NEHAZUGGY

Ha a NER-ben dagonyázó, önámító életük nem is számít, de a gyerekeik sem számítanak?

Molnár Bálint | 2018. Augusztus 8, Szerda | 14:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Miközben a lakájpropaganda teli tüdőből tolja a Svédországról szóló, ócska, elhasznált, büdös panelekből építkező fröcsögéseket, amiért a skandináv ország beavatkozik az Európai Bizottság oldalán a külföldről támogatott civil szervezetek vegzálását szavatoló fideszes jogszabály miatt Magyarország ellen indított perben az Európai Bíróságon, az elhajlított magyar valóság mögül mindegyre kikandikál a NER-disznóságok lólába (enyhe képzavar, maradhat?).

Mindeközben a földhözragadt, ámde sokak húsába Sorosnál és a heti egy betolakodó migránsnál némiképp közvetlenebbül belevágó magyar rögvalóságban – minden más mellett – dübörög az oktatáspolitika. Jó, most átmenetileg botrány és anarchia van az egészségügyben, de szóra sem érdemes. Az oktatás legalább jól működik.

Június végén volt téma néhány kósza napig, hogy a NER megsértése miatt (!!!) rúgták ki és szüntették meg közalkalmazotti jogviszonyát a Bánki Donát Közlekedésgépészeti Szakgimnázium és Szakközépiskola igazgatójának.

Tegnap olvastam, hogy az igazgató menesztésében segédkező jó elvtárs és névtelen feljelentőművész és minisztériumi ellenőr korábban egy másik iskola, a BGSZC Katona József Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Felnőttképzési Gimnáziuma vezetésének lefejezésében is aktívan részt vett. Van ilyen. Amikor egy elvetemült NER-katona mindenáron igazgató akar lenni, nem érdemes válogatni a módszerekben.

Nem mellékes információ, hogy a vérengzést követően mindkét oktatási intézményben tömegesen mondtak fel a tanárok, de mint tudjuk, az elmúlt nyolc év előtti elmúlt nyolc év hibáit nem lehet nyolc év alatt kiküszöbölni, és különben csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Úgyhogy bár a franc se tudja, miképpen értelmezhető az, hogy valaki megsérti a NER-t, a tanárhiány nem probléma, oldják meg.

Ezekhez képest a Fidesz-elmebaj szorgos hétköznapjai újra kidugták a fejüket a NER pöcegödréből. Röviden (itt a teljes sztori): Kósa Lajos cívis városában vagyunk, ahol a nemzet egyik legostobább politikusát (mellékállásban bukott miniszter, kupakszakértő és minden háztartásbeliek védőszentje) a lakosság körülbelül 50%-a vígan megszavazta április 8-án, és az államnak pártja egyébként is hugyosra nyerte magát. Ebben a fantasztikus városban az Ady Endre Gimnázium vezetésére kerestek embert, ketten pályáztak a tisztségre:

Rózsavölgyi Gábor, aki 32 éve itt tanít, 2002 óta igazgató, és élvezi a tantestület, a szülők és a diákönkormányzat támogatását;
és Türk László történelemtanár, aki soha nem tanított az Adyban, sőt középiskolában sem, viszont fideszes önkormányzati képviselő.

Tanulság? Bár az igazgatói kinevezésekről a minisztérium dönt, korábban többször hangsúlyozták, hogy figyelembe veszik a szülők, a diákok és a tantestület véleményét. Ehhez képest az oktatási államtitkár mindenféle indoklás nélkül utasította el Rózsavölgyi pályázatát.

Fussuk le a kötelező igénytelenségi köröket: ki a francot érdekel, hogy mi történik Debrecenben, mi nem vagyunk debreceniek, nincs iskoláskorú gyerekünk, nem vagyunk tanárok, tehát nem tökmindegy, hogy ki lesz az igazgató az Adyban? Tehetetlen dühvel kérdezem: nem volt még elég ebből? Tényleg ennyire nem számít, hogy mivé lesz ez az ország ebben a NER-nek csúfolt ragacsos takonyban, ahol minden pártutasításra lihegő csókosnak kell találni egy helyet, ami történetesen működik, történetesen jól működik, hogy azt kedvére szétverhesse?

