Augusztus 19,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Olvasói levél: Engem sem élni, sem meghalni nem hagynak

Az alábbi levelet egy olvasónk küldte. Ahogy írta: végső reménye a nyilvánosság. Abban bízik, hogy talán van az olvasók között valaki, aki segít megoldást találni a kilátástalan helyzetében. Minden kommentár és változtatás nélkül közöljük az írását. Ha valaki úgy érzi, segíteni tud a hölgynek, a levél alatt található email címen fel tudja venni vele a kapcsolatot.

Tisztelt Szerkesztőség!
Történetem elképesztő , abszurd, valószerűtlennek tűnhet, de igaz!
A családom alig néz rám, akkor is kihasználja kiszolgáltatottságomat, lelki terrorban tart, gondoskodni nem akarnak rólam, hiszen a külvilágnak bármit mondhatnak. Ezt a levelet kétségbeesésemben az ombudsman úrnak írtam, de választ nem kaptam. Kisember vagyok, jogok nélkül. Szinte minden nap olvasok tragédiákról, tehetetlen emberekről.
Engem sem élni, sem meghalni nem hagynak, talán valaki még le meri írni, hogy ilyen létezhet. Szégyellem, hogy ebbe az országba születtem!  Íme a levél, tisztelettel köszönöm, hogy elolvassák!

Tisztelt Dr.Székely László Ombudsman Úr!

Levelemet azért juttatom el Önnek, mert Magyarországon a  jelenleg érvényben lévő  valamennyi panasz kivizsgálási lehetőséget végig jártam, eredménytelenül. Önt idézve:”….az a jó ombudsman, aki szolidáris az elesettekkel,…..elsődleges feladatának a ” jog alá szorult rétegek” védelmét tekinti.”
Önnek is egy élete van, akárcsak nekem, én viszont halálos beteg vagyok, nem tudom mennyi lehet még hátra….
Szeretném kérni Önt akár életemben, akár halálom után ügyem kivizsgálásában.

2016. márciusáig zongoratanár és korrepetítor voltam, megbecsült állampolgár. Ekkor egy influenza után testszerte izom és ízületi fájdalmakkal kerestem fel a helyi reumatológiát, áprilisban.Fizikai vizsgálattal eltérést nem véleményeztek. Májusban ismét elmentem, rutin laborok CK eltérést nem mutattak. Még ebben a hónapban egy csecsemő tenyérnyi daganattal a bal térdemen ortopédiára mentem, eredménytelenül. Ekkor már a hasam is fájt, UH eltérést nem mutatott. Júniusban a térdemen a daganat nagyobb lett, röntgen nem derítette ki az okát. Június végére a kisízületek alkalmatlanná váltak a zongorázásra, elvesztettem a munkámat. Minden kollégám azt mondta, biztos lelki oka van, menjek pszichiáterhez, én tudtam, hogy valós fizikai fájdalmaim vannak, de elmentem. Bár ne tettem volna!

Azonnal depressziót és szomatoform fájdalomzavart véleményeztek organikus ok nélkül, viszont diagnosztikai képalkotókat mellőzve. Augusztusban már az arcom, nyakam, gerincem is fájt, aludni nem tudtam, csak altatóval. Eszemben sem volt magamban kárt tenni, mégis elvittek szuicid szándék miatt zártosztályra. Szeptemberben a háziorvos felülvizsgáló táppénzes orvos diagnózis hiányában nem tudott táppénzen tartani. Azt mondta, be kell feküdnöm a kórházba, hogy legyen megélhetésem. Nem küldtek tovább vizsgálatokra, akaratom ellenére, mégis önszántamból kellett befeküdnöm a pszichiátriára, izom és a többi fájdalmaimmal. Több hónapig nem akartak elengedni, és amikor hétvégi eltávozás után nem tudtam lemenni a lépcsőn a harmadik emeletről, büntetésből újra zártosztályra tettek, hisztrionikus személyiség zavart írva a számítógépbe, viszont nem viselkedtem zavartan, vagy kórosan.

