NEHAZUGGY

Vagy kivették a részüket a rendszer előnyeiből, vagy csak lehajtották a fejüket abban a reményben, hogy úgy majd megússzák

Tóth Ilona | 2018. Július 30, Hétfő | 10:04

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Érdekes és rendkívül fontos cikk jelent meg az Indexen. Aki nyitott szemmel jár, valamennyire is józan ítélőképességgel rendelkezik, annak sok újdonság nincs ebben az írásban, mégis jelentősége van a tételesen összeszedett, logikailag levezetett, ok-okozati összefüggéseket rendszerbe foglaló munkának.

Az a nagyon nagy baj ebben az országban, hogy szinte mindenki tud arról, hogy Orbán rendszere korrupcióra épül. Szinte mindenki tudja, látja a hétköznapokban is, hogy a politikának nevezett maffia behálózta a gazdaságot, de behálózott minden mást is az oktatást, a tudományos életet, a kultúrát. A társadalom döntő többsége látja ezt, de valamiért elfogadta, hogy ez van. Az igazán nagy baj talán nem is maga a korrupt rendszer, hanem az, hogy ezt ilyen csendes belenyugvás övezi. Ez az igazán romboló, generációkon át pusztító hatás az, ami feltétlenül szót érdemel.

Orbán Viktor ügyes taktikus. Ügyes, gátlástalan és telhetetlen. Amikor eldöntötte, hogy elfoglalja az országot, bizonyára átgondolta az ehhez szükséges lépéseket, majd kivitelezte az elgondolásait. Az egyik első és legfontosabb lépése a média elfoglalása. Teljesen mindegy, hogy mit óbégat a pártpropagandisták sűrű tömege, független újságírás csak nagyon, de nagyon korlátozott mértékben létezik. Pénz és lehetőségek híján szinte emberfeletti küzdelmet jelent az információkhoz való hozzáférés, az oknyomozás, tényfeltárás kevés kivételtől eltekintve megszűnt. A független média legyilkolása volt a kulcs az ország elhülyítéséhez.

Ha valaki napról napra azt olvassa, hogy Orbán Viktor egy félisten, a világ gonosz és veszélyes hely, veszélyben az élete és csak Orbán tudja megvédeni, senki más, akkor előbb-utóbb elhiszi. Elhiszi, mert tízből kilenc portálon ezt olvassa, tízből tíz csatornán ezt hallja, ezt látja. Aki pedig az életét félti, vagy a megélhetését (ha nem lenne a Fidesz, még közmunka sem lenne), azt egyáltalán nem érdeklik olyan marginális dolgok, minthogy ki mennyit lop a közösből. Mert nem is érti, fel sem fogja, hogy a közös azt jelenti: az az övé is. Tőle is elveszik. Ő azt a pénzt soha életében nem látta, soha nem fogta a kezében, nem tette be a pénztárcájába, de még csak nem is látott annyit soha, valójában fel sem tudja fogni az összegek nagyságát.

Innen már csak egy lépés, hogy ne is érezze erkölcstelennek, ne érezze lopásnak azt, ami itt zajlik évtizedek óta. Valószínűleg nem is érzékeli a különbséget a Kádár-rendszer korruptsága (bár azt talán kicsit jobbnak érezte, mert akkor ő is lecsíphetett egy kicsit a közösből, ha betartotta a sehol le nem írt, de mindenki számára ismerhető játékszabályokat), a rendszerváltás utáni kormányok korruptsága és a mostanra kialakult totális lerablás között.

És itt jön a képbe az, amit évek óta újra és újra elmondunk, de valahogy többnyire süket fülekre találunk még azok körében is, akik ellenzékinek vallják magukat. Márpedig a magyar értelmiség szerepe megkerülhetetlen abban, hogy ilyen mély gyökereket ereszthetett Orbán rendszere úgy, hogy lényegi ellenállásba nem ütközött. Nem túlságosan régen jelent meg egy cikkünk erről, pontosabban arról, hogy az MTA minden egyes tudósa is tehet arról, ahová ez az ország jutott és nem akkor kellene jajveszékelni, amikor az ő pénzüket és függetlenségüket kebelezi be a NER, hanem már nagyon régen ordítaniuk kellett volna. Jöttek is a hozzászólások: szálljunk le a tudósokról, egy kutatónak nem az a dolga, hogy politizáljon, hanem az, hogy amennyiben elfogy a pénz a kutatásához, szóljon. Szerintünk meg nem így van.

Ha az átlag ember nem érti és nem látja is át, hogy melyik kormányzati döntés hová vezet, egy tudós, egy írástudó, egy értelmiségi átlátja. Ha mégsem, akkor nincs a helyén, akkor valaki valahol túlárazta az illetőt. Az értelmiségnek kutya kötelessége lett volna az első perctől kezdve megfogalmazni az aggályait, összefoglalni, érthető módon leírni, elmondani azt, hogy minek mi a következménye és miért rossz az, ami rossz. Ehhez nem kell sem gazdasági szakembernek, sem szociológusnak, sem filozófusnak lenni. El lehet és el is kell várni egy kutató fizikustól, matematikustól, agysebésztől is, hogy átlássa és szóvá tegye a bajokat. Újra és újra, ameddig le ne szivárog a társadalom legalsó szövetébe is és ameddig meg nem érti a közmunkás is, hogy vele most nem kegyet gyakorolnak, hanem kihasználják és rabszolgasorba kényszerítik, ameddig fel nem fogja a legkisebb falusi kocsma törzsvendége is, hogy az a pénz, ami Mészáros, Garancsi, Orbán, Tiborcz zsebébe vándorol az övé is és abból a pénzből utak épülhettek volna a falujában, lehetne közvilágítás és főleg lehetne munkahely, abból a pénzből az ő gyereke tanulhatna és többre vihetné, mint a szülei.

Jól csinálja Orbán, mert teheti. Mert azok, akik szót emelhettek volna időben és akik hangját akkor még meghallották volna a mára Stockholm-szindrómába szorult emberek, azok bizony vagy kivették a részüket a rendszer előnyeiből, vagy csak lehajtották a fejüket abban a reményben, hogy úgy majd megússzák. Ezt a felelősséget lehet tagadni, de attól még létezik. Azon kevesek, akik tudták a saját felelősségüket és elmondták, elmondják, leírják, megrendezik, dalba foglalják, regénybe, versbe faragják a veszélyeket, nagyon kevesen vannak. Túlságosan kevesen a maffiát szolgáló csürhével szemben.

Ezt az országot a saját értelmisége árulta el. Nem először. És félő, hogy nem is utoljára.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!