Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Hacsaknem Blog


Álljunk meg egy szóra, mielőtt kiokádnánk az epénket

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem baj, ha unalmas. 6 milliárd forint. Ez az az összeg, ami egy évre fedezné a fogyatékkal élő gyerekeiket otthon ápoló, segélynek nevezett nevetséges alamizsnából túlélni próbáló emberek megbecsülésének kivitelezését. 6 milliárd forint. A szánalmas töredéke, konkrétan egy tizede annak a pénzösszegnek, amire Mészáros Lőrinc felcsúti illetőségű zseni a tegnapi napon (egyetlen napon!) közbeszerzés formájában rátette az ő mellső végtagját. Nem ügy. Családok éve, családbarát kormány, nekünk a haza az első. Ugye. A Fidesz kommunikációs verőemberei azonnal rárepültek a témára, nem részletezem, a kolléga már megtette. Arcpirító.

Olvasom ezzel összefüggésben, hogy Varga-Damm Andrea, a Jobbik képviselője – a rendkívüli nyári ülésszak utolsó szorgos hétköznapján, a miniszterelnök beteg rémálmainak a kétharmados szavazógépezeten való átpasszírozásának ünnepnapján – szintén tegnap világossá tette: addig nem mozdul Orbán Viktor országgyűlési dolgozószobája elől, amíg nem válaszol a kilakoltatásokkal és az ápolási díjjal kapcsolatos levelére. Azt várja az egyszemélyes államvezetéstől, hogy

a kilakoltatások és végrehajtások felfüggesztésének érdekében hívja össze jövő hétre a parlamentet, és az ápolási díj ügyében dolgoztassa ki a pénzügyminiszterrel az ütemes emelését jövő június 30-ig.

Az egyszemélyes államvezetéssel szembeni egyszemélyes sztrájk célja, hogy Varga-Damm minél előbb választ kapjon a felvetéseire. Saját bevallása szerint ő ráér, addig marad a helyén, amíg a haza megmentője méltóztat valami válasz-imitációval kiszúrni a szemét. A ma reggeli helyzetjelentés:

Ahogy az lenni szokott ilyenkor, amikor valaki a kisujja megmozdításán, a mikrofon elé kiálláson és a komfortzónájában való dagonyázáson túlmutató dolgot tesz, kössünk bele abba, hogy ki ez a nő. Ja, hát elsősorban jobbikos, és mint azt jól tudjuk, a Jobbikot csicskapártként üzemeltető, időközben minden üzleti érdekeltségéről lemondó, éppen Amerikába készülő bukott Simicska Lajos embere, tehát minket nem ver át a szemfényveszétésével. Szerintem álljunk meg egy emberi szóra, mielőtt kiokádnánk az epénket, hogy bezzeg a Fidesz kétharmadában ő is vastagon benne van, és ne akarjon minket átverni egy olyan képviselő, akinek pártja azért szavazta meg az állampárttal vállvetve az alaptörvény éppen soros fércelését, mert úgyis betarthatatlan, tehát miért is ne. Nem vagyok naiv, pontosan tisztában vagyok a tényekkel.

Ettől függetlenül azért remélem, mindenki látja, hogy a Jobbik képviselői nem tolonganak tömött sorokban körülötte. Vagyis miközben a zaklatott miniszterelnök valószínűleg boldogan röfögve pöffeszkedett az ágyában és jól végzett munkájának illúziójában ringatózva az igazak álmát aludta, a Jobbik frakciója nem éjszakázott képviselője társaságában a nagyember irodája előtt. Következésképpen aki azért hörög a fotelből most éppen, mert Varga-Damm megpróbál úgy cselekedni, mintha értené, hogy mi egy választott képviselő feladata, az pontosan az ügy jelentőségét bagatellizálja és igen nagy szívességet tesz a semmiféle segítségre rá nem szoruló fideszes hatalomnak. Igen, annak amelyik két kilakoltatási vergődés között tegnap vígan szavazta meg a hajléktalanság büntethetőségét. És igen, annak amelyik saját maga (és az csapdába ejtett ellenzék) számára 200 ezer forintos fizetésemelésről döntött, miközben a beteg gyerekeiket otthon ápoló szülőknek 8 év alatt néhány ezer (négyszámjegyű) segély-emelkedéssel verdesik horpadtra a mellüket.

