Szeptember 25,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Ilyen a kultúrkampf Magyarországon

Szakács Árpád, a Magyar Idők újságírója Balliberális diktatúra a könnyűzenében címmel jelentetett meg egy igen nagy terjedelmű cikket, amelyben kissé görcsösen ugyan, de elvitathatatlan részletességgel elemzi, hogy a liberálisnak nevezett 30Y zenekar vagy a „közismerten MSZP-szimpatizáns” Fluor Tomi számai megállás nélkül szólnak a rádiókból, Vastag Csaba, Tóth Vera és más előadók viszont teljesen a partvonalon kívülre kerültek azáltal, hogy nem tartoznak a „balliberális világhoz.”

Szakács és a Magyar Idők nem először keltik azt az érzést az emberekben, hogy a „konzervatív” megjelöléssel illetett újság közelebb van a pártállami időkből ismert pöffeszkedő ideológusokhoz, mint a valódi konzervativizmushoz, most azonban kétségtelenül egy új szintet léptek: nem kell nagy képzelőerő a kényelmes szerkesztőségi székekben látni Szakács vagy Gajdics elvtársat, amint éppen azon morfondíroznak, hogy a nagy jobboldali kultúrharc során most az énekesekbe, a producerekbe, a filmrendezőkbe vagy az írókba kellene belekötni ahhoz, hogy ostoba ballibsizéssel még jobban hergelni tudják a saját szavazóbázisukat.

Naiv dolog azt gondolni, hogy a Magyar Időket és összességében a jobboldalt anélkül is érdekelné a rádióban hallható zene vagy a moziban látott film, ha annak milyenségéhez nem kötné szoros érdek. Márpedig köti, sőt, a rendszer autoriter mivolta miatt alapvetően kódolva van az, hogy mindent uralni kell ahhoz, hogy a vadhajtások – ami itt elsősorban a szabad vélemény kinyilvánítását és a másként gondolkodók elfogadását jelenti – ne burjánozzanak el.

Szakács Árpád egyetlen lehetőséget sem hagy ki, hogy a különböző rádiókban gyakran játszott énekeseket libsizze, mintha az valami szitokszó lenne, miközben még arra is veszi a fáradtságot, hogy XY énekes, zenész Facebook-követőit összehasonlítgassa úgy, mintha valóban a népszerűség lenne a minőség fokmérője.

Nézzük ugyanitt a közismerten balliberális 30Y zenekart. A csapat 81 számát összesen 3525 alkalommal játszották le. Ez sem elírás. Pedig a 30Y-t összesen 85 ezren kedvelik a Facebookon, feleannyian, mint Tóth Verát. Rögzítsük a tényeket: a 14-es szám áll szemben 3525-tel.

A cikk amellett, hogy Aczél György kultúrpolitikáját megidézve próbálja fejtegetni, mely előadóknak nem kellene feltételezett – mert csak feltételezésről van szó – politikai álláspontjuk miatt a rádióban lenniük, rettentő kártékony is egyben főleg azzal a folyamatos péniszméregetéssel, amit Szakács Facebook-lájkok alapján rak össze.

Szakács Úr: ezen álláspontja alapján miért nem egyezünk meg abban, hogy Kasza Tibor, Rubint Réka vagy Majka legyen az egyetemes magyar kultúra képviselője, legalábbis népes táboruk a különböző közösségi oldalakon az Ön felfogása szerint mindenképpen predesztinálja őket eme nemes feladatra. Szóljon a népszerű, szóljon a mainstream!

Szakács Úr gondolatmenetét folytatva az alábbi előadókat és dalaikat terjesztem fel a későbbiekben a Hungarikum Bizottságnak:

Kis Grofo – Pörög az éjszaka (4,9 millió megtekintés, 26 ezer like)

L.L. Junior – Nem igaz, nem igaz (2,7 millió megtekintés, 19 ezer like)

Pixa – After (2,6 millió megtekintés, 29 ezer like)

Hiro – Cristiano Ronaldo (11 millió megtekintés, 94 ezer like)

Bónusz jó hírrel is szolgálhatunk: idén nyáron a fullasztó diktatúrában és kánikulában sok-sok balliberális zenekarnak enyhülést hoz az a pénzeső, amit fideszes önkormányzatoktól és állami cégektől juttatnak a sok-sok fellépés támogatására.

Szakács Árpád azt gondolja, hogy azok a bizonyos fideszes önkormányzatok és állami cégek mintegy „támogatják” azokat a baloldali, jobboldali vagy a politika iránt teljesen közömbös előadóművészeket, akik városról városra járnak a nyári turnék alkalmával. Nem. Szakács Úr, ők fizetést kapnak azért a néha valóban alávaló teljesítményért, hiszen így szól a szerződésük: ez nem támogatás, ez nem alamizsna osztása, hanem a munkavállaló kifizetése, ahogy minden bizonnyal Ön sem támogatást kap egy-egy ilyen cikke megírása után a pártjától, hanem fizetést.

Arra is nagyon kíváncsi lennék, hogy a cikk szerzője mikor fogja pontosabban megmagyarázni, hogy Király Viktor milyen „balliberális elixírt” is vett be, amiért játsszák a rádiók a dalait, vagy hogy Fluor Tomiból hogy lett MSZP-támogató azután, hogy egyszer egy mikrofonba kiáltotta, hogy „Soros György”.

Szakács Úr, én arra kérem Önt, hogy próbáljon felébredni, mondja meg a munkavállalóinak, hogy már nyolc éve kormányon vannak és ne játsszák az ellenzékit. Őszintén nem áll jól, de a saját és a munkatársai egészségére is gondoljon hiszen elhiheti nekem, milyen káros a testnek a harmadik Fidesz 2/3 után még mindig balliberális túlsúlyt vizionálni.

Az alábbiakban olvasottak után valóban fontos volt hozzátenni Szakács írásának végén, hogy egyébként „A szerző újságíró.” Huhh, már majdnem azt hittük propagandista.

F.A.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.