Az első pillanattól fogva undorodtam tőle. Pedig tudom, hogy sokakat megtéveszt. Bizonyára ismerik azt a kifejezést, ami ugyanúgy germán eredetű, mint olyan sok más közhelyigazságunk: első blikk. Nálam az nagyon jól működik. Komolyan mondom, mióta élek, egyszer sem tévedett ez az ösztönszerű tulajdonságom. Meglátok egy embert, azonnal tudom, pozitív vagy negatív irányú a jelleme, azaz meneküljek anélkül, hogy meghallgatnám, vagy lehet akár jó is. Ha mondjuk öt százaléknál nagyobb arányban hallgattam volna saját magamra, egész gondtalan lehetett volna az emberekhez való viszonyom. De ezeket a dudvákat mindig megsajnáltam. Mentegettem, bizonyára találok benne jót is, nem tehet róla, nehéz gyerekkor meg ilyesmi – aztán viselem a következményeket.
Ezt itt el kell távolítani valahogy. Azt nem tudtam rögtön, hogy irtani kell, mert olyan kártékony, hogy fertőzi a környezetét. Azt még kevésbé tudtam, hogy valójában kiirthatatlan. Lehet, túlzásnak tartják a gondolattársításomat, de éppen most aktuális, ha helyes az értesülésem, éppen ma meglátogatja valaki országunk küldöttségéből a betlehemi Születés Templomát. Sok évtizede tudjuk (már aki veszi magának a bátorságot, hogy magához engedje ezt a tudást): Jézus nem Betlehemben született, abban az időben a város lényegében lakatlan volt. Dehát a Bibliában az áll, akkor pedig annál rosszabb az adatokkal igazolt valóságnak, minél többen szeretnék ismertté tenni, valószínűleg az is kiirthatatlan marad, az a Születés Temploma és kész. Pedig csak tudomásul kellene venni, esetleg másnak nevezni egy épületet, és felfogni azt a Bibliában ugyancsak olvasható tényt, miszerint Jézust nem teljesen véletlenül nevezték Názáretinek és nem Betleheminek.
Na jó, hát ehhez képest igazán nem nagy ügy ez itt. Undorító az igaz, megtévesztő is, sokan találják jónak, szépnek, rajongói is vannak. Pedig irtani kellene.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.