A liberális kultúrfölény miatti jajveszékelés mellé új hang csatlakozott a kormánysajtóban: a Facebook-para. Aki olvassa ezeket a propagandaoldalakat (akár önként, akár munkaköri kötelességből, mint például én), az nem nagyon tudja elkerülni a mindenhonnan üvöltő sértett tiltakozást. A konzervatív jobboldal magvas gondolatait korlátozza a Facebook. Fegyverbe! Már csak azért is, mert a közpénzből függetlenek szerint a közösségi portált a gaz balliberálisok irányítják. Még ezt is. Nem elég, hogy ők nyomják el a kultúrában és a művészetben a jobboldalinak és konzervatívnak, valamint kereszténynek kikiáltott fideszes klientúrát (ők kiáltották ki magukat mindennek, nem én), de még a Facebook irányítását is magukhoz ragadták.
Néhány ilyen hírecske még belefér – sokan nem értjük pontosan a közösségi oldal működését és hajlamosak vagyunk az összeesküvés-elméletekre, mert azok többnyire sokkal szórakoztatóbbak, mint a prózai valóság -, de a napok óta fokozódó óbégatás már messze nem indokolt.
A Facebook-cenzúra áldozata lett Kovács Péter is, a XVI. kerületi polgármester profilját, hozzáférési lehetőségét azért korlátozták, mert a hozzászólt ahhoz a hírhez, hogy a Soros György zsoldjában álló Migration Aid nevű, az illegális migrációt segítő szervezet párttá alakul. (PestiSrácok)
És:
Ismét letiltotta a Facebook Bencsik Andrást, a Magyar Demokrata főszerkesztőjét. Az egyre durvábban cenzúrázó közösségi oldal a mostani tiltásról még csak értesítést sem küldött. A szólásszabadság durva korlátozásáról van szó – mondta kérdésünkre Bencsik András. (Origo)
És:
Gyomorforgató indokkal cenzúrázza a Facebook a jobboldali gondolkodókat
Egészen gyomorforgató magyarázatot adott a Facebook a világszerte sikeres balettművésznek, népszerű publicistának, Apáti Bencének, a Magyar Idők főmunkatársának arra a kérdésére, hogy miért tiltotta le hozzászólását. Azt a hozzászólását, amiben már meghalt édesapjára emlékezik. (Origo)
Hozhatnám még a példákat, de elég ennyi szerintem. Nem állítom, hogy én értem a Facebook működését, mert erről szó sincs. De azt szeretném jelezni, hogy nem csak a fideszeseket tiltják le, hanem bárkit, aki vét a senki által nem ismert szabályzat ellen. Tiltottak már le engem is, a kollégáimat is. Olvasóink rendszeresen panaszkodnak 3-30 napos letiltásokra. Éppen a napokban egy cikkünket tiltották le. Nem az elsőt. Csakhogy eszünkbe sem jut politikai ügyet barkácsolni belőle. Van, amit meg tudtunk fejteni – például aki túl sok csoportban oszt meg egy cikket, azt blokkolja a rendszer – és van, amit nem.
A legutóbb letiltott cikk esetében például kisakkoztuk, hogy a fotóval volt gondja a rendszernek. Teljesen legális, szabadon felhasználható fotó volt, rajta egy banánhéj és egy cipő. Mégis gondja akadt vele valamelyik logaritmusnak (ja nem, algoritmusnak).
A másik ok, ami miatt tiltani szoktak, az a gyűlöletbeszéd. Ebben nem szenved hiányt a honi média, vagy amit annak nevezünk. A kormányhű erők jellemzően nem állításokat, nem politikai nézeteket vitatnak, hanem személyeskedve fröcsögnek. Ezért elképzelhető, hogy gyakoribb a tiltás, de még ez sem egyértelmű. Jut abból bőven mindenkinek. A rendszer nem tökéletes, nem is hiszem, hogy tudna tökéletes lenni. És akkor mi van? Szerintem semmi. Vagy elfogadjuk, hogy ilyen, vagy nem használjuk. Nem kötelező ugyanis. De ezt bárkinek (baloldal, liberálisok) nyakába varrni meglehetősen szánalmas.
Nézzük a legfrissebb botrányt, Apáti Bence letiltását. Barokkos túlzásnak érzem Apátit gondolkodónak nevezni a szónak abban az értelmében, ahogy azt az Origo teszi. Nem az, ahogy én sem vagyok az és még ezernyi ember sem az, aki valamilyen felületen publikál. Hogy mennyire világhírű balettművész, az szerintem egyáltalán nem befolyásolja a letiltást. Az pedig csúsztatás, hogy az édesapja emlékére írt posztot tiltották le, mert nem erről van szó. Az abban megosztott saját cikket találta gyűlöletkeltésre alkalmasnak a Facebook.
Apátinak ugyanis ez jutott eszébe a diktatúrák áldozatainak emléknapja tiszteletére:
A szabadgondolkodókat, a feketét feketének, a rosszat rossznak látókat, egyszóval a lázadókat ma is ugyanígy üldözi a hatalom. Egy országok és törvények fölött álló hatalom. Ez a hatalom uralja a médiát, ez a hatalom mindössze pár tejfelesszájú amerikai milliárdosból és a hatalmához foggal-körömmel ragaszkodó, a bukás szélén egyensúlyozó balliberális politikusból áll, akik önkényesen, a saját hagymázas rögeszméiktől vezéreltetve döntik el, hogy mit írhatunk, hogy mit gondolhatunk.
Napjainkban a Facebook, a multinacionális társai és néhány, senki által meg nem választott politikus határozza meg, hogy mi igaz, mi hamis, hogy mi az álhír és mi a gyűlöletbeszéd. Ugyanúgy visszatért a cenzúra, tombolnak a cenzorok, és kéjes örömmel tiltanak be írásokat, tüntetik el a virtuális térből a másként gondolkodókat, mint a diktatúrák idején.
Tehát a közpénzből kitömött, egyetlen párt felsőbbrendűségét és egyetlen ember uralmát hirdető portálok munkatársai még mindig el vannak nyomva, ezért pusztuljon mindenki, aki nem olyan szabadgondolkodó, mint ők. Mert a szabadgondolkodó arról ismerszik meg, hogy veszettül gyűlöl mindenkit, aki másként gondolkodik és üvöltve rágalmazza a másként gondolkodót, hogy az nem tiszteli az ő nézeteit. A saját farkába harapó farok esete.
Természetesen a Figyelő sem maradhatott ki a szólásszabadságért küzdő táborból. Ők is kifejtik, hogy a Facebook célzottan az önmagát konzervatívnak, kereszténynek és jobboldalinak nevező egyéneket korlátozza, bünteti, tiltja le.
Az a helyzet, hogy ez konkrétan hazugság, de legalább szánalmas hazugság. Éppen úgy letiltanak baloldalit, liberálist és olyat is, akinek semmi köze a politikához. Legfeljebb a többségbe szorult annyi intelligencia, hogy nem sző összeesküvés-elméleteket, hanem tudomásul veszi, hogy nem tökéletes a rendszer. A propagandamédia pedig azt teszi, amit mindig, mindennel tenni szokott: felhasználja az újabb hergelésre, gyűlöletkeltésre, hazugságok terjesztésére.
Egyszerűbb lenne talán megkérni Széles Gábort, hogy amennyiben időt talál rá két orosz álhírportál cikkének megosztása között, hozzon létre egy fideszes közösségi oldalt. Ott aztán ki lehetne kapcsolni a valóságot és a gravitációt és mindenki boldogan lebeghetne a virtuális öntömjénezés langymeleg hullámain.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.