NEHAZUGGY

Amit nem tudnak ellopni, abba beköltöznek

Forgács Erzsébet | 2018. Augusztus 19, Vasárnap | 15:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Miközben Orbán Viktor gyakorlatilag újra felveszi az ország nevében és helyett a kereszténységet (legalábbis kommunikációs szinten), addig a felszín alatt forr a… nem láva, hanem fekália. Nekünk ez jutott, ezt kell szeretnünk. A hosszú hétvége és a kánikula ellenére is azt gondolom, hogy érdemes erre a bugyborékolásra odafigyelnünk, mert a rendszer lényege nem a csecse szóvirágok és celofánba csomagolt bődületes ostobaságok tájékán keresendő, hanem kicsit lejjebb. Nincs is más dolgunk, mint egymás alá pakolni a tényeket. Túl nagy politikai képzettség nem kell a következtetések levonásához, elég némi józan paraszti ész. Olyan pedig mindenkinek van, legfeljebb egyesek nem használják.

Egyrészt itt van a Politikatörténeti Intézet, amit nem a Fidesz hozott létre és – ez a súlyosabb probléma – nem a fideszes (éppen aktuális) ideológiát szajkózzák, hanem végzik a dolgukat. Állami támogatást évek óta nem kapnak, de még így is működőképes maradt az intézet, köszönhetően a számos sikeres pályázatnak. Az intézet értelemszerűen ellenség lett a kormányfideszorbánviktor szemében. Olyan nincs, hogy valami is független legyen a párttól akár anyagilag, akár ideológiailag, akár működésében. Erről szól az MTI ledózerolása, ebbe őrül bele jelenleg a pártsajtó a Széles Tamás amerikai főkonzul és az ottani Magyar Ház konfliktusa mentén, amiért az ottani magyarok úgy gondolják, a főkonzul – és persze rajta keresztül Orbán Viktor – ne szóljon már bele abba, amit arrafelé a szólás szabadsága néven tisztelnek. A párt egészen egyszerűen nem képes felfogni, hogy nem tudnak mindenkit megfenyegetni, megzsarolni, eltaposni.

Ugyanez történik a Politikatörténeti Intézettel is. Azzal a különbséggel, hogy az intézet nem Los Angelesben működik, hanem Budapesten. Tehát elérhető, taposható. A szorgos cséplőmunkások már munkába is álltak és szokásuk szerint kötelékben támadnak. Biztosan az összes közpénzből etetett propagandaoldalon ott van a történet (egymásra hivatkozva, egymást idézve, szokás szerint), én a Magyar Idők néven futón olvastam. A lényeg: az intézet takarodjon kifelé az egykori Magyar Királyi Kúria Kossuth téri épületéből, mert az kell a pártnak, kormánynak, államnak, vagy Orbán Viktornak. Mindegy melyiknek, egy és ugyanaz. Hatodik éve harcol a kormányfideszorbánviktor az épületért, az intézet hatodik éve pereskedik a maradás jogáért és sorra nyeri a pereket.

Ezen a ponton szállt be a pártpropaganda is a történetbe. Ha jogi úton nem megy, majd jön Pilhál – valamelyik a kettőből – és elintézi. Például ír egy teljesen hazug, tárgyi tévedésekkel gazdagon kirakott (tehát még annyi fáradságot sem vesznek ezek a szorgosak, hogy az általuk leírtak valóságtartalmát ellenőrizzék, elég az az anyag, amit a központból kapnak) ordenáré cikkecskét, ez pedig nyilván végigdurrog az egymásba gyógyult propagandagépezeten.

A történet csak látszólag bonyolult. Arról van szó, hogy az MSZMP Párttörténeti Intézetéből „politikatörténetivé” szelídült gyülekezet – a gerontológiai baloldal egyik utolsó bástyája – úgy véli, hogy a Hauszmann Alajos építette palotából ötezer négyzetméternyi terület őket illeti, mert annak használati jogát 1990-ben „nekik adta” az MSZP.

Tehát a 68 éves Pilhál György simán gerontológiai bástyának nevezi az intézetet. Ez már önmagában is komoly hiányosságokat feltételez az önkritika terén, ráadásul ordas nagy hazugság.

A Politikatörténeti Intézet kutatói a fiatal történész- és társadalomtudós generációk legjobbjai közé tartoznak. Az intézetnek egyetlen 45 évnél idősebb kutatói állományú munkatársa van.

Ezt pedig az intézet válaszában olvashatjuk.

A munkásmozgalmi ereklyéket és ideológiákat szortírozó intézet munkatársai persze nehezményezik az állam lépését. Földes György ügyvezető szerint ők jogosan használják az épületrészt.

Erre is érkezett válasz:

Kutatásaink átfogják az egész 20. századi történelmet. Az elmúlt években zajlott projektek témája volt a magyar kisebbségek története, nyitottság és zártság Magyarországon, kulturális és tudományos transzferek Nyugat és Kelet, Kelet és Kelet között, a magyarországi parlamenti választások története, a magyar eszmetörténet, különös tekintettel a 20. század eleji progresszióra és a szociáldemokráciára, Kádár János életútja, globalizáció és globalizációkritika.

Az intézet nyílt válaszát itt olvashatja mindenki, akit érdekel:

A lényeg: a fideszesek szemet vetettek egy épületre, amit másvalaki – joggal – már használ. Ezért azt a valakit ki kell onnan verni, bármi áron. Ha a pártnak kell valami, azt megszerzi. Pont. Ebben a pártújságok természetesen tevőlegesen és minden eszközzel közreműködnek.

Hogy miért kell az épület? Mert értékes, leginkább azért. Nem függ össze semmivel, csak úgy eszembe jutott:

A Magyar Művészeti Akadémia (a vicces frizurájáról ismert Fekete György nevéhez köthető fideszes szervezetről van szó) kapott ajiba egy nagyjából 2 milliárd forint értékű villát (a közösből), plusz mellé 4 milliárd forint adófizetői pénzt, hogy kicsinosíthassák, mielőtt beköltöznek. Talán a Politikatörténeti Intézet által használt ingatlanra is erősen fáj már a foga valamelyik kormányközeli elvtársnak. Hiszen alapelv: amit nem tudnak elvinni, abba beköltöznek.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!