Jó ez, csak eddig nem jó szemszögből néztük. Ez lehet a hiba, semmi más. Félreértettük a Nemzeti Együttrablás Rendszerét. Na de majd most! Gondolkodjunk, Béláim! (Legényanya)
Orbán Viktor pereputtya és strómancsapata nem felvásárolja az országot, hanem megmenti! Mégsem mindegy, hogy a rohadék külföldi migránssimogató multicivil sorosozza, vagy Tiborcz Lölö fideszezi össze az országot a Balatontól kezdve sugár irányban a drótkerítésig. Mégis más az uniós támogatást saját zsebbe csurrantani a magyar tenger letérkövezésére és a Mátra lebetonozására, hát nem? Hát. De.
A családok éve is stimmel. Vagyis a Családok Éve, na. Hát mondja már meg nekem valaki, hogy mikor lehetne milliárdos pár év alatt egy gázszerelő, egy huszonéves nősülőzseni, egy soha életében a munkaerőpiacon nem dolgozó oktatási károsult, egy betanított esztergályosból szentéletű miniszterré kapaszkodott kenetteljes teljesen kenet? Hát itt úgy hasítanak a családok, mint a huzat! Annyi a titka az egésznek, hogy a megfelelő családba kell születni és készen is van a csoda.
Aztán itt a kulturális harc, vagy mi a franc. Nem arról van itt szó, hogy a kultúráért harcolnak. Francfenét. A kultúra ELLEN harcolnak. Biztosan azt hallották, hogy az is olyan veszélyes dolog, mint a migránsok. Éppen úgy nem látták meg egyiket sem, mint a másikat, szóval teljesen hihető. Nem akarnak kockáztatni, inkább kiirtják. Miután azzal sincsenek tisztában, hogy pontosan hány méterszer hány liter a kultúra, biztos ami biztos alapon hadat üzentek a tudománynak, a művészeteknek, de még az általános műveltségnek, sőt, a normalitásnak is. Elég nagy a merítés, így biztos benne van a kultúra nevű démon is.
Számtalan bizonyítékot fel tudnék – bárki fel tudna – sorolni ennek az állításnak az alátámasztására, de én most megelégszem egyetlen példával. Nyolcaska egyik betanított szalagmunkása – akinek aznap az volt a feladata, hogy foglalja vissza azt, amiről fogalma sincs micsoda – úgy igyekezett meggyőzni a híveket a gazdái szellemi fölényéről – ez esetben Mécs Imre, Papp Réka Kinga, Iványi Gábor és Heller Ágnes volt a nevesített ellenség -, hogy egyszerűen leírta: ezek az emberek öregek. Kivéve Papp Réka Kingát, aki nem öreg, viszont büdös. Kész! Hát mi mással tudná valaki igazolni azt az erkölcsi és műveltségbeli fölényt, ami kétség kívül sajátja az ilyen sorosellenzéki fülkeforradalmároknak, ha nem ezzel? Kristálytiszta érveléssel levezeti a segédmunkaerő, hogy az életkor és a külső alapján lehet és kell ezeket a dolgokat megítélni.
Egy kicsit ugyan eltöprengtem azon, hogy talán célszerű lenne a napos oldalon tükröt csúsztatni a fizetési borítékba, de aztán rájöttem, hogy teljesen felesleges. Amikor egy takonygerincű, tehetségtelen, de legalább nagyarcú (minden létező értelemben, ha már külső alapján minősítgetünk) senki felhatalmazva érzi magát Iványi Gáborról akár csak egyetlen sort is leírni – márpedig leírta a nyomorult, mindjárt vén kommunistának is nevezte -, akkor már semennyi tükör sem segít. Mármint rajta nem segít, mindenki más pedig pontosan látja, kik ezek a szánalmas figurák. Nade elkanyarodtam.
Ha a brancsból valaki – akár a bandavezér – büdöslábú suttyóként viselkedik, hazudik, rágalmaz, lop, csal, az rendben van, sőt, kívánatos, üdvös és helyes, mert a nép javát szolgálja vele. Mármint a saját házanépe javát, csak ezt nem szokták hozzátenni. Ha azonban bárki fel meri hívni a figyelmet a bunkóságokra, lopásokra, hazugságokra, egyéb szemétségekre, az egyrészt hazaáruló, másrészt sorosbérenc, harmadrészt irigy (valamint a fából faragott agyú királyfi szerint öreg, büdös és kommunista), negyedrészt megtámadta az országot és benne a magyarokat kormányostul, ötödrészt Petike behívatja magához és két teremfociedzés között kioktatja, hogy merre az arra.
Összefoglalom: ilyen ország márpedig egyáltalán nincsen.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.