Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Ki van jelölve a cselédsor, aki nem szolgálja elég lelkesen és elég látványosan a rendszert, az ott találja magát

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A miniszterelnöknek az a dolga, hogy fitt, jókedvű és egészséges ember benyomását keltse.

Ezt bírta kinyomni magából a miniszterek elnöke a Kossuth Rádió heti rendes igehirdetésén. Hát pajtás, ebből semmi nem jött össze. Fittnek hétszentségesen nehéz lenne nevezni egy olyan pacákot, aki hetente kihízza az öltönyét és haskötő nélkül már térdig lóg a bendője. Jókedvűnek is ritkán se látom, ha csak a vicsorgást össze nem keverem a mosolygással. Ha pedig a kényszeres pislogásra, csücsörgetésre, nyelvcsapkodásra – esküszöm néha azt várom, mikor nyalja meg a saját szemgolyóját -, nyakkendőrángatásra, öltönycibálásra gondolok, akkor rohadtul nem egy egészséges embert látok magam előtt.

Azt is mondta Felcsút erős embere, hogy elfáradt ő, mert:

Állandó készenlétet igényel, hogy Magyarországot bevándorlóországgá akarják alakítani.

Meg kell a szívnek szakadni! Az még nem is zavarna, ha Orbán ezen feszül folyamatosan, hogy megvédje az országot a minden sarokból folyamatosan támadó pirézektől. A rohadtul nagy baj az, hogy ő főállásban paráztatja, hergeli és uszítja a népét, hazudik ami a seggén kifér és közben építgeti a torz kis diktatúráját, hogy ne legyen feltűnő az egyszerűagyúaknak: szétlopják az országot a szemük előtt. Ez a nagyszerűnek nehezen se nevezhető focista felszámolta az önkormányzatiságot, az oktatás autonómiáját, a demokrácia minden apró, éppen csak fejlődni kezdő darabkáját, a nacionalizmusra, az irigységre, a legbetegebb, legsötétebb zsigeri reakciókra építve egymás ellen fordított mindenkit, mindezt egyetlen cél érdekében. Az a cél pedig az ő korlátlan és kontrollálhatatlan hatalma.

Ennek a féktelen hatalomvágynak rendelt alá mindent és mindenkit. Ennek megtartása érdekében iszonyatos propagandagépezetet épített ki, a rendszer nem riad vissza sem a zsarolástól, sem a fenyegetéstől, sem a karaktergyilkosságtól, sem semmitől. Hogy a dolog működni tudjon, hogy a hazugságok hihetőek legyenek, egy pillanatnyi gondolkodás nélkül gázolnak át rokkantakon, betegeken, védekezésképtelen embereken.

Orbán lényegében a saját elképzelései szerinti országot akar építeni. Ehhez azonban le kell rombolnia az eddigit. Ő új, neki tetsző társadalmat akar papok-irányította közösségekkel (a vallás mindig is jó eszköz volt a hatalom számára, a vallásos ember nem kérdez, nem vitatkozik, hanem tényként kezeli a legblődebb hülyeséget is), engedelmes rabszolgákkal, saját elképzelései szerinti középréteggel és néhány, általa kinevezett és irányított családdal, az Orbán-arisztokráciával.

Erről szól a családi adózástól kezdve a különféle családtámogatási rendszerekig, a kézivezérlésre kapcsolt kinevezési rendszertől a közmunkáig, a közoktatás lebutításától a felsőoktatást csak súlyos anyagi terhek mellett vállalni képes réteg kialakításáig minden. Ki van jelölve a cselédsor, aki nem szolgálja elég lelkesen és elég látványosan a rendszert, az ott találja magát. Az eleve nem túl tehetős családok folyamatosan csúsznak lejjebb. Ők azok, akik a közmunkától az összeszerelőüzemek gyártósoráig tervezhetnek, onnan egy centivel sem tovább. Láttam az elmúlt években közmunkát végző orvost (túl nagy volt a szája, túl markáns volt a véleménye), akinek négy éve volt a nyugdíjig. Láttam kirúgott könyvtárost, akit visszafoglalkoztattak az eredeti munkahelyére, az eredeti munkakörébe. Közmunkásként, töredék bérért. Láttam pedagógust zöldséges pult mögött, betegség, vagy baleset miatt hónapok alatt széthulló egzisztenciákat, fűtetlen lakásban vegetáló időseket. Ők a veszteség, amit az orbáni rendszer szemrebbenés nélkül vállal. Nekik nem fáj.

A szegényebb családok többnyire nem tudják igénybe venni a családi kedvezményeket, mert nincs annyi bevételük. Nem tudnak mit kezdeni a CSOK-kal, mert álmukban sem juthat eszükbe a lakásvásárlás, ahhoz önerő is kell, hitel is és folyamatos, biztos bevétel, de közben enni is kell, élni is kell valamiből.

A ki nem mondott, de jól látható döntés az, hogy ezek az emberek ne, vagy csak mérsékelten maradjanak életben és szaporodjanak, mert rabszolgára azért szükség van.

Az engedelmesek, alázatosak, törekvők és törtetők, akik hűséges alattvalók lesznek, azok szüljenek csak szépen, nekik áll most a zászló. Ők lesznek az új középosztály. Aztán van néhány kiemelt család, akik jól együtt mozognak a vezérrel, feltétel nélkül engedelmeskednek, bármi is a parancs. Ők a felső tízezer, a tényleges haszonélvezői a rendszernek. Ők azok, akik néhány év, de akár néhány hónap alatt is milliomosokká, milliárdosokká lehetnek, ha a vezér úgy dönt. És ők azok, akik minden erejükkel Orbán hatalmon tartásáért fognak küzdeni, hiszen tőle függnek, tőle függ minden.

Ők nem kérdőjelezik meg Orbán apjának, feleségének, lányának, vejének, szomszédjának elképesztő gazdagodását, ők nem húzzák fel a szemöldöküket Orbán fiának szektaépítése láttán.

A se nem fitt, se nem jókedvű, se nem egészséges ember egy olyan beteg rendszert épít, amely el fogja pusztítani Magyarországot abban a formájában, ahogy eddig ismerhettük. Utána nem marad más, csak romok és még azt is le kell majd öntenünk füstölgő kénsavval, nehogy egyetlen darabja is újra ki tudjon csírázni.

Az ebben a szörnyű, hogy az emberiség már végigment ezen az úton. Európa is. A legtöbb ország már végigcsinálta ezt, nem egyszer. Mégsem tanulunk. Soha, semmiből nem okulunk. Ahogy tátott szájjal bámultunk egy-egy diktátor felemelkedése és hihetetlen rombolása láttán, miközben időben meg lehetett volna állítani a folyamatokat, most is ugyanez történik. Ámultan nézzük egy új szörnyeteg születését és reméljük, mégsem ösztönből gyilkoló vadállat lesz belőle, hanem édes kiscica. Nem lesz az. Most sem.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.