December 12,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Alapvetően jó az irány: a koncon marakodó elvtársak előbb-utóbb egymás torkának ugranak

Bencsik Nemféknyúzgyáros Nemmunkásőr Nemközpénbőlkitartott Andris bácsi (aki pár napja kétpofára csürhézett mindenkit, aki a 2Rule nevű vérmagyar márkának nem tapsol igazi hazafi módjára) a Demokrata néven futó fideszes faliújságjában lehozta a következő hírt: távozik Prőhle Gergely a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) éléről.

Andris bácsi kormányhirdetésekkel nagyvonalúan kitapétázott szolgalapjának névtelen cikkében a jól értesült szalagmunkások az érintetthez közelálló forrásra hivatkoznak, amely forrás tudni véli, hogy Kásler Nemalufóliasisakalábeszorultfejű Miklós humánerőforrás, onkológus professzor, Tanácsköztársaság-szakértő és miniszter a hét elején (2sványos után valamivel) berendelte magához a Fidesz utolsó megmaradt kultúrembereinek egyikét,

… s bár Prőhle eleinte ragaszkodott posztjához, sőt, kifejezte együttműködési szándékát, a beszélgetés mégis azzal zárult, hogy le kell mondania posztjáról. Kásler Miklós elsősorban a Tanácsköztársaság politikai és esztétikai igazolását kérte számon az igazgatón. Mint ismert, a sajtóban viták zajlottak egy Tanácsköztársasággal foglalkozó kiállításról, amelynek hivatalos kiadványát Prőhle jegyezte. Úgy tudjuk, hogy már csak a szükséges adminisztratív teendők vannak hátra, és Prőhle Gergely szeptembertől már biztosan nem lesz az irodalmi múzeum vezetője. (Demokrata)

Ránézésre úgy tűnik, a nemzeti kultúrharc – Orbán által őszre ígért – kiteljesedésének (tudják, a felcsúti küldetéstudat nyaralni ment, nem szabad most zavarni) sosem lehet elég korán előkészíteni a terepet. Amit persze előkészítettek már, de nem eshet ki a gyalogsági ásó egy pillanatra sem a hazafiak kezéből. Akkor sem, ha egy olyan emberről van szó Prőhle személyében, aki korábban mindhárom Orbán-kormányban vállalt tisztséget, nem egy igazán balliberális hazaáruló alkat. Mindez semmi nem jelent, ha az ember egyszer elbassza. Márpedig Prőhle valamit nagyon elbaszott a suttyó propagandisták szemében. Hónapok óta azért cseszegetik a Magyar Idők nevű, lopott pénzből működtetett másik propagandakanálison válogatott önjelölt zsenik, mert az általa vezetett intézményben szerintük túl nagy teret kapnak az ellenzékhez sorolt kultúremberek.

Nem részletezem (egyébként is ITT egy jó cikk erről az egész kultúrával leöntött elmebajról, ami valójában a fideszes holdudvar mocskos harca a pénzekért, gyepálják egymást a régi-új megélhetési szekértolók), a lényeg, hogy nemzetiék nem bírnak belenyugodni a megváltoztathatatlanba: ha megfeszülnek is, ha a seggüket a földhöz csapdossák is, ha mindenre ráteszik a kétharmados patájukat is, a kultúrából még mindig nem sikerült kiírtani a balliberális oldalhoz sorolt művészeket.

Mert ezek ennyit értenek a világból: hogy minden fekete vagy fehér. Oppardon, narancssárga és fekete. Aki nem velünk van, az pusztuljon, takarodjon, mert most mi jövünk. A kultúra számukra nem egyszerűen kultúra, amire közösen büszkék lehetünk, hanem jobboldali vagy baloldali termék, és mivel most mi jövünk, nekünk van létjogosultságunk a kultúrában is nagyoknak lenni, mindenki másnak coki. Ezek ennyit értenek a világból: ha dübörög a kétharmados csatazaj, abból következik, hogy egyből tehetségesek lesznek, akik eddig sem voltak azok. Jó.

A jegyzőkönyv és a precizitás kedvéért még annyit: a szóban forgó kiállítást, amit korábban a Magyar Idők szellemileg alultáplált, Szakács Árpád nevű tollforgatója kifogásolt (értsd: Prőhle visszasírja a vörösterrort), az óbudai Kassák Múzeumban rendezték és valóban a Tanácsköztársaságról szólt. Propagandista elvtárs vádjaira Prőhle a maga idején úgy reagált:

súlyos prekoncepció vagy szellemi vakság kell ahhoz, hogy a tárlatban a Tanácsköztársaság dicsőítését lássa valaki, hiszen a vörös diktatúra művészeti akarnokságának bemutatása, leírása közfeladat.

Mondjuk, ja. Aki Kassák Lajost képes lekommunistázni, mert hátha azért külön pirospont jár a gazditól, az bármilyen aljasságra képes. Mindegy is, most már most van, túl vagyunk az Orbán által 2sványoson belengetett kultúrharcos maszlagon, és itt tartunk Bencsik Andris bácsinál. Aki összegányolt egy névtelen cikket úgy, hogy elfelejtette megkérdezni magát a legfőbb érintetett. Mások viszont megkérdezték, és micsoda meglepetés: Prőhle Gergely semmit nem tud erről az egészről.