Onnantól már konverziós zavar kórképet is kaptam. Ez alaptalan volt, minden diagnosztikus eljárást kizárva, de tehetetlen voltam. 2016. karácsonya előtt végre megírták a zárójelentésem, borzalmas pszichiátriai  kódokkal. 2017.januárjában már alig tudtam járni. Könyörögtem emailben és telefonon más városok professzorainak, hogy fogadjanak, de pszichés papírjaim miatt csak 2017.májusában jutottam el a pécsi neurológiára. Ekkorra lejárt a 30 éves munkaviszonyom után kapható egy év táppénzem, pszichésen százalékoltak le 40 ezer forintra. Közben emailben és telefonon jeleztem a betegjogi képviselőnek, hogy problémám fizikai, segítsen jogorvoslatot találni. Azt válaszolta addig nem tud, amíg papírokkal nem tudom bizonyítani.

Ekkor emailt írtam 2017.04.12-én az OTH-nak, hogy vizsgálják ki panaszomat, valamint telefonon kerestem a kórház igazgatóját, aki azt ígérte visszahív, nem tette. 2018.02.05-én válasz érkezett az EMMI OTFHÁT -tól, hogy a papírokat a kórházban rendben találták, fellebbezésnek helye nincs. Csupán engem nem vizsgáltak. 2017. májusában a pécsi klinika docense MRI vizsgálatot jegyzett elő, melyre egy hónapot várnom kellett. Mondtam neki, hogy a térdeimet már nem tartják a szalagok, jobbra, balra kidőlnek, a combomról lóg rá a hús a térdeimre…de csak a comb MRI Ivizsgálatát kérte. Ez idő alatt a férjem és a lányom már nem akart gondoskodni rólam, úgy gondolták velem mindent meg lehet csinálni.

Amíg vártam a vizsgálatra, a háziorvosomat helyettesítő háziorvoshoz elment a férjem és alaptalanul megvádolt, hogy szuicid gondolataim vannak. A doktornő sosem látott, nem beszélt velem, mégis beutalt a zártosztályra. Ott elhalasztották az MRI-t még harminc nappal későbbre, kényszergyógykezeltek ártatlanul. Bírói szemle csupán formalitás volt, azóta sem láttam papírt róla. Nem fürdettek, az ágy matracát elvették, hogy ne feküdjek, volt, hogy lepedővel a nővér a fotelbe kötözött, minden jogomtól megfosztottak. 2017.júl.27-én elengedtek MRI-re, koszosan….hívták a férjemet, vigyen el kölcsönkért kerekesszékkel. Az eredmény aug. 9-én lett meg. Izomathrofia, bizonyos ín eredése nem követhető, ödéma..Pécsen az eredmény ellenére a papíron azt véleményezték, esetleges sérülés, inaktivitás okozhatta. Sajnos nem, mert a panaszaim már 2016-ban kezdődtek, nem képzelődtem, nem kitaláltam, nem lelki problémákat fordítottam át nem tudatosan fizikai tünetekké, ahogy véleményezték a pszichiáterek.

Egy éve remeteként élek a harmadik emeleti lakásban, ellátni magam nem tudom, segítségem napi 40 perc a szociális gondozónőtől… Ami pedig történik a testemmel, az egészen horrorisztikus.
Ilyet egyetlen ember nem találna ki, ha nem élné át, és nem vagyok sem hipochonder, sem elmebeteg, sem testképzavaros, sem konverzio zavaros, sem deperszonalizáciom, de más pszichés kórképem sincs, bármit is állíthatnak. Sajnos az egész vázrendszer pusztul, az arcomról eltűntek a mimikai izmok, rágni alig tudok, a nyakam már nem tartja a fejem, nem működik sem a fejbiccentő izom, sem más, a csontokról ereszkedik meg a saját húsom, nem tartják az izmok, inak, ízületek, a csípőmtől forog tehetetlenül mindkét lábam, a combcsontok körül forog a saját húsom, a térdeimet, és a bokámat nem tartják szalagok.

