Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Zavarba ejtő

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem gondoltam volna, hogy a politikai szórakoztatóiparban utazó Orbán Viktorról még készülhet olyan felvétel, amitől a hideg verítékbe fulladt szekundér szégyenérzet képes padlóra küldeni. Tévednem kellett. És ehhez bőven elég az alábbi, Tusnádfürdőn készült videót megtekintenem, amelyen azt láthatjuk, hogy Németh Zsolt külügyi szaktekintély tenyérbemászó moderálása által kísérve szélsőjobbos belga flamand fiatalok a nemzet elsőszámú stand-up művészének karikalábai elé vetik magukat.

Bizony mondom, a Fidelitas nevű narancskeltető egy emberként vonulhat el a sarokba szégyenkezni, az Orbán kottájában fellelhető, rongyosra amortizált paneleket talán még nekik sem sikerült soha ilyen meggyőzően visszaöklendezni, mint az alább látható bátor flamand fiatalembernek:

 

Ha vadvirágos jókedvemben lennék, azt mondanám, hogy perverz megnyugvással tölt el az azzal való szembesülés, hogy a szellemi árvíz károsultjai viszonylag egyenletesen oszlanak el és meg a világban. Csakhogy sem vadvirágos jókedvemben nem vagyok, sem azzal nem tudok mit kezdeni, hogy ez a gyűrött, nyegle, lazaságot imitáló, de valójában kényszermozgások által gúzsba kötött ember mégiscsak egy ország miniszterelnöke. Akinek lánctalpakon pusztító véres populizmusát Európa normálisabb felén is jó étvággyal fogyasztják.

Aki 12 éve különféle abszurd indokokra hivatkozva bújik ki mindenféle élő, spontán vita alól.

Aki 12 éve nemcsak miniszterelnök-jelölti vitákat nem vállal, de interjút sem ad a Fidesztől független, kritikus sajtónak.

Aki utoljára 2007-ben, még ellenzéki pártvezetőként adott interjút az Indexnek, azóta egy-egy rövidebb nyilatkozattól eltekintve egyáltalán nem kérdezhették a vele szemben kritikus újságírók Magyarországon.

Aki a parlamentben a függöny mögé bújástól az átmeneti süketségre hivatkozáson át a boldogkarácsonyozásig terjedő eszközök széles tárházából válogatva ússza meg évek óta, hogy közérdeklődésre számot tartó kérdésekre érdemi válaszokat kelljen adnia.

Aki féknyúzt kiáltva, Havasi Bertalanok és verőemberek mögé bújva menekül a kényelmetlen, elsősorban a saját holdudvara korrupciós ügyekben való érintettségét firtató kérdések elől.

Aki számára csak annak a médiának van létjogosultsága, amelyik az ő kezéből táplálkozik.

De akinek most ez is ráfért az arcberendezésére: a belga szélsőjobb reménybeli utánpótlásának azzal vagánykodott, hogy tőle bárki bármit kérdezhet. Mert ez az igazi politikacsinálás, ki tudná jobban nála? Színpadiasság, szórakoztatás, showbiznisz. Magyarán: parasztvakítás.

Valóban. Például Tusványoson is bárki bármit kérdezhetett. Mármint bárki, aki írásba adta a kérdését, és a fránya kérdés átment a moderátor szűrőjén.

Nem tudok rá jobb szót: zavarba ejtő. Pedig ez a produkció (a kutyák szájából kirángatott hanyag eleganciát leszámítva) már-már Orbán szalonképes, emberszabású megnyilvánulásaihoz sorolható. Mégis olyan szinten zavarba ejtő ez a pszichopatákat megszégyenítő valósághajlítás, hogy a szélsőjobbos flamand ifjú titánok rajongása adja a másikat.

Zavarba ejtő, mert ez a felvétel (is) tisztán megmutatja – a zsebrevágott kezű idétlen heherészéssel, a mímelt közvetlenséggel és idétlen jópofizással megtámasztva -, hogy ez az ember mennyire lenézi azokat, akik hálatelt szívvel fogyasztják a propagandáját, akik évek óta megzabálják azt az egyszerű politikai terméket, amit hatalomtechnikai okokból eléjük vet.

Zavarba ejtő ez a nem remélt őszinteség is, amihez foghatót a sajátjai előtt szerintem évtizedek óta nem tud produkálni: számára a tusványosi igehirdetés egyfajta kombinációja a politikának és a szórakoztatóiparnak. Tudtuk, csak nem sejtettük, hogy a felcsúti üstökös számára az egész politika sima üzlet, de szerencsére a flamand fiatalember sem törekedett arra, hogy zavarba hozzá a példaképét. Pedig mi már majdnem azt hittük, a szórakoztatás és a biznisz helyett valamiféle felelős politizálásra törekszik minden demokraták gyöngye. Ja, nem hittük ezt, de mégiscsak más ezt a mester szájából hallani.

Zavarba ejtő a demokráciáról és a belgák önszerveződésének (stand up and fight?!?) szükségességéről szóló sallangokat hallgatni attól az embertől, akinek a demokrácia a legnagyobb ellensége, és akinek minden megmozdulása az emberi szabadságjogok nevetséges, handabanda jellegét nehezményezi, ennélfogva egyre szűkebb területre szorítja vissza azokat.

Zavarba ejtő, ahogyan ezeket az ifjú diktátor-rajongókat arra bíztatja, hogy álljanak ki magukért, miközben a magyar emberek önmagukért kiállását minden esetben maró gúnnyal, lekezelően és cinikusan söpörte le az asztalról, már ha egyáltalán hajlandó volt tudomásul venni. (Minden egyéb esetre ott a jól bejáratott Soros-bérencezés.)

Zavarba ejtően nagy bátorság kell olyanoknak hencegni azzal, hogy tőle bármit lehet kérdezni, akikről egészen biztosan tudható, hogy még véletlenül sem jut eszükbe bármit kérdezni.

De talán a leginkább zavarba ejtő ebben az egészben azt tudomásul venni, hogy ennek a gyűrött, igénytelen, egyetlen rögeszmés paradigma ismételgetéséből politikai üzletet csináló erkölcsi toprongynak – aki mások mellett a flamand szélsőségesek pénzén épített vasutacskát a kertje alá, aki mások mellett a a flamand szélsőségesek pénzén hízlalja a gazdasági hátországát – valóban nincsen ellenfele a magyar ugaron.

Minden egyéb rendben van. Állítsuk meg Brüsszelt, boldog karácsonyt!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.