Jó, akkor foglaljuk össze: Varga-Damm Andrea zaklatja a miniszterelnököt, aki miután tegnap törvényerőre emelte saját, elviselhetetlen zaklatásának büntethetőségét, közölte, hogy majd év végén válaszol az országot közvetlenül, naponta, testközelből érintő kérdésekre. Ennek az Orbán fejétől bűzlő, igénytelen, letargiába süllyedt országnak minden tragédiája benne van ebben az akcióban. Amikor Orbán emberszámba sem veszi a Jobbik képviselőjét (eszembe jut, milyen jó étvággyal zabálta fel 2014 telén, a boldogkarácsony előtt az állásukat féltő, a Kossuth téren tüntető dohányipari dolgozók által a képviselőknek küldött ingyen csokoládét, amellyel azt kérték, hogy szavazzanak nemmel a dohányipart érintő törvényekre) konkrétan 45 ezer magyar családot rúg pofán.

Ezért aztán ahelyett, hogy Varga-Damm Andreát személyében, pártkötődése vagy Simicska Lajos okán lehurrognánk (Morvai Krisztina legnagyobb gyönyörűségére), és a szemére hánynánk, hogy nevetséges, hiteltelen, amit tesz, ismerjük el ennek az akciónak a helyénvalóságát. Lássuk be, hogy nagyon sokan ennek a töredékét sem teszik meg, pedig lehetőségük volna rá és elemi kötelességük is lenne. Képviselni azokat, akik kiszolgáltatott, reménytelen helyzetükből adódóan képtelenek kiállni magukért. Egyáltalán nem arról beszélek, hogy hálával és elismeréssel tartozunk ezért – az aktuális közéleti viszonyokat tekintve – semennyire nem magától értetődő tiltakozásért, csak egyszerűen lássuk be: ez lenne a normális. Az, hogy nem csak a Jobbik, de az összes, magát ellenzékinek nevező párt összes képviselője – vakációzás helyett – cuccoljon be a Parlamentbe és addig maradjon ott, ameddig Döbrögi erőt vesz magán, túllép a nehéz gyerekkorából adódó traumáin, és azt teszi, amiért 30 éve szó nélkül fizeti a köz.

Ne fárasszuk egymást azzal, hogy de hát tudjuk, hogy ez soha nem fog bekövetkezni. Ne legyintsünk már megint a nyilvánvalóra: rothadó kleptokrácia, illiberális posvány az, ahol egy miniszterelnök megengedheti és meg is engedi magának, hogy belenyerítsen az újságírók arcába és a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportok követeléseiről tudomást sem szerezve (a diákok, a pedagógusok, az egészségügyi dolgozók, a Sándor Máriák is elfáradtak, hazamentek, csak a migránsozás örök) elmenjen vakációzni. És majd decemberben, ha lesz kedve, akkor válaszol. Amire lesz kedve.

Ez a történet csak ennyit jelent, nem többet: ha az ellenzéki pártok a fölöslegesen elpazarolt elmúlt nyolc évben az összes ehhez hasonló ügyben tömött sorokban kiléptek volna a komfortzónájukból, vették volna a fáradságot, hogy összehangolják az ilyen értelmetlennek látszó egyéni akciókat, leszarják Kövér László önkényuralmi törekvéseit, és tevőlegesen is ellenállást mutattak volna, nem itt tartanánk. Normális helyeken ilyen eszközökre nem lenne szükség, elvetemült helyeken csak ezek az eszközök vezethetnek bármiféle eredményre.

Szóval lehet, hogy Varga-Damm is csak a képmutató, kudarcra ítélt balfaszpolitizálásnak az egyik szimbóluma, de ez a sztori egyáltalán nem róla szól. Hanem a valóságtól – minden velejéig romlott pórusával – elszakadt fő tudathasadásról, aki mindenkin pontosan úgy néz át, mindenkit pontosan úgy röhög ki, mint az összes magyar embert, akire hivatkozva saját magát hősnek és mártírnak kiáltotta ki a szemétdombon. Nem az. Nem hős, nem mártír, hiába röhögi ki következmények nélkül az ilyen egyszemélyes performanszokat, hiába szarja le 45 ezer magyar család sorsát, hiába valószínűsíthető, hogy Varga-Damm is valószínűleg megunja és hazamegy.

Ne hányjuk az epét, ne fölényeskedjünk, hogy ez is micsoda egy szerencsétlen humorista, azt se tudja melyik világon van, mert lassan már nem lesz hova hazamenni se.