December 17,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Hacsaknem Blog


Keresztény családmodell: dohos, valóság-és életidegen maszlag

Minden országnak joga van védelmébe venni a hagyományos családmodellt, joga van azt vallani, hogy minden gyermeknek joga van egy anyához és egy apához.

A keresztény Európában a munkának becsülete volt, az embernek méltósága volt, a férfi és a nő egyenlő volt, a család a nemzet alapja volt, a nemzet Európa alapja volt, az államok pedig garantálták a biztonságot. A mai nyílt társadalom Európájában nincsenek határok, az európai emberek lecserélhetőek bevándorlókra, a család tetszés szerint variálható együttélési formákká vált, a nemzet, a nemzeti öntudat és nemzeti érzés negatív és meghaladandónak minősül és az állam többé nem garantálja a biztonságot Európában.

A kereszténydemokrata politika azt jelenti, hogy a keresztény kultúrából kisarjadt létformákat kell védeni, nem a hitelveket, hanem az abból kinőtt létformákat. Ilyen az emberi méltóság, ilyen a család, ilyen a nemzet.

… a liberális demokrácia a variálható családmodellek pártján áll, a kereszténydemokrácia pedig a keresztény családmodell alapján áll, ami szintén egy illiberális gondolat.

Ez itt fent a tusványosi igehirdetés hagyományos keresztény családmodellre vonatkozó része (nincs elég meleg, tudom, jövök itt a hülyeségeimmel), amelyben mindössze hatszor használta a miniszterelnök úr a család szót (a bevándorlást ezzel szemben 11-szer, és mindössze egyszer Soros-tervezett, tapsoljuk meg a visszafogottságát így utólag is). Arról nem beszélt Tusványoson – pedig az lett volna igazán bátor cselekedet -, hogy a társadalmi nemek tanulmányát is hamarosan elüldözik a magyar pusztáról, mert akkor bizonyosan több házasság köttetik, bizonyosan több gyerek születik és a keresztény gyökereinket se húzza ki senki a földből.

Bár vélhetően elsősorban az azonos nemű párok gyerekvállalását köpködte ilyen disztingváltan minden ötgyermekes, boldog házasságban élő családapák gyöngye, az ideológiai fröcsögés ilyetén megfogalmazásával valójában a gyereküket valamilyen okból egyedül nevelő szülők érzékenységébe is belegyalogolt őfényessége.

Nem véletlenül. Tudniillik nem tegnap óta tudjuk, hogy egészen sajátosan penetráns elképzelései vannak az uralkodó rezsimnek a családról és a gyerekvállalásról. A vak komondoron innen és túl a hagyományos, nagyon keresztény családmodell ismérve, hogy az kizárólag nőből, férfiból és gyerekekből áll, élén az apa, a családfő áll, a gyerekek nevelésének pedig hasznos eszköze a kényszerítés és a fenyegetés.

Ismételjük át: Orbán Viktor illiberális világképében nem csak az azonos nemű párok nem alkothatnak családot (ezt már az elsőszámú fideszes fércmunkából alaptörvényből tudhatjuk egy jó ideje, mely szerint a család alapja a házasság, azt meg azonos neműek nem köthetnek), viszont ugyanúgy nem számít családnak az özvegy, elvált vagy gyerekeit bármilyen okból egyedül nevelő szülő és a hozzátartozói által alkotott közösség sem. A gyermektelen házaspároknak pedig eszébe se jusson családként tekinteni magukra, mert az egyenesen égbekiáltó.

Orbán Viktort nem sűrűn szokta összezavarni a valóság, miközben megélhetési alapon lidérces-ordas eszméit a huzatos Kárpát-medence összes falára felfesti. Érvényes ez a nemzet, haza, család, hagyományos keresztény családmodell, magyar demográfiai fordulat sokszögben fogant hazugságaira is. A legabszurdabb ezekben az érzelmi húrokat pengető csúsztatásokban, hogy rendre úgy tekint magára és Magyarországra, mintha sem neki, sem az országnak – amit kilencedik éve megállás nélkül bitorol – semmi köze nem lenne Európához, az Európai Unióhoz, mintha azok a folyamatok, amelyek már kilencedik éve Európa hanyatlását okozzák (és még mindig nem süllyedt el a liberalizmus mocsarában), Magyarországtól teljesen idegenek lennének. Mintha mi kívülről szemlélnénk, hogy amazok ott hogyan variálják a családmodelljeiket, és fulladnak bele a dekadenciájukba, miközben itt virágba borult minden, ami keresztény és nemzeti és család.

