Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Dúl a pocsékizmus

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Innen, lentről, vidékről írok. Nem vagyok paraszt, nem foglalkozom földműveléssel; azt tudom, melyik bábú a sakktáblán a paraszt, de nem tudok vele mit kezdeni, és nem tartom magam faragatlan, durva embernek sem. Így aztán kilövöm a vidéki parasztot. Maradok egyszerűen A Vidéki. Mint a napokban a könyvesboltban. Beszélgettünk a lányommal, azt mondta nekem, értem én, olyan ez, hogy Ivánt akartál, Polót kaptál. Jót röhögtünk, mert ennek nagyon aranyos története* van. Valamennyit hallott a beszélgetésünkből a középkorú pár, az asszonyka megjegyezte élete örömének, ilyenek a vidéki prosztók, azt sem tudják mit beszélnek, és még vihorásznak is egy ilyen komoly helyen. A könyvesboltban sírni kéne? Legfeljebb az árak miatt.

Innen vidékről mesélek, józan paraszti ésszel. A józan biztos, a paraszti észt döntse el mindenki.

Egyszer hagytam ott színházi előadást. Jött a fővárosi nagy színész rendezőként mihozzánk – divat lett ez. Ami ott, fenn, nem kellett a kutyának sem, azt ledobták vidékre. Olyan rémes, valamiféle vígjátékot untam, olyan ripacs szereplőkkel, hogy a szünetben elmentem. Másodszor csak azért nem tettem a művésznő rendező semmijén, mert megbontottam volna a nézők sorát, nem akartam zavarni senkit, bár utólag azt gondolom, hálásan csatlakoztak volna hozzám. Olyan gagyiért kértek pénzt, amit a konyhában, krumplifőzés közben sem tűrtem volna.

Ja, mert a vidékinek minden jó. Hiszik, jól megalázva a közönséget. Amikor az énekesnő riszálta a hátsóját, kidobta nem túl nagy melleit, hogy a közönség soraiból tapizza már valaki, kérdeztem az országjáró műsor rendezőjét: – Ez most komoly? Ezt nevezed szórakoztató, zenés műsornak? – Nevetnek – mondta elégedetten. Ja, kínjukban! Később ugyanezt összeállítást bemutatták a Vigadóban is. Láss csodát! Szó nem volt seggtáncról, kebel mutogatásról. Csak itt lenn, vidéken.

Járják az országot a haknikirályok, a playback vitézek – nagy gázsi, kicsi színvonal. Legutóbb véletlenül keveredtem bele egy nagy hangzavarba, és tökéletesen egyetértettem a fickóval, aki annyit mondott, ba… meg, ezek Pesten éhen döglenének, és elment, velünk együtt.

Bármi jó lenne vidéken? Hát nem. Nem akarok igazságtalan lenni, mert az a művész, aki ad magára, tiszteli a közönségét, mindegy hol áll színpadon. Itt, lenn is. Mégis van olyan érzésem, belőlük van kevesebb. Azt is gondolom, ezek a „párbeszédek” előadó és néző között nagyon méltatlanok  a szórakozni vágyók számára. Dúl a pocsékizmus! Így aztán nem tudom, a nagysasszony vidéki prosztózásán vagy a mi a pinak nem mész odébb; a fa…nak jár a szád; ba…meg, ku…va hallgass nemes kis megjegyzések esnek-e rosszabbul. Egykutyák, csak az egyik szépen be van csomagolva, a másik csak úgy jön. Tahóságból is verjük Európát. Nem?

* * *

*A történet. Telefonon kértem a könyvesbolt vezetőjét:

– Legyen szíves eltenni nekem egy Markó könyvet, most jelent meg, de csak holnap tudok menni érte.

– Rendben.

Másnap megyek a boltba, örömmel üdvözöl a hölgy: – Van ám könyv, bemegyek érte a raktárba.

… és kihozza nekem Markó Iván helyett a Marco Polo kalandos utazásai könyvet.

Még jó, hogy azóta is ezen röhögünk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.