NEHAZUGGY

A fejekben történő valódi rendszerváltás nélkül örökre szolganép maradunk

Lázár Gergő | 2018. Augusztus 6, Hétfő | 17:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,551,692 forint, még hiányzik 1,448,308 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A minap egy kórházi automata története bejárta a hazai sajtót. Az ok pedig nem más, mint hogy az automatából nem kávét, de még csak nem is üdítőt, hanem pelenkát, wc papírt és kézfertőtlenítőt lehetett venni. Nem mellékesen jóval áron felül. Az internet népe teljes joggal felháborodott a történeten, ugyanis legyen annak bármi is a magyarázata, egy ilyen automatának semmi keresnivalója sincs egy kórházban. Hogy miért nincsen? Azért, mert idehaza – oly sok más országhoz hasonlóan – az emberek kötelezően fizetnek az egészségügyi ellátásukért, tehát az teljes mértékben elvárható, hogy ha valaki mondjuk befekszik egy műtétre, akkor ne kelljen magával vinnie a wc papírtól kezdve a kézfertőtlenítőn keresztül talán még szikét is.

Elvárható lenne, hogy ha fizetünk egy szolgáltatásért – mint például ha veszünk egy mozijegyet, akkor ne legyen elvárás, hogy magunkkal vigyük a filmet, amit meg szeretnénk nézni – akkor azért cserébe mondjuk kapjunk is valamit? Szerintem igen. Ezzel a véleményemmel pedig azt hiszem, nem vagyok egyedül. Hogy a wc papír-automata történet ennél összetettebb? Igen az, mert a probléma egyik oka, hogy a hazai kórházakban nem csak a wc papírt, de még a wc ülőkét és a csaptelepeket is heti rendszerességgel lopják el. Ez pedig bizony egy olyan probléma, ami nem a rendszer hibája, hanem azoké az embereké akik azt hiszik, ez egy teljesen normális emberi viselkedés. Nem az.

Lopni bűn. Ha kis dolgot lop az ember, ha nagyot, az bizony bűn. Az pedig, aki kórházból képes lopni – legyen az wc papír vagy az egyik beteg telefonja – annak minimum magába kellene néznie ahhoz, hogy valamiféle változást érjünk el. Egy ország problémáját mutatja be ez az egy – bár, mint kiderült, több kórházban is van hasonló – wc papír-automata. Egy társadalmi helyzet – miszerint lopni elfogadható – szülte az internetes kereséseim alapján unikumnak számító esetet. Vannak persze más országok kórházaiban is automaták, csak azok teljesen más célt szolgálnak, nem pedig alapvető higiéniás eszközöket árulnak.

Hogy az ügy kapcsán mégis kit kell utálni? Ki az, aki a legnagyobbat hibázott az egészben? A társadalom, amiért képes így viselkedni és képes azt hinni, hogy bármi megengedhető, még akkor is, ha az egy másik embertársunk kárára történik? A kórház szintúgy hibázott, amikor úgy gondolta ez lehet a megoldás arra, hogy napi szinten lopják a wc papírt. Igenis oldja meg máshogy, ugyanis az teljes mértékben elfogadhatatlan, hogy egy ilyesmiért még pluszban fizetni is kelljen egy kórházban.

Első körben fizetjük a TB-t, második körben a hálapénzt, harmadik körben pedig fizetünk azokért az eszközökért, amelyeket a kórház köteles lenne biztosítani számunkra. Úgy tűnik, nem igazán van olyan pontja a rendszernek, amely működőképes lenne. Teljesen mindegy hogy világszínvonalú orvosaink és nővéreink vannak, ha alacsony fizetések mellett halálra dolgoztatja őket a rendszer. A megoldás a probléma egészére mégsem az, hogy a stadionépítések példáját követve ezer milliárdokat lapátolunk a rendszerbe, attól ugyanis még nem fognak megoldódni az alapvető, rendszerszintű problémák.

Szemléletváltásra van szükség és arra, hogy mindenki megértse, ha a társadalom egésze nem akar változást, akkor bizony itt nem lesz változás. Elsősorban a fejekben kell helyretenni ezt az egészet, ugyanis teljesen mindegy hogy kamionszámra hordják-e a wc papírt a kórházba, ha mindig lesz olyan sunyi tolvaj, aki képes wc ülőkével a hóna alatt, zsebében egy tekercs wc papírral kisurranni a kórházból. Erre pedig az a megoldás, hogy ha valaki ilyet lát, akkor nem legyint rá, hogy á, ez a magyar valóság, hanem igenis megállítja és kérdőre vonja. Ha elég ember teszi meg ugyanezt, talán valami meg fog változni.

Ne fogadjuk el a lopást, még akkor sem, ha ezt oly divatossá tette a hatalom. Ez a beletörődés és elfogadás az, amely ide juttatta ezt az egész országot. Ez az egyik fontos oka annak is, hogy fiatalok százezrei hagyták el az országot, ugyanis megelégelték, hogy még a változás ígérete is elérhetetlennek tűnik. Egy tanár ne fogadja el, hogy hazugságot kell tanítania az iskolában, hanem emelje fel a szavát. Egy orvos ne fogadja el, hogy fenntarthatatlan a kórház ahol dolgozik, hanem tegyen ellene, hívja fel a figyelmet a problémára. Egy mentős vagy tűzoltó ne fogadja el, hogy éhbérért kénytelen végezni a munkáját, miközben a politikusok nap mint nap hülyére veszik őket.

Miért a sokat szidott taxisok az egyedüliek, akik képesek kiállni az érdekeikért? Miért ők az egyetlenek, akik nem tágítanak addig, amíg el nem érték amit akarnak? Tanárok, diákok, orvosok és betegek törődnek bele abba, hogy a rendszer hibás. Egyszerűen a könnyebb utat választva inkább csöndben maradnak, mintsem addig harcoljanak, ameddig el nem értek valamit. 8 millió néma országa vagyunk. Némák a betegek, akik látják a kórházi tolvajt, mégsem szólnak egy szót sem. Némák a tanárok és orvosok, akik noha tisztában vannak a problémákkal, mégis féltve saját állásukat, inkább beletörődnek a helyzetbe. Valóban csodálkozunk azon, hogy immár harmadik alkalommal került hatalomra egy olyan kormány, amely ezer milliárdos nagyságrendben lopja a közvagyont, amihez mi örömmel asszisztálunk?

Beletörődés helyett inkább fel kéne fogni, hogy egy fejekben történő, valódi rendszerváltás nélkül örökre szolganép maradunk. Ameddig azt hisszük, hogy az általunk megválasztott kormány azt tesz velünk, amit csak jónak lát és nem fordítva, addig bizony ne csodálkozzunk azon, hogy egy műtétre magunkkal kell vinnünk minden szükséges felszerelést, ha élve szeretnénk elhagyni a műtőt. A változás csakis rajtunk múlik, de ameddig ezt fel nem fogjuk, addig bizony itt változás nem lesz.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!