Az Index megkeresésére a Petőfi Irodalmi Múzeum kommunikációs vezetője azt közölte: a miniszter méltatta az igazgató tevékenységét, és nincs szó menesztésről.

A 444 ama kérdésére, hogy valóban távozik-e, Prőhle maga azt mondta: nincs ilyen információja, és nem igaz, hogy így zárult volna a beszélgetés Kásler Miklóssal. Azt mondta, a Tanácsköztársasággal foglalkozó kiállítás valóban szóba került, és abban maradtak, hogy ez a kérdés „tisztázásra szorul”, amit Prőhle valószínűleg egy cikkben tesz majd meg. Ő maga viszont úgy készül, hogy szeptembertől továbbra is ő lesz a múzeum igazgatója.

Az most mellékes, hogy bár a propaganda hónapok óta gyepálja, mintha nem lenne holnap, korábban Gulyás Gergely csúcsminiszter kiállt Prőhle mellett egy kormányinfón: előfordul néha, hogy a fideszes egyenröfögés mátrixába is kisebb-nagyobb hibák csúsznak. Mindenesetre innentől kezdve két eset lehetséges:

  1. A nettó kormányseggnyalásban utazó Bencsik-féle sufnilap álhíreket terjeszt és kevergeti a fekáliát a kultúrharc tengelyén, ameddig a fővezér visszatér a nagygenerálozásról.
  2. A nettó kormányseggnyalásból élő Bencsik-féle sufnilap értesülései helyesek és maga az érintett fog utoljára értesülni arról, hogy fel is út, le is út.

Ha végignézek a mögöttünk álló, NER-be fulladt keserves éveken, attól tartok, az utóbbi valószínűbb, az következik logikusan abból, amit ebben a témában (is) előadtak. Egyszerűen új korszakba lépett a teljhatalommal élni nem, csak visszaélni tudó bagázs. Külső ellenségek hiányában (nem függ össze semmivel, de én ma tudtam meg, hogy az LMP legújabb társelnöke melegházasság- és migrációellenes, ráadásul egyetért Orbán 2sványosi vízióival) a belső ellenségeket nyírják ki. Azokat, akik kicsit más hangot ütnek meg, akik a szakmai és/vagy erkölcsi szempontokat legalább olykor előrébb helyezik a pártközpontból kiadott szájszagú diktátumoknál. Ezt a pártállam már nem engedheti meg magának: sem a bármilyen minimális kibeszélést a bégetőkórusból, sem az utólagos megvilágosodásokat, sem a magánvéleményeket, pláne nem a fősodortól eltérő markáns magánvéleményeket.

Úgyhogy szerintem az van, hogy a Fidesz körüli egyik utolsó kultúrember is lapátra kerül, még ha ő nem is tud róla. Bevallom, nem tudok ennek önfeledten örülni, bár arról megvan a véleményem, hogy Prőhle arra készül, Ókovács Szilveszter stílusában megmagyarázza a bizonyítványát, mert akkor hátha mégse kell mennie. Mert más a véleménye, mint azoknak, akik a történelem – jelen kurzushoz – hamisításáért törik a nyakukat. Mindenféle értelemben, beleértve a kultúrát is.

Szóval, nem hullatok könnyeket Prőhle több mint valószínű menesztése esetén, még akkor sem, ha alapvetően jó az irány: a koncon marakodó senkik előbb-utóbb egymás torkának ugranak. Mert ebbe a rendszerbe ez van belekódolva. És bármennyire is kézenfekvő és jogos elvárás, hogy aki ennyi ideig asszisztált ennek a rezsimnek a kiépüléséhez, az ennyi idő után már ne akarjon más véleményen lenni, Prőhle nélkül is csak egy kicsivel még ocsmányabb lesz ennek a büdöstalpú, nemzetinek nevezett gazdasági érdekcsoportnak az ámokfutása. Szar lehet fideszesként, ráadásul nem egy Kósa-Németh-Tállai szintű fideszesként megélni, hogy az embert azért vágják gyomorszájon, mert mégsem elég fideszes.

Bizonyos értelemben azért fasza ez így: úgy kell élniük ezeknek az embereknek (bármelyikükről legyen is szó, hogy bármikor eljöhet a pillanat, amikor minden vergődésük ellenére sem számítanak elég szervilisnek, mégsem látja rajtuk a gazda, hogy elég lelkesek, és hiába nyalják a kenyéradó emberszerűhöz tartozó segget, talpat és tányért, a NER bármikor kiveti magából őket. Legalább ennyi örömünk legyen, nem? Hogy hiába a nagy arcuk, a lekezelő, felsőbbrendű, kioktató, esetenként mocskolódó stílusuk, egyikük sem érinthetetlen, és ebben a tudatban kénytelenek leélni nyomorúságos életüket. És bár minden ilyen leszámolással egyre sötétebb hely lesz ez az ország, ezen az úton már végig kell menni. És mikor már semmi nem marad, akkor lehet majd építkezni. Addig kultúrharcoljanak, ahogy a seggükön kifér!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.