Október 20,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Heller Ágnes gatyájához nincs közünk, Orbán Viktoréhoz viszont van

Most, hogy a Fidesz saját korrupt geci vezetőinek védelmében törvénybe iktatta a a magánélet védelmét – ezt eddig is védte a törvény, de közszereplők esetében más szabályozás volt érvényben, hiszen az a közre tartozik, hogy aki a közpénzhez hozzáfér, miből rázza a rongyot pereputtyostul – a pártújságok egységesen rávetették magukat a nyár legérdekesebb, legfontosabb és feltétlenül közérdeklődésre számot tartó témájára. Miután ezeket a portálokat közpénzből tartja el a Fidesz, nem feltétel sem a szakmaiság, sem az etika, de még a tehetségnek a szikrája sem szükséges, nem igazán képesek saját gondolatokat belepötyögni a számítógépbe, hanem szokás szerint egymástól kapkodják fel a hulladékot.

Nyolcaska kimaradt a híg fosban pancsolásból. Vagy figyelmetlenek voltak, vagy taktikai megfontolásból megvárják, ameddig végigdurrog a hívek három agysejtjén a szenzáció, majd elfelejtik – ez akár két napot is igénybe vehet -, majd ők is előállnak vele. Lényegében mindegy.

Tehát Demszky megnősült. Az ő dolga. Nászútra ment. Ez is az ő dolga. Heller Ágnest meghívta a nyaralójába. Ez szintén az ő dolga. Demszky félmeztelenül ült a saját nyaralójában. Ki a faszt érdekel? Heller Ágnes ruházata szintén kit érdekel.

Fekanyúzóknak üzenem: Heller Ágnes azt csinál, amit akar. Ha nyolcéves kislánynak öltözik, ha a turkálóból vásárol, ha Párizsból hozat ruhákat, ha pávatollat dug a fenekébe, ha bolyhos mackónadrághoz tüllszoknyát húz, az is az ő dolga. Senkinek semmi köze nincs, nem lesz és nem is lehet hozzá.

Valami máshoz azonban van közünk. Ehhez itt:

Fotó: Facebook/Orbán Viktor

Orbán Viktor/Facebook

Orbán Viktor/Facebook

Ehhez van közünk. Ez közügy. Ugyanis a bazári nyakkendőkhöz vonzódó, a kutya alól előrángatott, elszabott gatyában trottyoskodó, gyűrött kismamaruhában a széthízott testét közszemlére tévő figura nem magánember, hanem közszereplő. Akarjuk vagy sem – a büdös franc sem akarja, legfeljebb azok, akik magukra ismernek a látványban, az ócska dumában és a gátlástalanságban, az embertelenségben és ízléstelenségben -, ez az ember az egész országot képviseli. Mindenhol és mindig, ameddig ő a miniszterelnök. Márpedig engem senki ne reprezentáljon libafos színű ingben, a falusi búcsúban lőtt nyakkendőben, kihízott, mégis trottyos öltönyben, kibuggyanó hassal, zsebrevágott kézzel.

Heller Ágnes a saját fizetéséből, nyugdíjából vásárolja a ruháit, vagy ha kukázza, örökli, az is az ő dolga. Orbán Viktort mi öltöztetjük. Azt ne gondolja valaki, hogy nem jár ruhapénz ennek a szent embernek. Látatlanban állítom, hogy évente egy családi ház árát fizetjük azért, hogy az öltönytől az alsógatyáig felruházzuk ezt a szerencsétlent. Az rendben van, hogy ezt a kifinomult ízlésvilágot hozta magával a családból, de rendelkezésére áll minden, hogy legalább úgy tegyen, mintha európai főemlős lenne. Divatszakemberek, ruhatervezők, tanácsadók, pénz korlátlanul. Ízlést ugyan nem lehet venni semennyi pénzért, de legalább annyi esze lenne, hogy hallgat azokra, akik értenek hozzá. Nem önmagáért, hanem azért, mert ez kötelessége lenne az országgal szemben.

Ha nekem kellene választanom, hogy Heller Ágnessel szeretnék beszélgetni, vagy Orbán Viktorral, én is az előbbit választanám. Ugyanis akár egyetértek vele bizonyos dolgokban, akár semmiben, oda kell rá figyelni, mert érvei vannak, gondolatai, mondanivalója és bármikor képes megküzdeni ezekért. Nem bújik sem függönyök, sem Havasi Bertalanok, sem benga testőrök, sem magánhadseregek, sem a házi használatú pártújság háta mögé.

Van konzekvencia is, mert miért pont most ne lenne? Le is vonom. Az új párttörvény a magánélet védelmében csak az elvtársakra vonatkozik. Hellert, Demszkyt, téged, engem bátran lehet fikázni a pártújságokban nyaralás közben készült fotók közlésével. Ha az érintettek beperelik a szorgos firkászokat és megnyerik a pert, akkor sincs semmi, mert azok röhögve kifizetik a bírságot a mi adónkból. Ezzel szemben ha valaki készít egy fotót arról, hogy Orbán Ráhel és Tiborcz István hóna alatt a Tépéscsinálók című Munkácsy Mihály festménnyel ballagott hazafelé és ezt megírja a sajtó (az a kevés, ami még maradt ebből a műfajból), akkor az a média le is húzhatja a redőnyt, mert belerokkan a perekbe. Hát így.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.