NEHAZUGGY

Zacher Gábor, a hős

Lázár Gergő | 2018. Augusztus 31, Péntek | 17:55

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,438,210 forint, még hiányzik 1,561,790 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Zacher Gábor felmondott. Vagy le. Most tényleg. Nem kacsa, nem balliberális álhír, ő maga jelentette be. Zacher a HVG-hez juttatta el az információt, és megindokolta azt is, mi vezetett a végleges döntéséhez. Ebből idéznénk most egy pár sort:

Hatalmas terhelés nehezedett a sürgősségi osztályra, leamortizálódott a felszerelés, olyan mennyiségű beteget kellett ellátni, amiért a személyügyi minimumfeltételek 60 százalékával egy centrum nem tud felelősséget vállalni. (…) Szeretek itt dolgozni, de kénytelen voltam a döntést meghozni. Nem tudok elszámolni a lelkiismeretemmel, hogy ilyen állományprobléma, ilyen felszerelésügyi gondok mellett a betegellátást folytassam.

A fent leírtakkal eddig is tiszában volt szinte mindenki Magyarországon. Kinek ne lenne olyan rokona vagy ismerőse, aki ne járta volna meg a hazai kórházak valamilyékét és az ott tapasztaltakat követően ne érezte volna: soha nem akar oda visszatérni? Az egészségügy helyzete talán az egyik, ha nem a legfontosabb megoldandó probléma a mai Magyarországon, mivel az elavultság és szakemberhiány évente emberek százainak halálát követeli. Miközben stadionok tucatjai épülnek úton-útfélen, az egészségügy romokban hever. Ez nem csak az Orbán-kormány sara, mégis ők vannak hatalmon immár nyolcadik éve, így ki mást lehetne számonkérni a mostani állapotokért? Az elmúltnyolcévezésnek vége van, hiszen 8 évvel ezelőtt is a Fidesz volt hatalmon, így maximum saját magukat vonhatják kérdőre.

Lehet, hogy most nem leszek túlzottan népszerű – bár amúgy sem ezzel a céllal fogunk neki egy-egy cikk megírásának –, de Zacher Gábor felmondása nem hatott meg túlzottan. Azért sem, mert az elmúlt hónapokban pont arról tett tanúbizonyságot, hogy noha pontosan tisztában van az egészségügy helyzetével, mégis gerinctelen módon védte a mundér becsületét. Tiszta volt a lelkiismerete akkor, amikor egy 58 éves férfit, a gyermekei többszöri kérésére sem láttak el, majd a férfi másnapra elhunyt. Tiszta volt, ugyanis ők megtettek mindent, amit csak lehetett, egyébiránt a beteg amúgy is menthetetlen volt. Vagyis úgyis meghalt volna, mindössze idő kérdése volt, tehát azzal, hogy órákon keresztül hagyták szenvedni, nem hibáztak. Mint ahogy akkor sem hibáztak, amikor egy vérmérgezéssel beutalt beteget vizsgálat nélkül hazaküldtek, aki másnapra szintén elhunyt, sem akkor, amikor egy 58 éves anyuka várt 5 órán keresztül súlyos szívpanaszokkal, majd később az osztályon meghalt. Belső vizsgálat nem volt, így felelőse sem lehetett az esetnek.

Egy januári interjúban még a következőket mondta a tiszta lelkiismeretű Zacher Gábor:

A változás szele gyakorlatilag elkezdődött már az osztályon, bővítéssel, átalakítással. Új embereket kaptunk. Pénzt, paripát, fegyvert kaptunk ugye az előljáróságtól.

Noha Zacher akkor beszélt problémákról is, mégsem a rendszer felelősségét firtatta, hanem kommunikációs problémákról és a sürgősségin ok nélkül kikötő betegekről mesélt. Ahelyett, hogy el elmondta volna a valóságot, inkább saját osztályát próbálta védeni, miközben mindenki tudta, hogy a honvéd sürgősségijére bekerülni egyszerűen életveszélyes. Már akkor sem csak kommunikációs gondokkal küzdött az osztály, hanem az összeomlás szélén állt.

Zacher Gábor nem azért váltotta ki emberek ezreinek haragját, mert az ő osztályán halt meg az a három beteg, hanem azért, ahogy azokról a betegekről később beszéltek. Hibáikat el nem ismerve, emberetlen módon kezelték az elhunyt páciensek hozzátartozóit, családtagjait. Felelősséget nem vállalva próbáltak elhárítani mindenféle médiamegkeresést. Azzal mindenki tisztában van, hogy voltak, vannak és még lesznek is olyanok, akik a sürgősségi osztályon vesztik életüket. Ez sajnos az élet része, ezt elfogadja szerintem mindenki. A gond akkor van, amikor ezeket az embereket és hozzátartozóikat a kórház vezetése megpróbálja hülyének nézni. Illetve azzal, hogy az osztály vezetője a sürgősségire érkező betegeket teszi felelőssé a kialakult helyzetért.

Zacher már évekkel korábban is egy olyan orvos volt, akinek szavára figyeltek, így megtehette volna, hogy ismerteti a valós helyzetet, nem pedig a hatalom védő ölelésébe menekül. De nem tette meg. Hogy ez azért volt-e mert félt, vagy pedig azért, mert egyszerűen nem állt érdekében, azt nem tudom. Az viszont biztos, hogy rosszul döntött. Nem lehet valaki úgy egy osztály vezetője, hogy képtelen felelősséget vállalni az ott történtekért és megpróbálja hülyének nézni az embereket. Zacher Gáborból mégis hőst csináltunk, egy olyan hőst, aki az utolsó pillanatokig küzdött.

Most örülnek azok,akik Zachert hibáztatták, ostorozták -igazságtalanul ?!Az ors zág egyik lebjobb orvosa távozik a betegellátásból,tényleg ennyire gazdagok vagyunk?!Tele vagyunk jól képzett ,nagy tudású orvosokkal?! Köszönjük meg azoknak ,akik telefirkálták az internettet ,az elégedetlenkedőknek…mert nem értik,milyen nehéz úgy dolgozni ,ha nincsennek meg a feltételek -személyi -és tárgyi feltételek ,nincs pihenő idő!

Ez egy komment a több száz közül, amelyet a Zacher felmondásáról szóló egyik cikk alatt olvastam. Ez az egyik oka annak, hogy itt tartunk ahol. Egyszerűen megszoktuk, hogy ez a normális. Megszoktuk, hogy a gondokért az a felelős, aki erre felhívja a figyelmet, nem pedig annak okozója. Természetes reakciónak vesszük, hogy valaki ahelyett, hogy érdemben beszélne a problémákról és annak megjavításán próbálna meg dolgozni, inkább letagadja azokat.

Az egészségügy helyzete soha nem fog megváltozni, ha azok, akiknek valóban van szavuk, nem merik kinyitni a szájukat. Egy altatóorvos, vagy egy nővér hiába beszél a rendszer hiányosságairól és gondjairól, szavuk soha nem fog annyit latba nyomni, mint egy országos szinten elismert orvosé. A hírnév mellé felelősség is jár, ezt a felelősséget tolta el magától Zacher Gábor, aki ezzel az én szememben leszerepelt.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!