November 24,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


A disznóval senki nem konzultál előtte

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,079,897 forint, még hiányzik 920,103 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

[email protected]

Tárgy: Csürhe

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Kend világlátott ember. Sok mindent tud. De kend se tud mindent. Főleg nem tudja kend, hogy mi a franckarika gurul végig rajtunk naponta és présel a betonba. Persze én se. De én hallok ezt-azt, megírom kendnek, és szomorkodom erősen, amiért folyvást marasztalnom kell kendet. Ha nem muszáj, akkor ezt a világot ne lássa kend. Bele se szagoljon!

Kend ott rangos funkcionárius, básbug. Gondolom nem semmi „polc”, ahogy kend mondja. Nem annyira a rang, hanem – kendet ismerve – a velejáró gond, a bujdosók pátyolgatása. Viszont megtiszteltetés is, ha úgy vesszük, mert a nagyságos fejedelem nem akárkire bízza a kondáját. Mielőtt felhúzná kend az orrát – mint agráriumban járatlan tintafogyasztó -, hogy holmi disznópásztornak titulálom kendet, miheztartás végett elárulom, hogy számtalan fizikai tulajdonságban több az embernél a disznó.

Példának okáért egy közönséges, árokparti keverék disznónak már gyárilag jobb íz érzéke van, mint egy gurmannak. És ez rövidke élete alatt csak finomodik. Mondom. Pontosabban a Mártuska néni mondta a mamának, de kend is képes tanulni egy falusi parasztasszonytól. Nálunk már csak a templomba lehet járni, se kocsma, se bolt. Pláne takarmánybolt. Takarmány se. A földesúr piti dolgokkal nem foglalkozik, a földalapú uniós támogatás elköltése leköti minden idejét/energiáját, ami marad, azt elviszi az adminisztrálás.

Hol innen, hol onnan hozzák a rokonok/ismerősök a tápot. Amilyet kapnak. De a disznóval senki nem konzultál előtte. Nem is eszi meg, csak aminek megszokta az ízét/illatát. Oda a drága pénz, a jószág meg fogy, nem hízik! Ezért a Mártuska néni minden vödör moslékba tesz egy kávéskanál vaníliáscukrot, és máris a megszokott bukéja lesz a kosztnak!  

Ha meg a disznót annyi ideig iskoláznák, meg emberöltőnyit élhetne, akkor egyetemi rektori feladatkörben, egy közönséges, őshonos mangalica (nem a kommunista ideológián nevelkedett magyar nagyfehér hússertés, nem a liberális Nyugaton tenyésztett pietrain, pláne a klasszikus demokrácia emlőin cseperedett yorkshire), úgy elhajtaná ezeket a sutyerákokat a bánatba, ha belekotyognának a tudományos életbe, hogy rögvest politikai menedékjogot kérnének a biogáz üzem kutyaóljában.

De hát ez mind az ő kutyájuk kölyke, csak úgy viselkednek, mint a csürhe, ezért a természettől eltávolodott emberek nem tudják felismerni, beazonosítani, mert nem láttak még csürhét, főleg nem működés közben. Mert egészen más ám a fénykép, mint a valóság, az udvari pribékek által manipulált videóról nem is beszélve. Most nem is tudom, hogy érti-e kend, hogy mit nyöszörögnék. Mert olyan nagyon én se értek sok mindent, de most nem rólam van szó, hanem kendről. Mert engem itt esz meg a fene egyelőre, de kendnek van választása.

Na, szóval! Írtam kendnek, hogy úgy indult a nyaram, hogy az én szabadidős programom az egészségügyi intézmények látogatása lesz. Mára kiderült, hogy ez főfoglalkozás. A rendelőben én olvasom el, hogy most nincs, de várhatóan mikor lesz legközelebb rendelés, a kórházban én keresem a nagyinak a működő liftet, stb. Szóval ne tudja meg mennyi a dolog! De élvezem. Ott a sok nyomorult, sorsába szorult beteg ember, akik még halványan bizakodnak, hogy megúszhatják az Isten ostora szelekcióját, és reménykednek, majd a doktor megoldja az összes bánatukat. (Kend nem tőlem tudja, hogy a sajátjukból se tudnak kikecmeregni, inkább világgá mennek.)

Most kapaszkodjon! Gyarapodtam: „pszichoszociális kapcsolatépítés”. Na, erre mit lép? Szóval ez úgy van, hogy ülnek az emberek a várókban. Némán néznek ki a fejükből. A fiatalabbak ugyanolyan bambán birizgálják a telefonjukat. Az idő telik, meleg van, levegőtlenség, zsúfoltság (nyugi, ez a disznóólra nem jellemző, a 80 milliós hizlaldában klíma van). És egyszercsak történik valami. Csak úgy. Mondjuk, megy egy fehérköpenyes a folyosón. Látszik rajta, hogy nem lát, de mégse, mert nem megy a falnak. Csak minket nem lát. Vagy a piros kabátosak az ajtó elé tolnak egy félhalottat és otthagyják.

Na és akkor elkezdődik ez a hosszúnevű valami, amit most tanultam. Általában zsűrizéssel. Indulat-, és szókészletfüggő jelzőkkel. Aztán jön a célirányos kondába szerveződés. Ki, kihez jött, kinél volt már, mivel műtötték, mennyit kellett dellázni, stb. Többnyire a konkrét betegség a konda gazdája, néha nekem már úgy tűnik, hogy nem is kellene terhelni a bajjal a szegény háziorvost, mert jóformán már úgysincs semmire jogosítványa, hanem chatben otthonról, az ágyikóból zúzathatná a rendelést, e-recept és így tovább. A gyógyszert meg mindenki kinyomtatná magának otthon 3D-ben.

Juj de kínos! A csürhéről akartam írni kendnek, de ebből ma már nem lesz semmi, mert hajnalban megyünk megint Pestre beteget látogatni a kórházba a tatával, és anyu ágyba parancsolt. De addig is, ne feledje kend a kulcsszavakat (meg én se), hogy pesti kórház, 08.07, óbudai temető!

Tartson ki kend, majd igyekszem élve, fertőzésmentesen megúszni a kereszténydemokratává üdvözült kór házát, és írok. Addig is kezitcsókolom.

Bütyökfalva, 2018. augusztus 15.   

Mirtill

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.