Szeptember 25,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


A konda együttműködő közösség. A csürhe képes megenni a gyengét, vaníliás cukor nélkül is

kelemen.mikes@netkavezoabujdosokhoz.tekirdag.tr

Tárgy: Csürhe II.

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Nagy szerencséje kendnek, hogy nem kergette kendet haza a kíváncsiság, hogy első kézből megtudja mi a lényegi különbség a konda és a csürhe között, hanem megnézte az értelmező szótárt a neten. Nem is árt a sietség, mert ha odaérnek a szótárban a sertéstartás szócikknél a sertésfajtákhoz az adófizetők pénzén hizlalt misszionáriusok, akkor már a választási malac magyar változata automatikusan kétharmados lesz és a duroc, az erős lába és vöröses szőrzete miatt biztosan jó keresztényi szokás szerint indexre kerül.

De már megint eltérültem, holott megígértem: csürhe, beteglátogatás, 08.07, és óbudai temető! Semmi kóválygás!

A disznóval senki nem konzultál előtte

Ekkor és itt a pesti kórházban találkoztam először a csürhe szóval és bevallom valami városi, sőt pesties kifejezésnek véltem első hallásra. Persze fogalmam sem volt mit jelent. Még a fülembe sem maradt meg, nemhogy az eszembe véstem volna, meg őszintén nem is figyeltem igazán, mert minek. A szokásos férfibeszéd, meg esetleg a tata kedvéért próbálnak velem cukiskodni, de már képes vagyok visszafogni magam. Lepereg nyom nélkül.

A tata régi munkatársát látogattuk meg, ahogy a tata mondja, a vasmunkás testvérét. Nem piskóta a bácsi, mert meló mellett egyetemet végzett és a tata mondta, hogy mindig járt az agya, de annak tudott igazán örülni, mikor a kezével is matathatott az általa kitalált ketyerék létrehozásában. Már csak ketten élnek a majd százfős kísérleti műhelyből. ( Szokta is mondogatni a tata, hogy csak ebben az egy műhelyben több magyar műszaki zseni dolgozott az előző diktatúrában, mint most az egész országban.) A politikaielnyomórendszerváltás a gyárral együtt eltakarította a többi vasmunkás testvérüket a föld színéről.

Meg is állapították, hogy a gondolkodó ember mostanában nagyon láb alatt van. De ezt nem így ketten, sutyorogva, hanem az ötfős kórtermi konzultáció, hatodik a tata (engem nem számítunk, mert ilyen esetekben a fülem, na meg a merevlemezem üzemel). Ekkor már muszáj volt rájuk figyelni. Őket hallgatva erős volt a gyanúm, hogy biztos Soros ügynök sebész operálta át őket, mert egy se volt többségi szavazó.

Na és ekkor és itt tudtam meg, hogy a BIBÓ az nem egy kollégium nevének a rövidítése, mint pl. ELTE, de nem is valami burkolt zsidózás, hanem egy karakán fazon vezetékneve, és augusztus 7-én született. Nagy álmodozó volt. A két lábon járó naiv tisztesség. A tata sose mondta, hogy olvasott valamit tőle. A pesti kórházba kellett elmenni, hogy a tata szájából halljam, hogy „A magyar munkásság békeajánlata a magyar középosztálynak” című írása beszédtéma volt a műhelyben. Akkor. A prolik között. Érti ezt kend? És kapaszkodjon, a ketteságyas bácsi azzal szállt be a beszélgetésbe, hogy ő is olvasta ’90-ben! És abban van, hogy a magyar munkásság tapasztalatból tudja, hogy a keresztény kizsákmányolás semmivel sem jobb a zsidó kizsákmányolásnál”. De rögtön hozzá is tette, hogy „’44-ben, de ma már nincs öntudatos munkásság, nincs is mire öntudatosnak lenni, az meg pláne nem vigasztaló, hogy az a középosztály sincs, amiről Bibó beszél, csak csicskák vannak.”

És akkor most jön, amit nagyon meg akartam írni már a múltkor. A csürhéről. Az ablak alatti ágyon fekvő bácsi, aki sokáig csak hallgatott, akit a tata olyan kétnapos vízi hullának nézett először, mert úgy ki volt ázva az izzadságtól, megszólalt. És most becsatlakozik az óbudai temető, mert azt mondja ez a tb finanszírozásban dunsztolt bácsi, hogy „A tájékozott nép a demokratikus társadalom létrehozója és működtetője, a tájékoztatott tömeg pedig az autokratikus uralmi rendszer alattvalója és már ’90 előtti néhány évben eldőlt melyikbe sétálunk be mosolyogva, gyanútlanul”.

Várjon! Ez még semmi! Most jön csak a nagy duma! Én ugye piskóta vagyok. Hivatalból tátom a szám. De hogy a tata is csak pislogott a vasmunkástestvérével, az azért már valami. Mert azt mondta ez a bácsi, hogy Bibó István sírja az óbudai temetőben naprakészen informál a magyar demokrácia pillanatnyi állapotáról. Hallott már a lakmuszpapírról? Na, olyasmi a bácsi szerint:

A belügyminiszter vő védőszárnyai alatt, a ’90–es években ájtatos pofával a Soros pénzén nyomták Bibó sírjára a virágesőt, ha kellett, ha nem. Aztán csürhemód rámásztak, hogy felérjék a kormányrudat, manapság meg már a jelesebb évfordulók alkalmával arra sem képesek, hogy a temetőgondnoknak telefonáljanak, gallyalja már le a bokrokat, mert nagyon ránőtt a síremlékre. Az „elmúltnyolcévben” rá se néztek.

Hát így állunk. Hazafelé a vonaton a tata elmagyarázta nekem, hogy mi hogy van, és miért van úgy. A konda együttműködő közösség, a csürhe képes megenni a gyengét, vaníliás cukor nélkül is. Persze az iskolában egy szót se arról, amit ma hallottam!

Nem tudom mindebből mi áll össze kendnek, de a nagyi (és persze a tata) álláspontja változatlan: Ha már embernek születtünk, akkor éljünk emberként. Ahogy mondják, most itt tartunk, innen szép nyerni: „elítélték Simó Endre emberjogi aktivistát, aki fényképet készített egy kilakoltatott és meghurcolt ember temetéséről”.

Maradjon kend ott a viszonylagos békességben, bízzon bennünk, egyszer csak felnövünk.

Bütyökfalva, 2018. augusztus 16.

Mirtill

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.