Szeptember 26,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Hacsaknem Blog


Kultúrházmesterek az elmegyógyintézetben

Tóth Verára ki merné azt mondani, hogy tehetségtelen, nincs hangja, nem hallgatnák a dalait? Nyilván senki. Ezért el kell tüntetni a színről, mintha nem is létezne, ahogy a mindenre nyitott, befogadó liberálisoktól megszoktuk. Mert ó jaj, szörnyű gyanú fészkelte be magát a zenei szerkesztők tudatába, Tóth Vera nem balliberális sztár, és nem is akart az lenni. Pedig nem járt „ki a migránsokat az országból!” táblával, nem csápolt az első sorban a Fidesz-nagygyűléseken, tehát még a keményebb liberálisoknak is elfogadható kellene legyen. De mégsem az, mert nem a falka tagja. A hallgatóknak meg beleszólásuk sincs abba, hogy mit hallgassanak, pontosan ugyanaz a helyzet, mint a könyvkereskedelemben.

Nem vagyok biztos benne, hogy az ordító, dühöngő mindent túlrikácsoló, most éppen kultúrharcnak álcázott agyhalál utolsó stádiumánál tartanak-e már a kilencedik éve elnyomott kátharmados hatalom rímfaragó véleményformálói. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy a fent idézett picsogást is magában foglaló hőskölteményhez fogható abszurd vergődéssel, szívfacsaróan szánalmas nyekergéssel nemigen találkoztam, pedig mióta kétharmad a kétharmad más nemigen van.

A balliberálisok kulturális diktatúrája fölött siránkozó, a Magyar Idők nevű pártújságban teregetett vaskos sorozat immár 13. részéhez érkezett a Fidesz (egyik) ügyeletes Költőcske Mihálya, aki ezúttal a magyar könnyűzene területén tomboló, elviselhetetlen balliberális elnyomás fölött visít, mint fába szorult féreg. A színházat, az irodalmat, a képzőművészetet már kipipálta vinnyogásügyileg.

Miután tudjuk, hogy egy jobboldali nemzeti érzelmű celebritás részéről immár elfogadhatatlanul főbenjáró bűn szóba állni olyan bukott balliberálisokkal, mint Kálmán Olga, pláne közös fotón bazsalyogni vele, még torz vigyorba rándulni sem lehet azon, hogy van ivarérett pártpropagandista, aki képes véresen komolyan leírni: Tóth Verát azért nyomja el (???) a fideszes közmédia részét képező Petőfi Rádió, mert nem balliberális (szegény Vastag Csaba, szegény FankaDeli szintén nyugodtan magára veheti).

Bezzeg a balliberális elixírrel körbetapétázott Király Viktor, a közismerten MSZP-szimpatizáns Fluor Tomi, vagy a szintén közismerten balliberális 30Y zenekar. Nem beszélve olyan mocskokokról, mint a Kelemen Kabátban, a Brains, a Punnany Massif, az Irie Maffia, vagy a Halott Pénz. Őket tolják orrba-szájba a Petőfiről elnevezett közszolgálati rádióban, meg úgy általában is a legprimitívebb és legobszcénabb szövegeket gyártó, a drogozást és a züllött életet népszerűsítő balliberális előadókat, miközben senkinek nem kellenek az olyan vérbeli tehetségek, mint Kőházy FankaDeli Ferenc, aki

a legtrendibb formában dolgozza fel a hazaszeretetet (ITT lehet meggyőződni róla – szerk.), a magyar öntudathoz kapcsolódó kérdéseket, valamint drog- és alkoholellenes üzenetekkel hívja fel a fiatalok figyelmét arra, hogy van más alternatíva is.

Nem csodálkoznék, ha a Hírcsárda mostanában jelentené be, hogy tevékenységük és küldetésük a fentiekhez hasonló színvonalú közéleti megnyilvánulások miatt teljesen okafogyottá vált, és ezzennel befejezik pályafutásukat. Arra ugyanis szerintem még ők se nagyon fogadtak volna, hogy egyszer ide is eljutunk: a könnyűzene is kizárólag jobb- és baloldalban, nemzetiben és balliberálisban lesz értelmezhető. Akit elnyomnak, nem játszanak eleget a rádiók, az definíció szerint nemzeti-keresztény, akit meg igen, az automatikusan az ellenséghez tartozik, rohadjon is meg.

