Szeptember 26,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Töketlenék

Jó néhány évvel ezelőtt egy magyarországi városban egy hatvanöt év körüli igaz, fiatal demokratának szerettek volna juttatni valamit, ezért kreáltak egy pozíciót: „Civil Alpolgármester”. Kapott hozzá irodát, egy buta, fontoskodó, ámde mutatós titkárnőt, no meg nem kevés pénzecskét. Imigyen lett rendbe szedve az őszülő, ámde szívében biztos fiatal demokrata. Nyugdíj, képviselői fizetés, „Civil Alpolgármesteri” díjazás. Kell ennél több?  Ez 2012-ben volt.

Ez ment ott bent, kicsiben, a polgármesteri hivatalokban, minisztériumokban, állami intézményekben. Az egyszeri ember erről mit sem tudott. Akkor még jól el volt, bízott a Fideszben, mindent elhitt. Most már nincs mese. Észre kéne venni, hogy már nyakig ülünk a korrupt, havercsávó-testvér-barát-rokon-sógor rendszerben. Jó példa erre a sunyi rókaképű, a volt Miniszterelnökséget vezető miniszter, Lázár János. Mikor először megláttam, hogy dohányzásügyi miniszterelnöki biztost csináltak belőle, erősen elgondolkodtam. Minek? Most ő fogja rávenni az embereket, hogy dohányozzanak, ezzel segítve Sánta János jó barátját, aki igen szerencsés egy ember, mert versenyeztetés nélkül nyert el egy húsz évre szóló dohány nagykereskedelmi monopóliumot? Esetleg Lázár lesz az, aki baseball ütővel járja a várost és pofán vág mindenkit, aki rágyújt? Végül elolvastam, mi is lesz a feladata. Bla-Bla. Ennyi. Állítólag ezért nem kap javadalmazást. Ahogy gyerekkoromban mondtam volt: KAC-KAC kukac. Isten látja lelkem, most azonnal keljenek ki csirkék a tojásaimból, ha ez igaz. Csirke nincs, csak egy nyomorult, korrupt rendszer.

Elnézegettem a romániai eseményeket. Akárhogy is nézem, ott a NÉP ment az utcára, hogy elzavarja a korrupt szarháziakat, akik a nyakukon ülnek. Nem kevés derültséggel vettem tudomásul, hogy az ottani közszolgálati adó ellen eljárást indítottak, mert „Sorosoztak” egy jót. Ezen felbuzdulva visszatértem néhány ellenzékinek mondott Facebook csoportba, hogy megnézzem mi a helyzet. Az első, amivel szembetaláltam magam, a marakodás volt, az újabban megint „egymásra szerveződő” tüntetésekkel kapcsolatos fejetlenség, meg ez a mondat: „Gyurcsány, ha akarná, elzavarná Orbánt”.

Lekapart arcbőröm kezelése után úgy döntöttem, nem írom meg az illetőnek, hogy mekkora balfasznak gondolom ezért a mondatáért. Gyurcsány? Annyit ér, mint bikán a csöcs. Nem akar az az ember semmit. A választások előtt feltűnik, aztán eltűnik. Emlékszünk még Vona Gáborra? A Jobbik megnyeri a választásokat, lesz itt nagy dínom-dánom, aztán majd aranyat szarik a Turul a magyarnak. Nem lett. Gáborunk mit nyilatkozott a minap? „Ma már azt is csodának érzi, hogy ennyi szavazatot kaptak”. Esetleg beszélgethetünk Szél Bernadettről. Beette a rossebb a Parlamentbe, és most bent van. Nyáron van légkondi, télen fűtés, olcsó a büfé, feltakarítják utána a szemetet. Kell neki ennél több? Hadd említsem meg a Momentumot. Ők jó lendületet vettek, aztán orra estek és most csúsznak a saját taknyukon. Ennyit róluk.

Egyszer azt írtam, hogy a magyar egy önző, faszari nemzet. Elnézést kell kérnem. Nem önző, csak faszari. Az egy dolog, hogy másokért nem megy utcára, de még annyi önzés sincs benne, hogy önmagáért utcára menjen és elzavarja a korrupt politikusokat. Még mindig a „megváltót” keresik. Leszerepelt, semmire sem jó politikusokat akarnak rávenni, hogy kezdeményezzenek, ahelyett, hogy felállnának és megindulnának. Ahogy elnézem, a magyarok által nagy mellénnyel lenézett románok sem vártak senkire. Mentek, és ott voltak. Telefon helyett követ lóbáltak. Megmutatták mire képesek, van bennük kurázsi, hogy kiálljanak azon véleményük mellett, hogy nekik bizony nem tetszik amit választott vezetőik művelnek.

Ezrek vannak munka nélkül. Tehetséges, erős, okos emberek, miközben másoknak munkahelyet „kreálnak”. Százezrek mentek külföldre dolgozni, mert itthon esélyük sincs. Megosztott nemzet lettünk. S míg mi egymást marjuk, ellopják alólunk az országot. Míg egymást vádoljuk, hogy „te mit tettél, te ott voltál, te is otthon ülsz, akkor ki legyen a vezér?” Addig szép lassan jobbágyok leszünk, akik kényurakat szolgálnak ki. Néha szörnyű látni, hogy az emberek olyanokat írnak le, amit én, és még mások évekkel ezelőtt elmondunk, de akkor kinevettek, lehülyéztek érte. Mondok most is egy ilyet. A rendőrségtől lassan kilépnek a normális morállal, értékrenddel rendelkező emberek. Legyen az közrendőr, vagy tiszt. Lassan lecserélik az állományt párthű, ámde buta emberekre, akik nem gondolkodnak, csak a gumibotot emelik a magasba, és lecsapnak vele, ha az a parancs.

Még mindig csak azt tudom mondani, amit már mondtam: Magunkra maradtunk. Egy család vagyunk. Töketlenék.

Zárószóként egy 2018.04.25-én született Facebook bejegyzés, ami igen sok megosztást kapott. A bejegyzést a szerző tudtával, és beleegyezésével közlöm. Külön kérése volt, hogy a nevét ne takarjam ki. Vállalja az akkori szavait most is, és bármikor.

Singing Jungle

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.