December 12,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Ugyanabban a mocsokban gázolunk

V, mint vérbosszú… dehogy. V, mint Vakáció. V, mint Viktor. Orbán Facebook profilja kiteljesedett végre, mégpedig a két – feltételezhetően unokával – deddel az ölében sunyít bele a kamerába a nagy ember, a személyzet pedig azt írta fölé: Nyaralni mentem. Ne keressetek.

Én garantáltan nem fogom keresni. Azt csak remélni tudom, hogy a nyomozó hatóságok viszont hamarosan nagyon lelkesen. Nem óhajtok a mi kis házi hadvezérünk nyaralásával foglalkozni a továbbiakban, egyrészt mert rohadtul nem érdekel a magánélete, másrészt mert a seggnyalóbrigád éppen eleget fog vele foglalkozni a propagandaoldalakon. Ha mással nem is, de azzal garantáltan elcicmötölnek hosszasan, hogy már megint báncsa a drágaminiszterelnökurat, Európa új urát a rohadék balliberálisszeméthazaáruló média, pedig a drágaminiszterelnökúrnak, Európa új urának is joga van a magánélethez és a pihenéshez. Ez akkor is be fog következni, ha egy büdös szó nem jelenik meg a gazdájuk vakációjáról, mert sokat kell ismételgetni Orbán nagyszerűségét és határokon átívelő hatalmát (hátha akkor majd elhiszi valaki a szektatagokon kívül), másrészt a felszínen kell tartani ezt a drága nevet és azt a könyörtelen tényt, hogy minden rohadék ballibsi támadja ezt a csodálatos ügyvédet, zseniális focistát, szerető édesapát és melegszívű nagypapát.

Ezt a képet kell erősíteni és a védelmező reflexeket kell kiváltani a hívekből. A cselédség teszi is dolgát, abban nincs hiba. Mindennél fontosabb a rajongók elvakultságának táplálása és lehetőség szerint fokozása, nehogy eszébe jusson valamelyiküknek, hogy itt valami baromira nem stimmel. Imádni kell ezt a szent embert, ahogy imádni kellett az összes hozzá hasonlót. Hitler, vagy Mussolini rajongótábora is kétségtelenül létezett, nők ájultak el, férfiak zokogtak a megrendüléstől, ha a közelében lehettek. Hívek tömegei nem látták a valóságot, nem tudtak a pár méterre tőlük gőzerővel működő koncentrációs táborokról. Még akkor sem tudtak, amikor az amerikai hadsereg felszabadította ezeket a táborokat és oda szállították a civil lakosságot hogy lássák, mire hunytak szemet. Még akkor sem hitték, amikor látták a saját szemükkel.

Most is lenne mit látni, lenne miért aggódni. És ahogy a múltban, most sem csak a magyar lakosságnak, de egész Európának lenne ezzel tennivalója, de ahogy a múltban, most sem hiszi senki, hogy baj lesz ebből. Ahogyan régen, most is úgy gondolja Európa, hogy ki kell maradnia és ki lehet maradnia abból, ami történik. Nem az ő ügyük. Pedig ha nem tesznek valamit, hamarosan az ő ügyük lesz, ahogy az ő ügyük lett a múltban. És most is azok fogják megfizetni a nemtörődömség árát, akik nem profitálnak ebből az őrületből, csak elszenvedik a következményeket.

Ahogy régen, most is tisztán látszik, hogy hová tart ez az össznépi őrület. A joviálisan vigyorgó nagypapi álarca mögé rejtőzött elmebaj hatalomra tör és már nem elég neki ez a lerabolt, lezüllesztett, gerinctörött kis ország, mert úgy gondolja, többre hivatott. A kereszténydemokrácia sunyi álarca és az összecsalt kétharmad hazugsága mögé bújva fel akarja zabálni az Uniót. Eddig ütötte, csépelte, belülről gyengítette, most az irányítását akarja átvenni. Nyilván Putyin hathatós támogatásával, bár gyanítom, Trumpnak sem lenne ellenére az Unió meggyengülése.

