Augusztus 19,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Minden rosszban van valami jó. Például ami nekünk rossz, az a nyakunkon ülő simliseknek jó

kelemen.mikes@netkavezoabujdosokhoz.tekirdag.tr

Tárgy: Terepjáró

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Azt mondja a tata, hogy furcsa tud lenni az ember. Most mi annak örülünk, hogy kend nincs itt. Hogy legalább kend nincs itt. Ennek kell örülnünk és ez biztos, hogy nem normális.

Amúgy huncut kend nagyon. Ha így folytatja, a Századvég, vagy a Mariska néni alkalmazni fogja kendet valósághajlítónak! Még ilyet! Kend a múltkor az általam idézett királyi rendeletből azt olvasta ki, hogy most az alattvalóknak balról jobba kell igazodni szent királyunk parancsa szerint. Csak ennyit? Mérlegelés, gondolkodás nuku? Jobbra át ész nélkül, parancsra?

Egyébként szerencsés döntés volt a kend részéről, hogy még mindig a büdös víz mellett táborozik. Az meg külön jó, hogy először nem a szag után ment kend, hanem térképről tájékozódott. Mert bizony itthon annyi minden bűzlik, hogy kedvező széljárás esetén megtéveszthette volna kendet az itteni ájer, amit mi kényszerűségből tehetetlenül szagolunk. Már csak abban reménykedhetünk, hogy a nagyságos fejedelemből – na, meg persze kendből – kiűzi a rossznyavalyákat az a víz, és nem potyára szagolnak, mert minden rosszban van valami jó. Például ami nekünk rossz, az nyakunkon ülő simliseknek jó!  

Azt tudja kend, hogy a politikaielnyomórendszerváltásnak nálunk már a környezetkímélő hatása is kimutatható? Úgy ám! Egyre kevesebb nyomorba taposott proli tud a Balatonhoz, az összesen 20 szabad strandra menni, és ettől olyan tiszta lett a vize, hogy a narkós urizáló ficsúrok akár naponta kétszer is belepisilhetnek a trambulinról, akkor sem romlik a vízminőség.

Hanem ránk való tekintettel vigyázzon már kend, miket irkál itten nekünk. Ilyesmit semmiként „ami prosperál a magyar gazdaságból, az külföldi tulajdonban van, a többi vagyont az urasági intézők uniós forrásból működtetik”. Megírta az újság, hogy a nagy Ő megmondta: itten gazdasági növekedés van, sőt helyes úton, jó irányban haladunk és maholnap Európa vezető hatalma leszünk! Bocsánat; Ő lesz! Ha sokat hepciáskodik kend, akkor, mint szellemi terroristát úgy elháríttatja kendet a csibészeivel, mint a Hír tévét és nézhet kifelé a fejéből csodálkozva, hogy jé, kendre is sort kerített az uradalmi daráló.

Apropó! A Föld domborzati viszonyaiban tájékozott tatus azt mondja, hogy nehéz terepen lehet csak megközelíteni azt a büdös vizet, amiben kendék dagonyáznak. Hiába tett a szultán hintót kendék alá, nem boldogultak a lovak a meredekkel. Gyalogolniuk kellett. Nofene. Na, majd a nemzeti függetlenségünk megvédésére hazánkba invitált, ideiglenesen állomásozó amerikai csapatokba tagolt terepjáróval furikázhat kend, ha a Szilárd bácsi bevásárol. Mert kétsége ne legyen, bevásárol, mert a hadi biznisz mindig jól „gripenel”. Addig csak tartson gyalogos terepszemlét.

Jól jön még egyszer a külhoni magyarság idegenföldi terepismerete. A mi Világpolitikai Tényezőnk, a lovas szarvasvadásszal, meg a háza népével a csapatszállító katonai gépen nem véletlenül gyakorolja a dezertálást. A mai világban gyakran előfordul, hogy hirtelen szaladni kell az egyeseknek, de még a ketteseknek is. Egyelőre bambán, csukott szemmel nézi a nép, hogy önerős zsenialitással közpénzből elmegy a falig és édes mindnyájunkat a szakadékba lök. De ki tudja a tartós zuhanásnak mi a tömegekre gyakorolt élettani hatása a szögesdróton belül?

Én viszont köntörfalazás nélkül tájékoztatom kendet a mi valóságos tényállásunkról terepjáró ügyben. Nekünk is van. Nyári, téli. Demokratikus vívmány, az előző diktatúra éveiben már csaknem feledtük. A nyári mindig kéznél van; a mezítláb. A téli meg a gumicsizma szögletes zoknival. (Az anyu szerint a bátyámnak gyakrabban kellene a nyárinak a keze ügyében lenni, méghozzá szappannal, mert beültetett chip nélkül is, szagról-színről felismerhető kinek a tartozéka.) Hanem a téli nagy utánjárást igényelt. Családi, nehezen jutottunk hozzá. Ami mindenkinek jó, az 48-as. (A tatám nem enged a ’48-ból!) Ekkora méretben nehéz kapni. Nekem kicsit nagy. Ha én megyek vele, akkor több újságpapír kell bele. De már az újság se az igazi. Nem is újság. A tata megmondta és az úgy van. A régi Népszabadság, az igen. A Magyar Ifjúságról nem is beszélve. Olcsók, nagyok voltak és jó hőszigetelők! Ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ez a sok reklám kacat nem ér semmit!   

Jaj, ne nehezteljen már rám kend. Nem mindig a megfelelő szó jut eszembe, amikor kendnek írok. Ennek az is az oka, hogy nem tudom mi a megfelelő, hanem csak úgy körülbelül, és elismerem becsülettel, hogy jócskán mellétrafálok. Vagy nem. A múltkor példának okáért valami olyasfélét írtam kendnek, hogy az a külföldi, aki itt akar letelepedni az nem normális, ami bevallom minimum beteges rasszista duma. Lehet csak tájékozatlan a nyomorult. Vagy becsapták és nem ismeri a mondást; csöbörből vödörbe.

A letelepedési kötvénnyel viszont minket vernek át a nyertesek. Az kapupénz. Mi fizetünk Európa önkényes viceházmesterének, a magyar kormány csókosainak, amiért a párttitkáruk pénzes cimboráit beengedi, mi több egyenesen rászabadítja Európára. Mert bolond lenne a sok kötvényesből egy is itt maradni. Persze. Hogy a kormány által felheccelt sok ütődött köpködje! Ugyan már!

A nagyi rámparancsolt, hogy okvetlen írjam meg kendnek; „Amennyi a lehetőség, annyi a felelősség.” Hogy aztán ezt mire fel üzeni kendnek, azt én fel nem foghatom, de az biztos, hogy nem véletlenül kötötte a lelkemre, mint ahogyan jó rokonként mi a lelkünkön viseljük a kend egészségi-, na meg a kedélyállapotát, amik a kend távolmaradásával bizonyára nem szenvednek sérelmet.

Bütyökfalva, 2018. augusztus 6.

Mirtill

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.