Augusztus 22,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Hogy ez a tetves ország tele legyen fogasokkal és mementó-kabátokkal

Legalább már tudom, ki tehet minden kínunkról és keservünkről. Mármint akinek van ilyen. Maroknyian vagyunk. Lényegében csak mi, pár idióta barom, akik azzal ütjük el unalmas napjainkat, hogy szidjuk a kormányt. Holott pofázhatnánk az ellenzéki pártok sikereiről is, sőt, ez lenne a dolgunk. Az majd jól felrázná a tespedésből azt a pár embert, aki változást szeretne.

Lássuk, ki a felrázandó? A pedagógusok nem, a szülők nem, a diákok nem. Szavuk nincs, tehát jól vannak. A fiatalok nem. Ők elvannak maguknak. Az orvosok, az ápolók, a betegek és a betegek hozzátartozói nem, mert ők is lubickolnak a mámorban. A vállalkozók nem, az agráriumban dolgozók nem, a munkavállalók nem, hiszen ők is elégedettek. A közmunkások örülnek a közmunkának, a nyugdíjasok a bözsiutinak és a nyugdíjemelésnek, úgy általában mindenki örül a rezsicsökkentésnek. A falvak népe ujjong, hiszen meg vannak védve a nagyfaszú migránsoktól és még Soros Györgytől is.

Jézusisten, nem is kell senkit felrázni? Belátom, én vagyok az idióta barom, hogy azt hittem, kell. Francfenét. Nem kell. Így jó minden, ahogy van. De hogy ne koptassam feleslegesen a pofámat, mégis rázok, hátha akad valahol a pókhálós szögletekben néhány honfitársam, aki valami ismeretlen okból pont nem olyan nagyon boldog. Sorolom az ellenzék sikereit.

Például bejutottak a Parlamentbe (a kisbetűs verzió már nem játszik, megszűnt, megdöglött, agyon nyomta a kurvanagy össznépi boldogság). Nem mindenki, de néhányan. Ez jó hír. Van tuti fizetésük, amit mindjárt meg is emeltek maguknak. Itt sajnos az ellenzéki pártok alulmaradtak a kormánypárttal szemben, mert ők nem akartak fizetésemelést, de zsarolás áldozatai ők, mint Szent Johanna. Bele vannak kényszerítve hogy több legyen a pénzük, mert ha nem, akkor kevesebb lett volna.

De az feltétlenül siker, hogy nem minden ellenzéki pártban szoktak rendszeresen pofozkodni. És nem is mindegyik ellenzéki párt számolja el a fodrász, kozmetikus, manikűrös, pedikűrös költségeit a pártkasszából. Hát nem jó? De, kurvára.

Siker kell? Valódi? Jól van.

Siker az, amit például a SZOCSOMA csinál. Sok száz életet mentenek, nekik köszönhetően kicsit kevesebb ember éhezik, kevesebben fagynak meg télen, néhány fiatal eljut odáig, hogy szakmát tanuljon. Siker az, amit a krisnások csinálnak, napról napra tartanak életben embereket, adnak reményt sokaknak, hogy talán van holnap. Siker, amit a Budapest Bike Maffia csinál, amikor a társadalom perifériájára rugdosott embereket menti az éhhaláltól, fagyhaláltól. Siker, amit Iványi Gáborék csinálnak. Hajléktalanokat, bántalmazott nőket, nyomorgó embereket gondoznak, idős emberekről és gyermekekről gondoskodnak.

Miután nem csak mi, emberek élünk ezen a bolygón, de még ebben az országban sem, nem fogyok ki a sikersztorikból. Nézzük az állatvédő szervezeteket, bár tudom, van aki pont leszarja az állatokat. Én meg nem. Még akkor sem, ha tudok különbséget tenni emberi nyomorúság és állati szenvedés között. De azt is tudom és szégyellem akár mások helyett is, amit a nekünk kiszolgáltatott állatokkal teszünk. Siker tehát az, hogy az állatvédőknek köszönhetően kevesebb megkínzott, éhező, szenvedő állat van, néhány szaporítót sikerült bezáratni, pár állatot sikerül napról napra kimenteni embertársaink kezéből.