Kicsit csodálkozom, hogy Dalcsináló Ákos úr nem került fel a mártírok listájára, gyanítom, hogy (miután nem fogyasztom a közrádiót semmilyen formában, csak sejtéseim vannak erről) ettől már a propagandista pofáján is lángra kapott volna a bőr. Nyilván azért, mert Ákost pont annyit játsszák, amennyibe nem igazán lehet belekötni. Pontosabban persze bármibe bele lehet kötni, úgyhogy a cikk szerzője egyenesen odáig fajult, hogy a Facebook-követők számával méri a szerinte jobboldali előadók el nem ismert, de kétségbevonhatatlan tehetséget. Vagyis a többszázezer követő, a sokmilliós videómegosztós letöltés, valamint a megkérdőjelezhetetlen tehetség (tehetséges az, aki Szakács Árpád szalagmunkás szerint tehetséges) nem jelent garanciát semmire a balliberális elnyomás hímes mezején.

Jó, akkor én most tényleg elveszítettem az összes fonalat. Mit szeretne az állampárt kultúrökle? Hogy az elvtársak eldöntsék egy háromlábú kerekasztal mellett, hogy mi legyen holnaptól a TOP 10 sláger, amit reggeltől estig sugározni kell a közmédiában? Hogy Vastag Csabát szeressék a népek Király Viktor helyett azért, mert a nemzeti-keresztény kétharmad szerint a jobboldal sokkal tehetségesebb, mint a bukott baloldal, és mert nyíltan fideszesnek lenni önmagában predesztinál bárkit a sikerre? Hol a búbánatban van vége ennek az elmegyógyintézetet idéző siránkozásnak, listázásnak, aberrált megbélyegzésnek? Nem lehet, hogy Fluor Tomit nem azért játsszák annyit, amennyit, mert köztudottan MSZP-s és egyszere beleüvöltötte élő adásban a kamerába, hogy Soros György, hanem mert érdekli a hallgatókat, amit csinál, mert van piaca a zenéjének, azaz van rá kereslet és eladható (bármit is varr a nyakába a politika)? Nem lehet, hogy néhány szolgalelkű rögeszmés kultúrházmesteren kívül a kutyának nem jut eszébe a politika Király Viktorról vagy Tóth Veráról? Nem lehet, hogy hagyni kéne a fenébe ezt a mániás kultúrkampfot és a sok gagyi, hajánál fogva rángatott ideológiai belemagyarázást?

Azt értettem valamelyest, hogy Esterházyt gyalázni menő, hiszen mindig markánsan foglalt állást közéleti kérdésekben, és mondott kendőzetlen véleményt a regnáló hatalom természetéről. De ezt nem értem. Hogy ki az a barom, aki azt mondta ennek a Szakács Árpád nevű újságírónak, hogy érdemes a könnyűzenében is kioknyomozni a köztudott evidenciákat. Feltételezem, hogy például Rúzsa Magdi – aki szintén nem kapott szerepet az óbégatásban – Tóth Verához hasonló tehetségkutatós múltja ellenére azért tudott sikeres maradni, mert balliberális. Gondolom, ha nem így lenne, akkor az ő neve is szerepelt volna az elnyomott tehetségek listáján.

De mindegy is. Valójában teljesen mindegy. Megértem, frusztráló lehet, hogy a halszagú Magyarországot megidéző kiváló nemzeti alkotások nem férnek fel a magyar popzene egyetlen népszerűségi listájára sem, hogy attól, hogy valaki nemzeti és jobboldali és megbízható pártkáder, nem biztos, hogy teltházas koncerteket fog tud adni a tehetségének köszönhetően.

De most tényleg Király Viktor, Fluor Tomi, a Wellhello zenéje (és balliberálisnak bélyegzett terrorja!) jelenti a legnagyobb veszélyt a NER-re? FankaDeli meg azért nem tud kibontakozni a Petőfi rádióban, mert az MSZP osztja a lapokat ott is? Ki ellen harcol valójában a Magyar Idők kultúrházmestere? Mármint a józan észen kívül. Mert az elmegyógyintézet-hatást már régen elérte. Sőt. Ahol már a zenészeket is pártpolitikai-ideológiai alapon listázzák, ott az elmegyógyintézet is egy jó helynek tűnik.

Kár, hogy Aczél elvtárs ezt nem érhette meg. És legalább ekkora szégyen, hogy Tóth Verát is sikerült lerántani az agyhalállal határos politikai iszapbirkózás eme bűzös mocsarába.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.