November 18,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Mivel mossák az agyunkat?

Az ellenzéki sajtóban sok szó esik az orbánizmusnak arról a sajátosságáról, hogy a tömegtájékoztatás szinte minden eszközét maga alá gyűrte. Övé a legfőbb hírforrás, az MTI, amely Orbán szája íze szerint válogatja és hamisítja a híreket. Saját játékszerükké tették a közszolgálati rádiókat és televíziókat, amelyek nem tájékoztatnak pártatlanul az ország és a világ dolgairól, hanem leplezetlenül kormánypropagandát terjesztenek és hazudoznak. A demokratikus díszletnek használt Népszava kivételével megszerezték a teljes írott napi sajtót, amit pedig nem tudtak, azt csavaros úton-módon megszüntették. A közpénz trükkös fölhasználásával – az egyetlen RTL Klub kivételével – megszerezték vagy hatalmuk alá hajtották a magántelevíziókat. A frekvenciaosztás állami feladatának fegyverként való forgatásával, ellehetetlenítették az Orbánhoz nem lojális magánrádiókat. Szerény becslések szerint a világ dolgairól való teljes körű és pártatlan tájékoztatás legfeljebb az olvasó- és nézőközönség öt százalékához jut el, és ez a magyarázata az orbánista agymosás páratlan sikerének.

Nem hiszek ebben az elméletben. Életem nagyobbik részét a magyar történelem szocializmusnak nevezett szakaszában éltem le, és láttam, amit láttam. A szocializmus alatt a tömegtájékoztatás monopóliuma tényleg totális volt, nem voltak olyan kivételek, mint most egy rádió, néhány hetilap és az internet, és mégsem sikerült tömegekkel elhitetni a hazugságaikat. 1989-ig legföljebb a szamizdatban lehetett hazugságmentes szövegeket olvasni (1980-ig még ott sem), de ez legfeljebb néhány ezer ember ért el. A Szabad Európa már több embert ért el, de hogy mennyit, azt pontosan nem lehet tudni.

A szocializmus idején az MTI ugyanúgy meghamisította és megszűrte a híreket, mint most. Az ötvenes években csak Néprádiót lehetett kapni, amin kizárólag a Kossuth és a Petőfi jött be, külföldi adókat nem lehetett vele fogni. 1956 után egyetlen televízió lett, az állami. A napilapokat nem lehetett egymástól megkülönböztetni, ugyanazt a hivatalos ideológiát nyomták. A szocializmus idején is elképesztő hazugságokkal etették a közönséget. Egyre jól emlékszem gyerekkoromból: amerikai ügynökök titokban kolorádóbogarat csempésztek a szocialista országokba, és ezért nem volt elegendő krumpli. Ez is van olyan képtelenség, mint az asszonyainkat és lányainkat megerőszakoló migránsok. De hát emlékezhetünk a „rothadó Nyugatról” évtizedekig terjesztett rémhírekre is. Meg az ígéretekre, hogy nemsokára utolérjük, sőt lehagyjuk. (Mintha Orbán vagy Matolcsy mostani jóslatait és ígéreteit hallanánk.)

Egyszóval akkor is ugyanúgy folyt az agymosás, mint most. Mégsem hitte el senki egy szavukat sem. Ha viszont úgy gondoljuk, hogy most hatásosabb az agymosás, akkor talán nem a média fölötti hatalomban kell keresni az okot (ami ráadásul kissé lazább, mint a szocializmus idején), hanem valami másban. Mondjuk, a közvetített tartalomban. Akkor azt a kérdést kell föltenni, hogy miért hiszik el jobban és többen a mostani hazugságokat, mint az akkoriakat. Ezen lenne érdemes gondolkodni a gondolkodóknak!

Andor Mihály

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.