Augusztus 22,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Hacsaknem Blog


Az Orbán által meghajlított valóságnál csak Európa vezetőinek ostoba valósághajlítása szörnyűbb

Orbán bizonyos tételeivel már most elszigetelődött az Európai Néppártban, azonban az európai színtéren politizáló néppártnak némi elhajlást el kell viselnie. „Az antiszemita felhangok elfogadhatatlanok, és ezt Orbánnal is világosan közöljük. Mindazonáltal jobb, ha a politikáról vitatkozunk, semmint hogy azonnal kizárással fenyegetőznénk” 

– idéztem, vagy legalábbis hozzávetőlegesen idéztem a Spiegel által Günther Oettingerrel, az Európai Bizottság költségvetésért felelős biztosával készült minapi interjúból (via hvg.hu). Ahhoz képest, hogy a Klik névtelen vezetője szerint a diákok túlterheltségéről nem ritkán maguk a szülők tehetnek, végül is egészen szolidan érdektelen megállapításokat tett a biztos úr. Így van ez: a sürgősségi osztály működésképtelenségéről a betegek tehetnek, a gyerekek túlterheltségéről a szülők tehetnek, az Európai Unió küszöbön álló széteséséről meg valószínűleg senki nem tehet.

Az a baj, hogy valójában már magyarázatra sem szorulnak ezek, meg az ezekhez hasonló esetlen, álnaiv kinyilatkoztatások, amelyeket egyik-másik uniós vezető Orbánnal és kormányával kapcsolatban időről-időre megfogalmaz. Nem visznek sehonnan sehová. A bénult, magatehetetlen, dilettáns értetlenkedésen kívül semmi nem olvasható ki belőlük. A legkevésbé az, hogy itt bárkit érdekelne, mennyire közel az a sötét, feneketlen szakadék, amiben Európa nyomtalanul el fog tűnni.

Az is igaz, hogy pont Oettinger úrral kapcsolatban eddig sem lehettek túlzott elvárásai és illúziói senkinek, aki ismeri az ő múltjának egyes foszlányait. Talán emlékszünk, de inkább nem: a biztos úr 2016. májusában egy budapesti konferencián vett részt, ám mint kiderült, a látogatás valódi célja kicsit más volt, mint egy, a műszaki egyetemen előadott, tét nélküli szónoklat. Annak fényében különösen, hogy Oettinger úr nem vett igénybe menetrend szerinti járatot, ellenben egy oroszbarátként ismert német üzletember (Klaus Mangold) magángépével szállt le Budapesten. A konferencia után Oettinger, Mangold és Orbán külön is találkoztak, ekkor került szóba a paksi bővítés, amit a felcsúti üstökös vélhetően a két német vendég befolyásával és kapcsolatrendszerével kívánt áttolni a brüsszeli döntéshozókon. De sikerült? Természetesen.

Még mindig 2016-ot írtunk, amikor Oettinger novemberben a Strabag építőipari cég német központjának évvégi fogadására érkezett. Magánemberként. Amivel nem lett volna semmi probléma (a hivatalos programjában nem szerepelt a bulizós kiruccanás), csak az szorult volna némi magyarázatra, hogy ha magánemberként jött, akkor nem járhatott volna neki rendőri felvezetés a budapesti repülőtérről, pedig akkori sajtóinformációk szerint kért és kapott is ilyen szolgáltatást a magyar államtól.

Günther Oettinger nem mellesleg az egyetlen az uniós biztosok közül, akivel Orbán Viktornak van megbeszélnivalója, több mint beszédes, hogy bár átlagosan havonta jön Magyarországra egy-egy biztos, Orbán az elmúlt négy évben csak Oettingert volt hajlandó fogadni.

