Tárgy: Ketrec
Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba
Mit nem mond kend? Szerencséjére onnan! De nem kend találta ki, mert ki van ez találva már régóta. Csak felmelegítik alkalomadtán. Mikor már vasvillára kapna a nép, hogy ezt a sok dudvát a trágyadombra hányja, akkor megkérdezik a népet, hogy hány óra, és a népnek muszáj elengedi a vasvillát, mert még véletlenül megszúr vele valakit – ahogy előkotorja a mobilt, vagy a karórájára sandít-, és mikor látja, hogy ebédidő van, akkor ugye mégse turkál a ganéba.
Így mondta valahogy, ha nem is szó szerint a Feri bácsi a tatának, amikor a községháza bejárata előtt, a beléptető-kapunál álltunk a tatával és az enyhe kifejezés, hogy nevesítve szidták a rendszert. Ha nem tudná kend, a beléptető kapu nem azonos az ügyfélkapuval. (Az ügyfélkapuról esetleg máskor írhatok kendnek, de csak ha nem tud meglenni anélkül, hogy tudná mi a két kapu közötti különbség.)
Kendnek bizonyára újdonság, hogy mióta szabadok vagyunk, azóta új uraink egyfolytában szűkítik a ketrecünket és növelik a kifutójukat. Igen költséges és munkás elfoglaltság. A régi bontása se volt olcsó, de amit most költenek ezek, hát azt ne tudja meg kend, mert a sztrók meg az infarktus összeveszik kendben, annyira érvényesülni akar mindkettő a hallottaktól. Mindenütt szögesdrót, villanypásztor, kamera és nem elég a digitalizált pártellenőrzés vizuális és akusztikus jelenléte, kiépült a gondolatketrec is. Peti bácsi szerint a középkortól Kádárig bezárólag a pap a mindig a közösség része volt, most arra használja a politika, mint a fosos medve a nyulat.
De ezekhez én nem értek. Mondták, tovább adom kendnek, remélve hasznát veszi kend és elmegy a kedve a hazajöveteltől. Slussz. Ez a dolgom. Gondolom.
Hanem. Már nem először teszi kend szóvá, hogy magamhoz képest csupa felnőtteseket írok én kendnek. De ez nem úgy van, ahogy feltehetőleg kend hiszi. Inkább, sőt leginkább nálunk most gyerekes dolgokkal és módon eteti a hatalom a felnőtteket, azok meg csecsemő módjára, csukott szemmel és korlátozott értelemmel minden bekajálnak. De tényleg. Kend felnőtt ember. Beszél, sőt ért is magyarul. Akkor magyarázza meg nekem (az orvosilag csekély értelműnek bélyegezett kiskorúnak), hogy a sürgősségi rendelő előtt normális a váróterem és a 16 órás várakozás. Mihez képest sürgősségi az az orvosi rendelő? Vagy a felcsúti néger focista, az arab üzlettárs kastélyszomszéd, a több ezer rogánutas kínai nem migráns, csak az a nyomorult, aki az életét mentve az otthona elhagyására kényszerült. És nem kizárt, hogy magyar export géppisztollyal irtották ki a családját, mint annak idején a jugoszláv háborúban.
Engem a nagyi kiokosított. Az okos telefont bambán nyomogató gyerekekkel és felnőttekkel ellentétben engem a nagyi megtanított élőben, és egyenes adásban körülnézni és látni tetőtől talpig a világot. Próbálja ki. Izgis. Vicces, de leginkább szomorú.
Kend még nem gondolt arra, hogy az „igazolványkép” tévé bemondó a nagy melegben gatyában ül a pulpituson a pult mögött? És attól vigyorog, mikor a mondandója szerint nem kéne, hogy macska ül az ölében és csiklandozza a köldökét? Ha nem, akkor nem is tudja, miről beszélek! Pedig fontos.
Fontos lehet ám az is, ami nem látszik, sőt sokszor a legfontosabb, amit el akarnak takarni előlünk! És a világ még ennél is bonyolultabb most minálunk, pedig mérhetetlenül egyszerű, csak senki nem akarja elhinni. Úgy mondják leépült az oktatás, az egészségügy, az stb., vagyis a társadalom, benne az ember. Direkt úgy mondják! Nem előre kitervelten, szándékosan és módszeresen szétverték, kivéreztették, elsorvasztották. Á, dehogy, nehogymá!
Nem tudom és merem szó szerint idézni, mert a Peti bácsi a magyar nyelvet szépséges hadrendbe állítva, gyönyörűséges kacskaringókkal tűzdelve tud káromkodni, amikor néhány keresetlen mondatban összefoglalja a Magyar Tudományos Akadémia szerepét a magyar XXI században, de valahogy ilyesmi: A kádári rezervátumban felhizlalt oroszlánok tétlenül nézték, hogy a dögevők felzabálnak a territóriumukban minden élőt és élettelent. Azt hitték a szerencsétlenek, hogy ha sakálbundát húznak, akkor osztozhatnak a koncon. Nem jött be, egykori munkás-paraszt származásúként ingyen diplomát kapott professzor hölgyek/urak. A Kör-ből önöknek is elkészült a ketrec. Már késő nyüszíteni, nincs aki a lángvágó kezeléséhez értene.
Bütyökfalva, 2018. július 21.
Mirtill
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.