Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Hacsaknem Blog


Lejárt szavatosságú, hiteltelen ejnyebejnyék

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Miközben Magyarország illiberális szellemi világítótornya remélhetőleg pálinkába fullasztott pacalpörköltet habzsolva áztatja a lúdtalpát valami ismeretlen helyen, és nem tart igényt arra, hogy zavarják ebbéli tevékenységében (sem), az Európai Unió vergődő tehetetlenséggel konstatálja a lassan évtizedes evidenciát: Orbán Viktor most már aztán tényleg nagyon messzire ment.

A 2598-dik felismerés ezúttal a svéd Anna Maria Corazza Bildt, az Európai Néppárt esélyegyenlőségi bizottsága alelnökének zsenialitását dicséri, aki szerint a túl messzire menés pillanata egészen konkrétan az a júliusi, Helmut Kohlra emlékező esemény volt, ahol Orbán az „illiberális demokráciának” becézett autokratikus rendszerét nevezte Európa megújítása hajtóerejének:

Ez az eshetőség nagyon is felkavaró. Míg Kohl a Kelet és a Nyugat összehozásával egyesítette Európát, Orbán polarizálja a kontinenst, és szét akarja szakítani

– véli Bildt, aki elérkezettnek látja az időt arra, hogy a Néppárt állást foglaljon, nyilvánosságra hozza a belső vitáit, és eldöntse, hogy hol áll.

Anna Maria Corazza Bildt, az Európai Néppárt nemi esélyegyenlőségi bizottságának elnökhelyettese (Fotó: Wiktor Dabkowski/Picture-Alliance/AFP)

A pártunkra leselkedő legnagyobb veszély az értekeink elleni támadás

– írja a Politico európai kiadásában közzétett véleménycikkében a politikus, aki szerint Magyarország egyre jobban eltávolodik mindattól, amit az Európai Néppárt képvisel, például azért, mert Orbánék a menedékkérőket bűnözőként és ellenségként ábrázolják, és börtönnel fenyegetik az őket segítőket.

Bildt kitért a tudomány és a kultúra képviselői elleni támadásokra, illetve arra is, hogy Orbán folyamatos lejárató kampányt folytat az EU ellen, amelynek vezetését, sőt, az egész közösséget azzal vádolja, hogy propagálja a „muszlim inváziót”. Azzal pedig, hogy tudatosan gátolja a közös európai fellépést menekültügyben, Orbán szerinte direkt a szélsőjobboldalt támogatja.

Ugyanennyire aggasztónak nevezte a néppárti politikus azt is, hogy Orbán „hangosan támogatja Putyin ukrajnai háborúját”, és  közben az oroszok elleni szankciók feloldását sürgeti. Mint írta, ez is ellentétes az EPP álláspontjával és értékeivel, mert a párt elkötelezett Ukrajna függetlensége és szuverenitása mellett.

Az Orbán elleni fellépés régi adóssága az Európai Néppártnak, ami bátorságot követel, és biztosan visszatetszést kelt majd a populisták körében.

Jó, akkor ezt is kipipálhatjuk, bár azért úgy látom, kicsit késik a fázis a Brüsszel-Budapest tengelyen, amennyiben Orbán 2sványosi vízióiról a képviselőasszony egy szót sem szólt. Pedig lett volna miről. Nem tűnik különösebben értelmes tevékenységnek, de ameddig ennek a sokadik, tök értelmetlen szócséplésnek a földcsuszamlásszerű következményei lesújtanak Orbánra és a Fideszre, szögezzük le: nyugodtan el lehet menni nyaralni.

Putyin uniós falakat törő kosának nyomdokaiba lépve el kéne menni pihenni, és el kellene engedni ezt a dolgot. Most már, 2018-ban ennek a világon semmi értelme, és bár Bildt asszony (remélem, papírja van róla, hogy migránssimogató Soros-bérenc, ha nincs, akkor majd most lesz) naivitása és jóhiszeműsége lenyűgöző, el kell mondanom: ahol X fideszes szavazat immár kilencedik éve többet jelent az Európai Néppártnak, mint annak a jogállami pusztításnak a tudomásulvétele, ami fölött szemet hunytak ennyi ideig, ott ezek a kétségtelen igazságokat tartalmazó állítások annyit érnek, mint halottnak a csók. Még annyit se. Illiberális Viktor jól kiröhögi magát, Bildt asszonyból meg a Fidesz kilóra felvásárolt médiája két napig elrettentő példát statuál (már meg is érkezett Havasi öklendezése), aztán megy minden tovább a maga útján. Moszkva füttyentésére.

Én készséggel elhiszem, hogy Svédországból szemlélve sem 2011-ben, sem 2015-ben, de talán még ma sem tűnik elképzelhetőnek, hogy tényleg van ilyen (és akkor a HírTv-nél rendezett minapi vérontást nem is említem), hogy egy miniszterelnök arra használja a valamikor még demokratikus felhatalmazását, hogy az összes elvetélt gyerekkori álmát beteljesítse, valamint az őt ért összes gyerekkori traumáért bosszút álljon, de ma már a helyzet így áll: közröhej tárgyává válik rendre mindenki, aki a svéd politikusasszonyhoz hasonlóan utólag megvilágosodik. Sajnos lejárt szavatosságú, hiteltelen ejnyebejnyék ezek, miközben a német összeszerelőüzem magyar állami támogatással zsigereli ki kedvére ezt az országot.

