Tárgy: Szófoci
Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba
Nagy szerencse érte kendet azzal, hogy el se mozdult a büdös víz mellől. Ha azt mondom, hogy dög meleg van mifelénk, akkor se hazudok. De ez semmi! Hanem az a valami, hogy keresztény hitre tért a kormány. Így döntöttek maguk között demokratikusan a főnök utasítására. Egyből leegyszerűsödött az alattvalókról való szociális gondoskodás. Nem vesződnek tovább a szociális háló bogozással. Ezen túl uraink hivatalból, vagyis fizetésért imádkoznak a szegényekért. Mellesleg. Slussz.
Aki ennek ellenére is szegény marad, az takarodik a börtönbe, és szégyellje magát. Így döntött a parlament. Az alaptörvénnyel a parlament közvetlenül rácsatlakozott Istenre. Meg is emelték a fizetést maguknak, sok imát kell megtanulni, mert eddig csak káromkodni tudtak, és azért ők se fiatalok már, nehezen fog a fejük, nehéz, csaknem reménytelen nekik a tanulás, márpedig a tanulás munka, ha nem tudná kend és a munkát meg kell fizetni. (Az utolsó állítás már nem általános, már régen kivették a munka törvénykönyvéből, már csak rájuk érvényes.)
Egyelőre nincs az imáiknak foganatja, sőt egyre jobban szegényedünk. Persze az sincs kizárva, hogy napi 1,2 milliárdos fájlba csomagolva küldi nekünk a mannát a Jóisten, csak a balfék gázszerelő nem tudja kicsomagolni, és kénytelen otthon csücsülni rajta.
További jó hír, hogy nem fog évi 259 ember megfagyni, mert előírták, hogy az NB II.-es focipályákat is fűteni kell. Nyilván azért, hogy akinek nem telik tüzelőre, az műfüvön melegedhet. Gondolom.
El nem tudom képzelni, miért izgatja kendet a stukkolás, mikor se a neten, se az okos telefonon nem lehet játszani, és nagy mozgásigényű szabadtéri játék. A mi falunkban háromféle változatban használták a szót. Diktatúraként módosult. A dédpapáék a rongylabdás, a tataék a gumilabdás, apuék meg a bőrlabdás diktatúra divatja szerint játszották. Most nagyon úgy néz ki, hogy megint a rongylabdás éra következik, mert a kormány komoly erőfeszítéseket tesz, hogy biztosítsa a feltételeket, egyre több a lerongyolódott alattvaló.
A rongyos még csak a kísérleti stádium volt. Nem pattant. A gumilabdával gólra játszották a libalegelőn. Mert az községi tulajdon volt, nem adták a csókosoknak. A szegények gyereke is ráléphetett és játszhatott; fejjel, kapura. Amikor a támadó játékos nem közvetlenül az ellenfél kapujára fejel, hanem a társának/társainak „feladja”, mint a röplabdában és ők kísérlik meg az ellenfél kapujába juttatni a labdát, természetesen fejjel, akkor ezeket az érintéseket stukkolásnak nevezték. De az is stukk, ha sikerül az ellenfél labdáját visszafejelni. A bőrlabdás diktatúrában már a strandon, rendes kiskapura ment a játék. Mára már csak a diktatúra maradt nekünk, az ügyeletes cselédeknek a kiskapu, fejelni tudó meg már a fasorban sincs!
Holott ennél a játéknál a fejre kívül-belül nagy szükség volt, a többi kelléknek akármi megfelelt. A gumilabdás korszakban például a kapufának még a tehénlepény is, ha megfelelő szilárdságúra száradt, mert akkor mobilizálhatóvá vált és a kapufa feladata betöltése után a győztes tüzelőanyagként hazavihette a sparheltbe. Ja, ne feledje, a proletárdiktatúra ellenére a gól elismerése a körülmények figyelembevételével, a felek közmegegyezésével történt.
Hiába sóvárog kend, ez a játék már a múlté. Először is nincs liba, tehát libalegelő se. A szegénynek nincs szabad tér, a strand belépőt nem tudjuk megfizetni. Ezen kívül fizikailag erősen igénybe veszi a játékosokat, fürge láb, hátizom, gerinc szükségeltetik, és bizony koncentrálni sem árt, ha győzni akar valaki, és ami manapság ismeretlen; a gondolkodás és a csapatjáték. Ezek macerás dolgok. Pláne habókra ugrálni, mikor fővezéri szinten konstatálva van, mi több kinyilatkoztatott; nix ugribugri! Főleg nem ingyen!
De a híresen magyar észjárás átszökellt a maradiságon! A mindenhez értő magasan kvalifikált szellemi műhely, mint a magyar jövő egyik virtuális kovácsa feltalálta a mi kutyánk kölykével keresztezett szófocit! A stadionokat csak az ellenség – főleg a migránsok – megtévesztésére építettik. Nem jár oda a kutya se. A lényeg a teljesítménymentesség kiterjesztése a labdarúgásra. Mondjuk, én ezt se értem, sőt még úgy se sejtem, mint a macska az esőt.
Mi több, én már akkor megakadtam, amikor próbálták velem megértetni, hogy mi nagyon magyarok azért adjuk a magyar adófizetők pénzét a magyar gyárat birtokló külföldieknek, hogy tudjanak munkabért fizetni Magyarországon a nekik éhbérért dolgozó magyaroknak és ezért mi nagyon szeretjük őket, de piszkosul utálatosak, mert gaz külföldiként kiviszik a hasznot és a szegény állam kénytelen újabb 38 féle adót kivetni a magyarokra. És nekem örülni kell annak, ha egy külföldi vállalat elfoglal egy magyar várost. Pedig a Peti bácsi szerint ez a szófoci lényege is. Alapesetben; „ha ez a lövés kapura megy biztos gól, mert a kapus már verve volt”, „ez az egy gól elég lett volna a bennmaradáshoz”, „ha bennmaradtunk volna a csoportban, valószínűleg döntősök lehettünk volna”, „reális esélyünk volt a győzelemre, de a nemzetközi rutin hiánya”, „a csapat fejlődése töretlen 2030-ban a világ élvonalában leszünk” stb. Ehhez képest a valóság: „nagy duma, nagy pénz, kis foci”!
Amint tetszik látni, mi szóban futball nemzet vagyunk, szóban van nemzeti jövedelmünk, szóban keresztények/magyarok/demokraták vagyunk. Szóban.
Ezt látva, jobban teszi kend, ha szóban és tettel, vagyis valóságosan marad migránsnak és hűsöl tovább a vízparton. Higgye el, itt már valóban minden bűzlik, nem csak a víz.
Bütyökfalva, 2018. augusztus 1.
Mirtill
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.