Csakhogy a miniszterelnök és alattvalói rendre hangos és ellentmondást nem tűrő állításaival szemben – hogy tudniillik a gyerekeknek joguk van anyához és apához – az el nem hajlított magyar valóságban rengeteg magyar kiskorú él egyszülős családban. Csak egy aprócska adat, amit nem én kozmetikáztam, hanem a népszámlálások és a 2016-os mikrocenzus adatai alapján tette közzé a KSH:

Magyarországon 72 235 férfi és 430 710 nő, azaz több mint félmillió állampolgár neveli egyedül egy vagy több gyermekét, miközben az utóbbi években jelentősen visszaesett a házasságok száma. 

Egy másik jelentéktelen adat szerint, amit szintén nem én találtam ki, hanem az uniós statiszikai hivatal (Eurostat) tette közzé, és legnagyobb meglepetésemre az MTI is beszámolt róla:

Csaknem minden második gyerek házasságon kívül született 2016-ban az Európai Unióban.

A szervezet csütörtökön közzétett adatai szerint a gyerekeknek körülbelül 43 százaléka született házasságon kívül két évvel ezelőtt, ez a szám 15 százalékponttal magasabb, mint 2000-ben volt, azaz évente nagyjából egy százalékponttal emelkedett. Az Eurostat szerint ez a családmodell lassú, de folyamatos változását jelzi.

Nyolc uniós tagállamban magasabb volt a házasságon kívül született gyerekek aránya, mint a házasságban születetteké. Arányuk Franciaországban volt a legmagasabb, 60 százalékos, majd Bulgária és Szlovénia (59), Észtország (56), Svédország (55), Dánia (54), Portugália (53) és Hollandia (50) következett.

A skála másik végén Görögország, Horvátország és Ciprus található, amelyekben kevesebb mint 20 százalék volt a házasságon kívül született gyerekek aránya.

Magyarországon a házasságon kívül született gyermekek aránya 47 százalék volt 2016-ban, ami valamivel magasabb az uniós átlagnál.

Deutschtamásul erre elég lenne annyit írni, hogy ennyike. Nem deutschtamásul pedig az van, hogy lehet itt hazudozni reggeltől estig, egyik 2sványostól a másikig, lehet tagadni, hajlítgatni a valóságot, lehet valami recsegő-ropogó piedesztálról lefele vonyítani, hogy bezzeg mi magyarok meg a mi hagyományos családmodellünk, ami nem variálható, az igazság már megint odaát van. Bizony a házasságon kívül született gyermekek aránya tekintetében (is) verjük Európát, és bár ezzel szerintem a világon semmi baj nincsen, a valóságtagadásban élen járók most megint minimum elszégyellhetnék magukat. Ha tudnák hogyan kell azt.

Ezzel is csak annyi a baj, mint minden egyébbel, amihez hozzányúlnak, amiről véleményük van, amibe beleugatnak. Megideologizálják a múltba révedést, ócska elméleteket gyártanak a nemzeti önámítás szinten tartásáért, szembehelyezkednek a realitással és ahelyett, hogy a változó világ újabb és újabb kihívásaira kínálnának megoldásokat, nem létező/idejétmúlt panelekbe ragadva osztják az észt. Páros lábbal rugdossák azokat, akiknek nem egy papír jelenti a kölcsönös tiszteletet, szeretetet és megbecsülést, akik önhibájukon kívül nem illeszkednek a dohos, életidegen maszlagokra épülő fideszes családmodelljükbe és úgy általában is lenéznek, megvetnek mindenkit, aki kilóg a nemzeti sorból.

Pedig talán még mindig nem lenne késő befejezni ezt a parttalan, de legalább színtiszta hazugságokra épülő önáltatási versenyfutást. El kéne engedni ezt a keresztény családmodellnek csúfolt baromságot, és tudomásul kellene venni, hogy Európa és benne Magyarország is változik. Családmodellestül, mindenestül. Ezen pedig semmilyen ócska igehirdetés nem változtat.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.