Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Göncz Árpád az otthonunkban

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ma 28 éve, 1990. augusztus 3-án az Országgyűlés köztársasági elnökké választotta Göncz Árpádot, és ezzel ő lett a rendszerváltozás utáni Magyarország első köztársasági elnöke. 2011. január 9-én jelent meg ez az írás a 168 Órában – kedves emlékem tőle, vele.

Alig egy órácskája, hogy véget ért Kuncze Gábor beszélgetése Göncz Árpáddal az ATV Kommentár című műsorában. Ettől a húsz perctől valamiféle természetes nyugalom költözött az otthonunkba: mintha foteljében itt ült volna velünk a volt köztársasági elnök.

Méltósággal, szerénységgel, mások iránti tisztelettel beszélt, emlékezett milliók Árpi bácsija: a szenvedés és „a szép, új világ” szimbólumaként – kiegyensúlyozott lelki békével a szívében; csendesen, emberien, igazan. Ránk fért már a tiszta szó. Köszönjük.

Egy személyes emlék: négy évvel ezelőtt kértem interjút a köztársasági elnöktől, hátha…  Közvetlen munkatársa kedvesen, de határozottan nemet mondott:

– Az elnök úr évek óta nem ad interjút /…/ javasolta, hogy az 56-os Intézetben hozzájuthatunk egy még meg nem jelent interjúhoz – Göncz Árpáddal. Hosszas szervezés után az interjú megjelent a megyei napilap akkori, október 23-i, ünnepi számában.

Telefonálok, hogy szívesen küldenék a lapból az elnök úrnak.

– Jó napot kívánok, …vagyok, a…

– Jó napot kívánok, itt Göncz Árpád.

Még mielőtt a meglepetéstől kiesett volna a kagyló a kezemből:

– Hogy érzi magát, elnök úr?

– Jól, jól vagyok, mi bajom lenne?

– Nyugalmasak a napjai?

– A család kényeztet, túlságosan is…

Elmondom, ki vagyok, mit szeretnék. Tegezve – ahogyan gyakran tette – folytatja:

– Persze, persze, küldjél az újságból, érdekel. Ti hogy éltek?

Rövid, dadogós válasz, aztán:

-Ne felejtsd el az újságot, minden jót! Ja, és vigyázz magadra!

Lehet ezt elfelejteni? A csipet Göncz-i kedvességet…

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.