December 14,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


17 kereszt

A veronai busztragédia ihlette soraimat. A történet ismert. 17 ember, felnőtt és gyerek lelte halálát a szerencsétlenségben. Másfél éve történt. Családok gyászolnak azóta is, a felelősök meg szabadlábon. 4 milliós kártérítés. 4 millió egy ember életéért. Mindenki döntse el, sok vagy kevés. A cég még mindig működik, annak ellenére, hogy szinte semmilyen jogszabályt nem tartott be. A cég vezetője szabadlábon, vígan buszozgat telefonálgatva az ország útjain. Vajon kinek a kicsodája, hogy ennyire védett? Vajon ki áll pártfogóként a háta mögött? Vajon a kormány miért tétlenkedik?

De hozhatnám a most dúló devizahitel-károsultak tömegével való kilakoltatását. 2, 3, 4 gyerekkel kerülnek családok az utcára, csak mert pártunk és kormányunk olyan jól megmentette őket. Tízezrek állnak kilakoltatás előtt, csak mert 2018 a családok éve.

Vagy sorolhatnám a neveket, azokét akik a kórházi fertőzések, a normális ellátás hiánya miatt meghaltak, pedig még ma is élhetnének. Sorolhatnám mind a kb. 36.000 nevet. Hosszú lenne az írásom és valójában senkit sem érdekelne.

A sor végtelen. Reggelig sorolhatnám azokat a dolgokat, amik pártunknak és kormányunknak köszönhetően megszűntek, vagy dilettáns módon megváltoztak. A 36 új adót, amit 8 év alatt bevezettek, vagy azokat a törvényi módosításokat, előírásokat, amelyek révén százezreket vesznek ki az emberek, a kkv-k zsebéből az adókon felül.

A dilettantizmus és az érzelmi intelligencia teljes hiánya jellemzi a Fideszt és táborát. Agymosottan, cinikusan, az egójuktól feszülve hirdetik felsőbbrendűségüket, hogy ők mindenki más felett állnak. Vakon hisznek Istennek kikiáltott uruknak és parancsolójuknak, akit foggal-körömmel védenek minden létező fórumon. Mindenki ellenség, aki nem a táboruk lakója. Az ország egyik fele Soros-bérenc, balliberális büdös bunkó vagy patkány vagy féreg, mikor mi épp a megfelelő számukra mint kifejezési forma, ha nem élteti valaki urukat és parancsolójukat. Vakon mennének még a vágóhídra is, ha azt a parancsot adná ki a bölcs vezérük.

Orbán már rég nem a valóság talaján jár. A tábora és a nárcizmusa isteni magasságokba emelte, ahonnan körbenézve hiszi, hogy hamarosan ő lesz a világ ura. Mára egyszemélyi vezetővé vált, nélküle semmi sincs, teljes a meggyőződése abban, hogy mindenhez ért. Mindenhez is. Ha ténykedését kritizálják, meghosszabbítja Bicskéig, ha még tovább, akkor Moszkváig, ha kell. Nem tűr semmit, ami ellentmond szent meggyőződésének, miszerint nála van a bölcsek köve. Túlcsorduló egója magasságából már képtelen látni a valóságot. A saját elképzelt párhuzamos Univerzumában él.

Mára Orbán Magyarország diktátora lett. Az első kétharmadot még demokratikus választáson nyerte el, ám azonnal alkotmányt és választási törvényt alkotott a saját képére. Csak a saját játékszabályai szerint lehet játszani a játékokat. A végtelenségig hű alattvalókkal vette körbe magát, akik ugyanúgy vakon teljesítik parancsait, mint a tábor. Az eltelt 8 év alatt szinte teljesen kiépítette azt a rendszert, ami demokratikus úton már nem leváltható, hiszen a játék már rég nem demokratikus. Túl nagy a függőségben élő tábor, amely csak egy nemzeti tragédia révén hagyná el, akkor is csak az utolsó pillanat után.

Magyarország a saját sírját ássa teljes gőzzel. Szisztematikusan, szép lassan, lépésről lépésre. Az ellenzék hangja egyre erőtlenebb, egyre kevésbé hallatszik. A józan ész hangja, ami figyelmeztethetne a teljes elnyomás alatt. Erőtlen, halk, nem jut el a felszínre. Lefojtja a diktatúra karmai közt élő média, a kormány propaganda, amely szinte korlátlan pénzben fürödve tolja megállás nélkül a hazugságokat, az agymosáshoz elengedhetetlen propaganda szövegeket. Az alternatív világ amit megalkottak a felszín, alatta bűzlő rothadás burjánzik.

Az országból tömegével lépnek le az emberek, jobbára fiatalok, sokan családostul. Nem a nyugdíjasok, nem a közmunkások és nem a képzelten réteg, hanem a diplomások, a jó szakemberek, azok a kreatív elmék, akikre egy országot építeni lehetne. A magyar munkának a GDP-t tekintve nincs hozzáadott értéke, igazából az ország egy nagy összeszerelő üzem tele cselédekkel. Bár az eltelt két uniós ciklusban cirka 20.000 milliárd forint áramlott felzárkózásra az országba, ezt az összeget haszontalan dolgokra költötte a kormány,  jórészét meg ellopta túlárazott projektek révén. Magyarország pl. világelső az egy faluban felépített kilátók terén. A kötelezően kikényszerített minimálbéremelés, az elvándorlás, a túlzott központosítás, az egyre növekvő adók, a szociális szektor minimálisra szűkítése, az egyre kevesebb állami gondoskodás, a lebutított oktatás, ahol lassan már csak imádkozás és a nemzeti öntudatra nevelés zajlik, vagy az egyre drágább egészségügy, az egyre csak duzzadó állami vízfej, az uram-bátyám világ, szép lassan viszi nemzeti tragédiába az országot.

Ezt a rendszer ma kb. 4 millió ember tartja életben. Ekkora ugyanis a jobboldali tábor. Nem legyőzhető. Ha ez a tábor nem lesz képes megvilágosodni, szembe nézni önnön hibáival és felelőségével, és azt felvállalni, akkor ez az ország elveszett. Nemzethy keresztényeink, akik egy nagy Magyarország álomvilágában élnek, nem látják most a fától az erdőt. Pedig az erdő létezik. Sajnos ismét, mint már oly sokszor a múltban, közeledik hamarosan a nemzet tragédiája.

S miközben zajlik épp e nemzeti tragédia, Orbán saját csapatszállítóval utazgat immár mint egy tejhatalmú diktátor,  megtapsoltatva önnön nagyságát.

A végére Kölcsey sorait idézném, 200 év után nem ártana tanulni belőle végre, s akkor a jövő generációi talán majd felépíthetnek egy valóban élhető országot.

Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúlt barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját e hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.

Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virul
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvák hő szeméből!

Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

1823. január 22. /Himnusz részlet/

Czotter József

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.