Igazságtalan leszek, de valahol mégis jogos a felvetés: tessék, kedves debreceni polgárok, szülők és tanárok, erre tetszettek szavazni sokadszorra is. Hogy telibeszarják önöket, és azt mondhassák, bocs, de erre kaptunk felhatalmazást. Mondjuk, a gyerekeiket hagyják ki ebből a rácsodálkozásból, mert nem ők szavazták a saját nyakukra ezeket a csengeri háztartásbeliek által is lóvá tehető szarkupacokat, hanem önök.

De tényleg ennyire nem számít semmi, most sem számít? Se a jelen, se a jövő? Ha a saját tyúkszaros, NER-ben dagonyázó, önámító életük nem is számít, de a gyerekeik sem számítanak ennyit sem? Szóval:

A nevelőtestület tagjai közül 62-ből 61-en támogatják Rózsavölgyi vezetői programját. Türk elképzeléseit viszont 56-6 arányban leszavazták.
A Szülői Választmány Rózsavölgyi pályázatát nyílt szavazással, ellenszavazat és tartózkodás nélkül támogatja. Türkét 3 igen, 27 nem és 1 tartózkodással nem támogatja.
A Diákönkormányzat szintén egyhangúlag, 40 igen szavazattal támogatja Rózsavölgyit, miközben Türk egyetlen igent sem kapott, a 38 nemre jutott 2 tartózkodás.

Önök mit értenek ebből? Hogy minden rendben van? Hogy önök számítanak bármit is ennek a bagázsnak, amelyiket kilógó nyelvvel segítettek hatalomra zsinórban harmadszor (senki ne vegye magára, akit nem illet)? Nem világos még mindig, hogy ott, ahol arra hivatkozva ki lehet rúgni egy iskolaigazgatót, hogy megsérti a NER-t, ott az önök demokratikus szavazatai szart sem érnek, ha egy tányér- és talpnyalónak kell bársonyszéket tolni a lehetőleg semmihez nem értő segge alá?

Végignézik, ahogy egy hozzáértő szakember évek munkájával létrehoz egy értékes oktatási intézményt, ahol működnek és világosak a pedagógiai elvek, ahol az önök gyerekei vélhetően azt kapják ebben a NER-terhes mocsárban is, amit sokan mások talán nem, majd jön az ejtőernyős pártfunkcionárius, akinek semmihez semmi köze, életében nem csinált ilyet, de lojális a párthoz és képes percek alatt szétverni valamit, ami működött? Végignézik, hogy senkit nem érdekel, önök mit akarnak?

Tudom, nincs igazam, nem mind Fidesz-szavazó, aki debreceni, de ott, ahol Kósa Lajost pedagógusnap alkalmából kitüntetik, nem nagyon találom a felmentéseket. Én már korábban is azt hittem, hogy nincs hova hátrálni, de tévedtem, belátom. Mindent el tudok fogadni, a migránsoktól rettegéstől az utolsó apró kis alamizsnáért való hálálkodásig mindent. Azt viszont nem bírom sehogyan sem felgoldozni, amikor szülők nem állnak ki egy emberként a gyerekeik mellé. Pedig ez már a nagyon sokadik alkalom, amikor csak együtt kiállva, ellenállást mutatva lehetne megakadályozni, hogy a NER ragacsos mázába belefulladjon egy értékes oktatási intézmény. Amelyikről tudható, hogy nem a BMW debreceni összeszereőüzemének futószalagja mellé képez olcsó munkaerőt.

Megint csak azt tudom mondani, hogy egyenként mindenkit felzabál a NER, a szolidaritással viszont nem tud mit kezdeni. Ez a rendszer kismilliószor bebizonyította, hogy nem csak az ellenségeit tiporja el, hanem a rajongóit is, ha a harácsolás, kisajátítás, elnyomás perverz gyönyörűsége úgy kívánja. Kedves szülők és tanárok, most van itt az ideje, megint itt az ideje a közös kiállásnak. Ha most sem jön össze, akkor pedig szó nélkül, fejet lehajtva bele kell törődni a megváltoztathatatlanba. Az utókor meg majd meghozza az ítéletet.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!