Hogy felkavaró, amit Orbán tesz? Valóban? Hogy Orbán tetőtől talpig ellentétes mindazzal, amire az Európai Unió és azon belül az Európai Néppárt szerződött? És ez eddig nem volt világos? 2012-ben nem volt elég világos, hogy merre tart az Unió alapértékeihez képest Orbán kétharmados rezsimje? Persze, igazságtalan vagyok, mert annak hányom a szemére a tehetetlenséget, aki legalább megszólal és világosan beszél, de sajnos a korábbi 2597 szemöldökráncolással és szájtépéssel sem mentünk semmire. Viszont a helyzet nagyságrendekkel rosszabb, mint az első, második színpadias ökölbeszorulás alkalmával volt. Amikor legalább még nem egy felcsúti gázsszerelő nevén volt a háromnegyed ország, még megjelent a Népszabadság és nem fércelték alaptörvénybe a nyomorúság kriminalizálását.

Úgy látszik innen, hogy az Európai Unió józanabb, nem elsősorban a zsarolhatóságukról ismert politikusai  (a többiekről nem is beszélve) is pontosan uganazt cselekszik, mint Orbán hazai ellenzéke, vagy az a tábor, ami szereti annak nevezni magát. Mindenki érzi, hogy büdös mint a görény, de ahelyett, hogy közös erővel megfognák és belöknék a megtiszító, bűztelenítésre kiválóan alkalmas vízbe némi tisztítószer kíséretében, könyörögnek neki, hogy szíveskedjék megfürdeni. Ha esetleg nem lenne érthető: miközben diktatúrát, illiberális autokráciát, feudalizmust, maffiakormányzást emlegetnek, úgy lépnek fel ellene, mintha konszolidált demokráciában élnénk és alapvetés lenne, hogy késsel-villával táplálkozunk, és nem tesszük fel a trágyás csizmánkat az asztalra.

Nos, ez így nem fog menni, és már nem lehet arra hivatkozni, hogy az EU eleve nem erre volt létrehozva, hogy a nemzetállamok szuverén döntéseibe nem avatkozunk bele, mert az mégiscsak olyan politikailag inkorrekt volna és mi nem vagyunk ilyenek, és az elveink meg az értékeink. Rengeteg alkalom lett volna legalább elkezdeni azokat a reformokat, amelyek pontosan az ilyen elvetemült, kezelhetetlen büdöstahók elleni hatékony fellépést szavatolnák. Ehhez képest Európát első körben nem érdekelte/el sem hitte, amit lát, második körben már érdekelte, de mégis inkább elfordította a fejét, harmadik körben odafordította a fejét és tátott szájjal nézte, most meg már hiába szorul ökölbe a keze az újabb és újabb illiberális hadüzenetek és víziói hallatán, a széket kifűrészelte alóla Orbán. És nincs másik szék.

Az a baj, hogy az üres szólamok, a teljesen közröhejes, helyenként elítélő, máskor fenyegetőző nyilatkozatok nem pótolják, ahogy öt éve sem pótolták a cselekvést. Hogy az Európai Néppárt világossá tegye, elfogadható számára ez az irány, és amennyiben nem elfogadható, kizárják a Fideszt a franca, vállalják ennek ódiumát; vagy ellenkezőleg: bírják jobb belátásra a világpolitikai ambíciókkal küzdő, Európa vezetésére áhítozó küldetéstudatos köpönyegforgatót. De nem jött össze egyik sem, úgyhogy immár nem az európai pártcsaládja osztja a lapokat neki, hanem ő osztja a lapokat azoknak, akiknek egy része nyilatkozatok szintjén kiköpné, de nem teheti, mert a másik része meg csont nélkül lenyeli.

Nem túlzás azt mondani, hogy az EU előtt álló legnagyobb kihívás pillanatnyilag Orbán Viktorban mérhető, akinek munkásságán és példáján felbátorodva mások is nekiálltak erodálni azt a szövetséget, amely az elmúlt évtizedekben a világ egyik legjobb helyévé tette ezt a kontinenst. Ennek vége van most, és az európai vezetők még mindig nem értik, hogy ez az ő saruk is, és ha az Európai Néppárt eltűnik a süllyesztőben jövőre, akkor azt legalább annyira köszönhetik saját maguknak, mint az Európa szétverésén munkálkodó Orbán Viktornak. Aki állítólag most aztán tényleg túl messzire ment.

Az a helyzet, hogy olyan messzire nem tud elmenni, hogy ne találna vissza és ne találnának neki felmentést európai elvtársai. Pedig már egyáltalán nem vicces a helyzet: Európa számos országában teret nyernek a véresszájú, szélsőséges, populista elmeroggyantak, és ezzel be is zárult a kör. Már kivágni sem érdemes a Néppártból, mert maga köré csődíti a hasonszőrűeket és új platformot alapít. Szóval hagyjuk a kemény vitákat, a hangosan csaholó gyűlölettel szemben nincsen helye vitáknak. Cselekedni kellett volna, de ez a józanság vonata már elment. Nincs másik vonat.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.