Siker siker hátán, ugye? Akkor nézzük, mivel járulnak hozzá ezekhez a sikerekhez az ellenzéki pártok?

…………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………….

A kipontozott részt majd a kedves olvasók, írók és számolók kitöltik, mert nekem egy kurva szó nem jut eszembe.

Tényleg, mi a faszért a napi szarokról írunk, miért nem a jó dolgokról? Mert nem az a dolgunk. Azt tessék keresni a napos oldalon. És nem, nem mi fogjuk megírni a kormányprogramot, sem megmutatni a kivezető utat. Vagyis de, ezt mutogatjuk évek óta. Meg kellene mindenkinek emelni a valagát és tenni azért, hogy más legyen, jobb legyen. Már amennyiben mást akar, jobbat szeretne. Nincs kire várni, csak mi vagyunk, senki más. Bármikor, bármiből lehetett volna változás. Bármikor.

Emlékszünk még arra, amikor olyan kemény tél volt és elkezdtek emberek fogasokat kirakni, arra más emberek ráakasztották a feleslegessé vált kabátjaikat, hogy ne fázzon annyi szerencsétlen? Csak annyi kellett volna, hogy ne ötszázan akasszuk ki a kabátot, hanem ötszázezren. Hogy ez a tetves ország tele legyen fogasokkal és mementó-kabátokkal.

Vagy. Ki fogott színes festéket, vödröt és fogott neki színesre festeni az utakon, járdákon a hibákat? A Kétfarkú, más senki. Drága honfitársaink meg azzal voltak elfoglalva, hogy rendőrt hívjanak rájuk. Holott kétmillió, ötmillió ecset csodát tenne.

Naponta van ok, de van lehetőség is arra, hogy kihúzzuk a gerincünket. Sokan meg is tesszük. Mások pedig vagy szurkolnak a fotelból, vagy leszarják, vagy hörögnek, mert nem vagyunk ott, hogy a lábára húzzuk a kiscipőt és taxit hívjunk a ház elé, amivel el tudna menni felháborodni valami kellemes, nem esős, nem szeles, nem is túl napsütéses helyre.

Oké, ne beszéljünk a bajokról, a korrupcióról, a vérlázító disznóságokról, mert uncsi. Meg szar is szembesülni azzal, hogy már megint a szemetet tolják le a torkunkon és még mindig nem köpünk, hanem nyelünk szorgosan. De majd ha a kurvanagy sikerekről beszélünk, akkor olyan lelkes lesz mindenki, hogy a fal adja a másikat. Vagyis nem mindenki, mert ugyan jó az, ha a SZOCSOMA segít másoknak, de miért pont azoknak? Miért nem a másik azoknak? Meg az is jó, hogy a Maffia eteti a hajléktalant, de miért nem a nyugdíjast, miért nem a gyereket, vagy miért nem azt a nyugdíjast és azt a gyereket, akit mi ismerünk, vagy nem ismerünk, de láttuk a múlt héten a padon ücsörögni és látszott, hogy mennyire éhes, de pont nem volt időnk venni neki egy kiflit, mert rohantunk a fasz tudja hová. És a krisnások is jófejek a színes cuccaikban és szép tőlük, hogy főznek és sütnek és etetnek és csomagot készítenek, de például miért nem húst, miért vega kaját? És Iványi is jó ember végső soron, meg az összes segítője, de hát neki eleve az a dolga, ha már Isten szolgája, nem?

Az állatmentők is rendesek, de nekik meg azért nem segítünk, mert kutyaszőrallergiánk van, vagy pont nem érünk rá, de soha, fél óra önkéntes munkára sem, száz forintunk sincs, hogy hozzájáruljunk a költségeikhez, de majd jól megosztjuk a fészbukon a könyörgő szemű kutyusos fotókat, ettől szakad a szív.

Ez van. Soroljam tovább? Minek? Tudom, meg az én anyám picsáját. Jól van akkor, legyen úgy. Az majd megold mindent.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.