingadozástól – még ha esetleg meg is tehették volna – nem vettek fel devizahitelt. Ők azok, akik szinte minden fórumon, magukat zseniknek beállítva az utcára kerültekbe belerúgnak még egy utolsót. Hisz ha ők tisztában voltak a kockázattal, más miért nem volt? Aki meg buta, az ugye megérdemli, dögöljön is meg.

Nem mondom azt, hogy nincs igazság abban amit mondanak – az egyén felelősségében – , mert van, valóban megtehették volna, hogy nem kockáztatnak, de megtették. Hibáztak, de ezért valóban a házukkal és sokszor az életükkel kell hogy fizessenek? Az állam szerepe minden más mellett nem pont az lenne, hogy a kilátástalan helyzetbe jutottakon segítsen? Orbánék nem azt pofázzák már évek óta, hogy senkit sem hagynak az út szélén?

Miután tehát az állam feltette a kezét – mondván én már segítettem, hagyjatok békén –, a kiszolgáltatott családok és idős emberek a legtöbb esetben magukra maradnak és egy olyan körforgás részei lesznek, ahonnan már nincs visszaút. A társadalom ugyanis nem segítő kezet nyújt, hanem rúg még egyet azokba, akik már amúgy is a padlón vannak. Ezek, a lakásukat és házukat elvesztett emberek pedig az utcán kötnek ki, hajléktalanokká válnak. A társadalom többsége kirekesztő velük szemben, legyen bármi is az utcára kerülésük háttere. Sokak számára itt ér véget az egész. Tengődnek még évekig, talán étvizedekig kapuljakban és aluljárókban, hogy egy hosszú, fagyos téli éjszaka után többet már ne ébredjenek fel.

Sok honfitársunk szerint azonban ez teljesen rendben van, hisz hibáztak, az államnak pedig nem kötelessége hogy segítsen az elesetteken. De akkor kérdem én, mi az állam kötelessége? És közben igen, a társadalomnak van egy igen kicsi szelete, amelyik nem okoskodik és kioktat, hanem emberséget mutat a bajbajutottakkal szemben, hisz tisztában vannak azzal, hogy bárki odakerülhet egy nap. Ők nem az állam, esetleg az egyén felelősségét firtatják, hanem segítenek. Ők azok, akik ott vannak, amikor a médiafelhajtás véget ér, amikor a kamera már nem forog többé. Ők ennek a társadalomnak az igazi hősei. Ők azok, akik noha sokszor saját maguknak is alig telik a havi fizetésükből vagy nyugdíjukból, de adnak azok számára, akiknek nagyobb szükségük van arra.

Kati néni nem vádol. Nem gyurcsányozik és nem orbánozik. Kati néni nem sír többé. Már nem sír. Elfogadta, ha valaki a kereszténydemokrácia hazájában, Mária országában hibázik, az az életével fizet. Kati néninek egy szerencséje van, hogy Magyarországon még vannak olyanok – bár nem sokan –, akik nem engedik el a kezét, annak ellenére sem, hogy ő már kész feladni. A videó alatt ugyanis volt aki jelezte, hogy Kati néni elhelyezését megoldották. Ezek az emberek azok, akik még némi reményt adnak akkor is, amikor már tényleg egyszerűbb lenne feladni. Ők azok, akiknek köszönhetően még van remény.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!