Günther Oettinger tehát azon kevés, senki által meg nem választott brüsszeliták közé tartozik (leginkább egy Orbán-barát orosz lobbistának tűnik), akik szóbaállnak Orbánnal/akikkel Orbán szóbaáll (?), de saját bevallása szerint még soha nem tárgyaltak négyszemközt Orbán kedvenc rögeszméiről (amelyekkel nem mellesleg negyedik éve mérgezi az országot), mint amilyen a Soros-terv végrehajásának vádja, a minden tekintetben hanyatló Nyugat, Európa keresztény gyökereinek felszámolása, stb. Ezzel szemben nem hivatalosan a fociról, a Duna menti életről, vagy a kiváló magyar vörösborokról szoktak eszmét cserélni. Le vagyok nyűgözve.

Nos, mindezek fényében ha már csendben maradni nem sikerült Oettinger úrnak, legfeljebb egyetlen tanulsága van a hétmérföldes baromságnak, amit előadott (mondott ő már más ökörségeket is): az Orbán által meghajlított valóságnál csak Európa vezető (néppárti) politikusai hétről hétre előadott valósághajlítása aggasztóbb.

A felcsúti Putyin-ügynök kilencedik éve mesterfokon bomlasztja a magyar és az európai jogállamot, táplálja a szélsőséges ideológiai elfajzásokat, szolidaritás helyett ott tesz keresztbe, ott fúr meg és csírájában ott fojt el minden közös európai fellépést (maradjunk a migrációnál), ahol akar, és az Oettingerek meg társaik még mindig azon merengenek a Néppártban, hogy vajon mennyi teret engedjenek a gyerekkori frusztrációi által sújtott küldetéstudatnak, hogy kibontakozzék az ő zsenialitása, vajon mennyi elhajlás fér még bele, hogy nehogy elguruljanak a gyógyszerei és idegrohamot kapjon az azonnali (????) kizárással való fenyegetőzéstől.

Orbán kilencedik év tartó, nettó, módszeres, leplezetlen rombolása után kiáll egy Oettinger (aki amúgy haver, bár a Soros-elmebajunkról ritkán tárgyalunk vele), és azt mondja, hogy jobb a politikáról vitatkozni, mint azonnali kizárással fenyegetőzni, mert amúgy meg szóltunk neki, hogy az antiszemitizmus nem finom. Miközben Orbán a demokrácia tűpontosan eltervezett felszámolása mellett következmények nélkül zabálja fel az uniós támogatásokat és fordítja azokat a Mészáros Lőrincekből álló strómanhálózata megszilárdítására, a famíliája homályos, korrupt vállalkozásaiban tünteti el az ország felzárkóztatására szánt milliárdokat, és nagypofával fröcsögi, hogy szuverén nemzetállami hatáskör korruptnak lenni, ha az ember akkora választási felhatalmazással bír, mint ő, az Oettingerek az elszigetelődéséről beszélnek, és azzal döngetik a tehetségtelen mellüket, hogy Orbánnak megmondták, hogy antiszemitának lenni nem menő.

Kell ennél világosabb üzenet arra nézve, hogy semmit nem értenek és semmit nem tanultak abból a folyamatból, amely közel egy évtizede ássa Európa sírját? Mit lehet kezdeni ezekkel a sehonnan sehova nem vezető, bátortalan, béna, nyomorult ejnyebejnyékkel? Milyen vitákról hallucinálnak egy olyan emberrel összefüggésben, aki tudatosan száműzte a nyilvánosságból a racionális vitákat, és ezek hűlt helyét az érzelmekre ható, agresszív, barbár csatakiáltásokra épülő propagandával töltötte meg? Aki megélhetésileg arra tette fel a frusztrált életét, hogy Európa ellen határozza meg magát, aki kizárólag a hatalom és az erőszak nyelvét beszéli? Aki úgy elszigetelte magát az Európai Néppártban, hogy azóta is muszáj kétpofára finanszírozni populista, véresszájú, bomlasztó tevékenységét?

Mégis mi a büdös francban reménykedik még mindig az Európai Néppárt? Hogy a glaszékesztyűben eltartott kisujjal ejnyebejnyézés csodákra lesz képes, mert az eddig is milyen jól bevált? Ez már nem egyszerűen kínos, ez borzasztó.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.