Higgye el, nem írnék le ilyet, ha nem ez lenne az igazság. Nem vagyok orvos, de ezt azért képes az ember tapasztalni magán orvos nélkül is. Tudom, hogy én vagyok az egyetlen ember, akinek ilyen betegsége van, nevet már nem fognak adni neki, sem az okát kideríteni, hiszen nem ittam, nem drogoztam soha. Kétségbeesetten kértem mindenkitől segítséget, de a genetikai vizsgálatra másfél évet kell várni, tavaly Pécsen telefonon azt is megtagadta egy orvos, mondván felesleges, én pszichés beteg vagyok. Az IJSZ-nek  2018.06.28-án írt levelemre a válasz a jelenlegi jogszabályokat felsoroló üzenet volt. A CCHR  állampolgári jogok, jogsértések a pszichiátrián szervezet sem tud segíteni. A PTE KK elnöki hivatal nem válaszol. Senki nem tudja kire tartozik: neurológia, ortopédia, reumatologia?

A betegjogi képviselő újbóli megkeresésemet félreértelmezte, azt írta, hogyha nem igazolom új papírokkal betegségemet, és bárhol panaszt teszek rá, feljelent zaklatásért és becsület sértésért, sőt, konzultált az engem egy éve nem látott pszichiáterekkel, hogy sürgős gyógyszeres kezelésre van szükségem, valamint azért sorvadtak el az izmaim, mert nem mozogtam. Nem tudják mit élek át, és nem merek ebbe a kórházba eljutni, mert belenéznek a számítógépbe és esetleg telefonálnak a pszichiátriára, hogy meghoztak. Ezt  nem vállalhatom.

Nem teszek panaszt a betegjogi képviselő  úrra, csupán segítséget kértem mindenkitől, hogy soha többé ne tartsanak pszichés betegnek, úgy haljak meg 24 órás borzalmas fájdalmakkal, magatehetetlenül, hogy ne vigyenek soha többé zártosztályra, és higgyenek, és valaki ápoljon halálomig, mert mindenki elhagyott. Az előítélet győzött, aki egy éve nem látott, azt gondolja mert pszichiátrián voltam, valóban elmebeli bajom van. Ezért se volt kolléga, se volt barát, se szomszéd, se család, se orvos nem áll ki értem, kitaszított lettem a társadalomból, pszichés betegként kezelnek egy halálos fizikai betegséggel és mindenki elfordult tőlem.

Kértem független  igazságügyi elmeszakértői vizsgálatot, arra azt a választ kaptam telefonon, hogy ilyet senki nem fog nekem kiállítani, csak bírósági pereknél, és iszonyatosan sokba kerül. Nincs időm pereskedni, az életem a tét. Addig a  pécsi neurológus docens úrnak telefonban elmondtam mi van velem, de elment külföldre, és augusztusig egy perc ideje sincs. Elküldött egy új beutalót MRI-re, de újból csak a combok vizsgálatát, illetve a bal térd ” duzzanatát” kérte megnézni. Az időpont szeptember 10. Addig én már nagy valószínűséggel nem élek, ha mégis igen, nem tudnának betolni a gépbe, mert nem bírnám mozdulatlanul fekve, mert fulladok, a fejem le kellene rögzíteni, a lábaimat, kezeimet összekötözni, hogy ne forogjanak, de az még nagyobb fájdalom. Hasizmom, hasprés két éve nincs, a gyomrom, hasam feldagadt, egy élő halott vagyok. Tisztelem az orvosokat, mégsem lett volna szabad ennek megtörténnie. Bocsásson meg levelem terjedelméért, hálásan köszönöm , hogy volt türelme elolvasni.

Tisztelettel kérem javasoljon valamit mit tegyek, Ön mit tehet! Köszönöm.

klaviermama@ gmail.com

klaviermama@ freemail.hu

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.