Vannak azért különbségek a közelmúlt és a jelenkor diktátorai között. Elsősorban az, hogy Orbánban kisebb veszélyt látnak, hiszen nincs hadserege – pontosabban van, de azzal legfeljebb ezt a kis országot képes terrorizálni, az meg rajtunk kívül mást nem hoz lázba -, nincsenek jelentős anyagi forrásai sem. Vannak viszont méltó utódai, az öt gyerekéből kettőről már kiderült, hogy alkalmasak lehetnek a trón átvételére. Hogy ez örökletes torzulás a pszichében, vagy tanult képesség, esetleg a gyermekkori traumákra (ha voltak ilyenek) vezethető vissza, azt nem tudom és nem is érdekel, nem is fontos.

Az biztos, hogy ennek az országnak a sorsát megpecsételte ez a banda, ha továbbra is tátott szájjal bámuljuk a kéményükből felszálló büdös, fekete füstöt és azt hajtogatjuk, hogy semmiről semmit nem tudunk.

Abban nem hiszek, hogy Orbán fel tudná égetni Európát, mert más országokban még talán működik az önvédelmi reflex és ha semmi más, a vezető politikusok saját érdekükben képesek lesznek határon belül tartani az őrületet. Miközben azt gondolom, hogy az egész Unió felelős azért, ami Magyarországon történik, a saját felelősségünket nem kellene megkerülni és szép régi magyar szokás szerint másra kenni. Ahogy évtizedekkel ezelőtt a diktátorok felemelkedésében és hatalmuk kiterjesztésében aktívan közreműködött a politika, az egyház és a lakosság, most sincs ez másként. Olyan nincs, hogy egy darab ember képes egyedül önkényúrrá válni, csak akkor teheti ezt meg, ha vannak körülötte hűséges szolgák, vannak haszonélvezői az országrombolásnak, vannak propagandistái, vannak megvezetett, ostoba, haszonleső hívei és vannak gyávák, akik lehajtott fejjel úgy tesznek, mintha semmit nem látnának abból, ami körülöttük történik és vannak közömbösek, akik őszintén abban bíznak, hogy meg fogják úszni.

Az ilyen rendszerek mindig megbuknak végül, de nekünk csak ez az egy életünk van, nem jelent vigaszt az a tudat, hogy majd az unokáink a történelemóra keretében tanulnak arról a dicstelen korszakról, amiben mi most élünk. Nem szabad hallgatnunk és nem szabad a megúszásra hajtanunk, mert nem úszhatjuk meg. Senki nem fogja megúszni.

Orbán kipiheni magát valahol a rablott pénzből, visszajön és újult erővel támad az országra. Mert még nem végzett. A foltokban fellelhető önkormányzatiság, a döcögve vergődő bírói függetlenség, a néhány működő ellenzéki portál, a még sárba nem taposott tudósok, művészek, értelmiségiek következnek és ennek nem lesz vége, ameddig egyetlen ember is meg mer szólalni és nem azt mondja, amit Orbán hallani akar.

Mindent lerombol, ami tőle független merészel lenni. A vallásra, a nemzetre, a közös érdekre hivatkozva. Éppen olyan aljas, hazug jelszavakat lobogtatva, mint elődei. Nem jobb ez a rendszer semmivel, mint azok voltak, csak más. Mások az eszközei. Végül Hitler segítőit sem tüntette ki az utókor, az ő támogatóiból sem lettek csodált hősök. Gyűlölt, megvetett páriaként kerültek a szemétdombra a gyáván a halálba menekülő vezérükkel együtt. Most sem fog máshogyan történni. Ugyanazt az utat járjuk, amit a múlt században jártak elődeink, ugyanabban a mocsokban gázolunk és mégsem vagyunk hajlandóak szembenézni a valósággal. Pedig a huszonnegyedik óra utolsó perceit éljük.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.