Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Nekik könnyű. Több diktatúrát túléltek már, immunisak. De nekem ez az első

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

[email protected]

Tárgy: Marasztalás

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Kend jól tudja. Nem erőltetjük a hazajövetelét. Sőt. Marasztaljuk. Ez most divat mifelénk. Ez a marasztalás. De nem csak úgy, hogy vendégségben; tanyázzon még kend, hová siet! Hanem másképpen. Korholásnak is mondják, de azért az valahogy mégse ugyanaz, hanem csak olyasféle. Szerintem. Kend majd elbíbelődik a szófejtéssel a hűvösön, melyik a jó, nekem menni kell, mert bundáspalacsintát csinálunk a nagyival. Naná! Ebben a melegben. Szokjuk, mert nekem nuku Erzsébet tábor, mi a nagyival a pokolba kapjuk a Bözsi mama ingyen belépőjét, mert a nyári szünetben elkerültük a hideg templomot. („Ha megyünk, megfázunk, ha nem, ráfázunk!” – jósolta a tata rutinból, mert gyerekként többet ministrált, mint ahányszor ezek a mostani szenteskedők templomot láttak kívülről.)

Tehát, most az elmarasztalásból van sok. Még a családban is. Anyu megint elmarasztalta a mamikámat, hogy a tatával folyvást felnőtt dolgokat beszélnek előttem, mikor nagyon jól tudhatnák, hogy hiába nézek ki olyan kukának, mint amilyennek kinézek, attól még minden szót megjegyzek és mi lesz velem, ha gyanútlanul eljár a szám valamelyik sötét agyú talpnyaló előtt! Aki ráadásul még a sötét agya miatt félremagyarázza, amit még én se értettem, csak megjegyeztem. Ugye kend érti? Mert nem mindegy, hogy kezdőként hozza valaki, vagy viszi a pelenkát, mert láthattuk, haladóként már a tartalmát lapátolja ránk.

Nagyiéknak könnyű! Több diktatúrát túléltek már, immunisak. De nekem ez az első, és ráadásul a legmocskosabb. Ez sunyi! Ezt méregből mondta anyu. És mielőtt a nagyi tiltakozni, pláne védekezni tudott volna, már fújta is!

Emlékezzen csak mikor a Rákosi idejében a dédi elküldte a tanácsházára vágási engedélyt kérni, és „az aranyos cserfes kislányként” elmesélte a könyökvédős bácsiknak, hogy nem egyet vágunk majd, hanem a két disznót már le is vágtuk igazándiból, és most a kolbászt töltik, mert nagy a rokonság, és ne tereljen a nagyi, hogy már évek óta nem telik egy sovány süldőre se.

Emlékezzen csak! A szomszédság akkor nem jelentette fel feketevágásért a szüleit. A hivatalnok meg egyenesen a dédit marasztalta el, amiért a fecsegő gyereket küldte az engedélyért. Mert ha a spicli is bent lett volna az irodában, abból nagy baj lehetett volna. Ja, és nem kért alkotmányos költséget a szemhunyásért. Nem kamatoztatta a dédi kiszolgáltatottságát, mint most a kegyencek. Emberség, szolidaritás volt. Volt.

Vagy itt a most elhunyt szegény Kerényi művészúr. Még holtában is röhögik az alaptörvényes asztala, meg tervezett ministránstenyésztő tábora miatt. Ilyen buzgó mócsing volt kommunista párttitkárként is, de rendezőként dolgozott rendesen, és abban a diktatúrában mégiscsak a szakmai munka volt az értékmérő. Volt.

De a szolidaritás és a szakmaiság bizonyára nem is ősmagyar, és főleg nem keresztény eredetű szavak. Mert a narancskeresztényeknek ez volt az első, amiket még liberális korukban kiirtottak, hordozóstul. Nézze csak meg azt a fehér szakállas imádságos embert, milyen vegzatúrának van kitéve. Szakszerű, szolidáris volt és most is értőn gyakorolja a hivatását, viszi a kaját az éhezőknek és ezért naponta ezerszer, közpénzből belemarnak.

És azt hiszik a nagyiék, hogy mi nem kerülünk sorra?

Ekkor még nem sírt. Csak amikor visszább lépett egy diktatúrát és a Horthyt hatalomra juttató tiszti különítményeseket emlegette. Hogy képzeljék el, azok a hittel élő, igazán keresztény, diplomás úriemberek milyen kegyetlenséggel csináltak helyet a budai várban a mintakeresztény mintakormányzójuknak. Aki – legfőbb hadúrként- mintaszerűen terelte vágóhídra az engedelmes keresztény magyar ifjak tízezreit (hogy most legyen ok a gulágozásra). És a magyar zsidóságot idegenrendészeti eljárás keretében milyen alapossággal juttatta haláltáborokba, akkor ezek a sunyi, bunkó, altisztnek se jó, hitetlenségüket palástolni képtelen gyökér népség mire képes! Mert azt mindenki látja, hogy ez a mostani kormányzó nagyon hurcolkodna már a várba, kerül, amibe kerül!

Mert ne legyen kétsége a nagyinak, ha ezek kultúrharcot emlegetnek, akkor amit nem tudnak maguknak megszerezni, azt elpusztítják. Úgyhogy, ha maguk miatt nem is, az unokák miatt joggal aggódhatnak, mert ezek a népirtást is slamposan, szakértelem nélkül végzik nem olyan úri eleganciával, mint a dicsőített előd.

Mielőtt korántsem óvatosan becsukta volna a konyhaajtót az anyu, még felemlegette, hogy nézzen már utána a nagyi, hogy hányszor vonultak át az országunkon a keresztes hadak. Meg mekkora pusztítást végeztek, és akkor majd jobban meggondolja, miket beszélnek előttem a terrort ünnepelni készülő talpig keresztény országban.

Hát nekünk ennyi volt a tűzijáték. Amúgy a palacsinta jól sikerült. Még a lüke bátyám is bepróbálkozott. A feldobás már sikerült neki. Mivel az isteni eleve elrendelésből kifolyólag mégse lesz gender tudomány, kiküldtük, kezdje meg ő is a karrierépítést, faragjon pásztorbotot.

Kend viszont maradjon a jó, nyugodalmas helyen és próbálja kipuhatolni az örmény szomszédok emlékeznek-e arra az Erdélybe származott, és a kisMagyarhonban vérbíróvá avanzsált nemzet-, és hittársukra, akinek az unokája most pártmegbízatásból a legmagyarabb magyar jobbszélső, így a most jobboldali söprögető posztra lavírozott csapattársa aljas belemenéseit, és durvaságait tévé ostrommal és más trükkös hőzöngésekkel takargatja a 64 vármegye laikus közönsége elől.

A tata üzeni, hogy ha télire nem telnek meg a börtönök szegénnyel, akkor lehet, hogy kendnek is lesz hely, másodrendű vádlottként, felségsértésre való rábírás tényállás miatt.

Bütyökfalva, 2018.augusztus 23.

Mirtill

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.