Szeptember 26,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Amit nem tudnak ellopni, abba beköltöznek

Miközben Orbán Viktor gyakorlatilag újra felveszi az ország nevében és helyett a kereszténységet (legalábbis kommunikációs szinten), addig a felszín alatt forr a… nem láva, hanem fekália. Nekünk ez jutott, ezt kell szeretnünk. A hosszú hétvége és a kánikula ellenére is azt gondolom, hogy érdemes erre a bugyborékolásra odafigyelnünk, mert a rendszer lényege nem a csecse szóvirágok és celofánba csomagolt bődületes ostobaságok tájékán keresendő, hanem kicsit lejjebb. Nincs is más dolgunk, mint egymás alá pakolni a tényeket. Túl nagy politikai képzettség nem kell a következtetések levonásához, elég némi józan paraszti ész. Olyan pedig mindenkinek van, legfeljebb egyesek nem használják.

Egyrészt itt van a Politikatörténeti Intézet, amit nem a Fidesz hozott létre és – ez a súlyosabb probléma – nem a fideszes (éppen aktuális) ideológiát szajkózzák, hanem végzik a dolgukat. Állami támogatást évek óta nem kapnak, de még így is működőképes maradt az intézet, köszönhetően a számos sikeres pályázatnak. Az intézet értelemszerűen ellenség lett a kormányfideszorbánviktor szemében. Olyan nincs, hogy valami is független legyen a párttól akár anyagilag, akár ideológiailag, akár működésében. Erről szól az MTI ledózerolása, ebbe őrül bele jelenleg a pártsajtó a Széles Tamás amerikai főkonzul és az ottani Magyar Ház konfliktusa mentén, amiért az ottani magyarok úgy gondolják, a főkonzul – és persze rajta keresztül Orbán Viktor – ne szóljon már bele abba, amit arrafelé a szólás szabadsága néven tisztelnek. A párt egészen egyszerűen nem képes felfogni, hogy nem tudnak mindenkit megfenyegetni, megzsarolni, eltaposni.

Ugyanez történik a Politikatörténeti Intézettel is. Azzal a különbséggel, hogy az intézet nem Los Angelesben működik, hanem Budapesten. Tehát elérhető, taposható. A szorgos cséplőmunkások már munkába is álltak és szokásuk szerint kötelékben támadnak. Biztosan az összes közpénzből etetett propagandaoldalon ott van a történet (egymásra hivatkozva, egymást idézve, szokás szerint), én a Magyar Idők néven futón olvastam.  A lényeg: az intézet takarodjon kifelé az egykori Magyar Királyi Kúria Kossuth téri épületéből, mert az kell a pártnak, kormánynak, államnak, vagy Orbán Viktornak. Mindegy melyiknek, egy és ugyanaz. Hatodik éve harcol a kormányfideszorbánviktor az épületért, az intézet hatodik éve pereskedik a maradás jogáért és sorra nyeri a pereket.

Ezen a ponton szállt be a pártpropaganda is a történetbe. Ha jogi úton nem megy, majd jön Pilhál – valamelyik a kettőből – és elintézi. Például ír egy teljesen hazug, tárgyi tévedésekkel gazdagon kirakott (tehát még annyi fáradságot sem vesznek ezek a szorgosak, hogy az általuk leírtak valóságtartalmát ellenőrizzék, elég az az anyag, amit a központból kapnak) ordenáré cikkecskét, ez pedig nyilván végigdurrog az egymásba gyógyult propagandagépezeten.

A történet csak látszólag bonyolult. Arról van szó, hogy az MSZMP Párttörténeti Intézetéből „politikatörténetivé” szelídült gyülekezet – a gerontológiai baloldal egyik utolsó bástyája – úgy véli, hogy a Hauszmann Alajos építette palotából ötezer négyzetméternyi terület őket illeti, mert annak használati jogát 1990-ben „nekik adta” az MSZP. 

Tehát a 68 éves Pilhál György simán gerontológiai bástyának nevezi az intézetet. Ez már önmagában is komoly hiányosságokat feltételez az önkritika terén, ráadásul ordas nagy hazugság.

A Politikatörténeti Intézet kutatói a fiatal történész- és társadalomtudós generációk legjobbjai közé tartoznak. Az intézetnek egyetlen 45 évnél idősebb kutatói állományú munkatársa van.

Ezt pedig az intézet válaszában olvashatjuk.

A munkásmozgalmi ereklyéket és ideológiákat szortírozó intézet munkatársai persze nehezményezik az állam lépését. Földes György ügyvezető szerint ők jogosan használják az épületrészt.

Erre is érkezett válasz:

Kutatásaink átfogják az egész 20. századi történelmet. Az elmúlt években zajlott projektek témája volt a magyar kisebbségek története, nyitottság és zártság Magyarországon, kulturális és tudományos transzferek Nyugat és Kelet, Kelet és Kelet között, a magyarországi parlamenti választások története, a magyar eszmetörténet, különös tekintettel a 20. század eleji progresszióra és a szociáldemokráciára, Kádár János életútja, globalizáció és globalizációkritika.

Az intézet nyílt válaszát itt olvashatja mindenki, akit érdekel:

A lényeg: a fideszesek szemet vetettek egy épületre, amit másvalaki – joggal – már használ. Ezért azt a valakit ki kell onnan verni, bármi áron. Ha a pártnak kell valami, azt megszerzi. Pont. Ebben a pártújságok természetesen tevőlegesen és minden eszközzel közreműködnek.

Hogy miért kell az épület? Mert értékes, leginkább azért. Nem függ össze semmivel, csak úgy eszembe jutott:

A Magyar Művészeti Akadémia (a vicces frizurájáról ismert Fekete György nevéhez köthető fideszes szervezetről van szó) kapott ajiba egy nagyjából 2 milliárd forint értékű villát (a közösből), plusz mellé 4 milliárd forint adófizetői pénzt, hogy kicsinosíthassák, mielőtt beköltöznek. Talán a Politikatörténeti Intézet által használt ingatlanra is erősen fáj már a foga valamelyik kormányközeli elvtársnak. Hiszen alapelv: amit nem tudnak elvinni, abba beköltöznek.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.