November 15,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Csak a hülyétől kell elvenni a baltát

Nagy Juditként éhezhetsz. Tót Sándorként fázhatsz. Varga Lászlóként dühös lehetsz, amiért alig elég a fizetésed a megélhetésre. Kis Ágiként mérges lehetsz, mert a gyereked nem jut minőségi oktatáshoz. Szabó Tiborként felháborodhatsz, ha a beteg anyádat nem látják el a kórházban, mert öreg, mert egyszerűbb leszedálni, mert nincs elég orvos, nővér és gyógyszer sincs.

Fideszesként ezt nem teheted meg. Mert a fideszes egyetlen baja és ellensége az, aki nem fideszes. És ez már nem elég, mindig csavarni kell a hüvelykszorítón, mert különben megszokod, elzsibbadsz.

Először szimpatizáns voltál, aztán fülkeforradalmár, fideszes, narancsos, illiberális, jobboldali, ma már konzervatív keresztény vagy. Azt sem tudod, ezek mit jelentenek, nem is érdekel. Csak azt tudod, hogy gyűlölöd a baloldaliakat és a liberálisokat. Mert ők tehetnek mindenről.

Először nem kormánypárti voltál, aztán ellenzéki, majd balos, végül liberális. Akkor is, ha nem. Tudod, hogy a jobboldaliak tehetnek mindenről.

Fontos a párválasztáskor a másik hovatartozása? Bizony az. Ma már fodrászt, könyvelőt, munkatársat, munkahelyet, alkalmazottat, kártyapartnert is ennek alapján választasz. Észrevetted? Nem? Pedig ez van. Nem véletlenül. Ezzel kelünk, ezzel fekszünk. Így élünk. Postán, buszon, munkahelyen, szülőértekezleten, orvosi rendelőben, boltban, nyaralás közben, kórházban. Mindig és mindenhol jobboldaliak vagyunk, vagy baloldaliak. Keresztény konzervatívok, vagy buzeráns libsik. Elvakult szektatagok, vagy szabadságszerető humanisták. Attól függ, honnan nézzük. Nincs választásunk. Nincs kívülálló. Valamelyik oldalhoz tartozunk, mert oda löknek, oda lökjük egymást. Dühösek vagyunk. Mindannyian. És haragszunk. Egymásra.

Nem tiltakozik együtt senki senkivel. Az orvosok, a pedagógusok, az ápolók, a bírók, a tűzoltók, a tejtermelők, a pékek, a munkavállalók, a munkáltatók, a közalkalmazottak, a rokkantak, a szülők, a betegek soha nem fognak utcára menni, nem fognak egymás mellett, egymásért kiállni. Önmagukért sem. Mert egy részük kereszténykonzervatív jobboldali náci, a másik részük balliberális migránssimogató buzi. Ezért.

Mindezek közepében egyetlen ember áll. Csak egy. Ott áll egy kurvanagy baltával és ahol egybefüggő felületet lát, lecsap. Darabol. Aprít. Röhög. A darabokból megpróbál összerakni valami olyat, ami neki tetszik, ami őt szolgálja.

Ha teli a puttonyod és azt mondod, ez náci görény, bűzös maffiózó, aljas diktátor, akkor jön a mérleg nyelve. Valaki, vagy valami, aki-ami úgy tesz, mintha független lenne, kicsit talán ellenzéki, de semmiképpen sem kormánypárti, neki hihetsz, mert ő csak jót akar. És azt mondja, ne nevezzük már diktátornak, mert vannak szabad választások és senkit nem hurcolnak börtönbe, aki nem veri üvöltve a kereszténykonzervatívnemzeti mellét. Ne nevezzük nácinak, mert nem verik agyon az utcán a zsidókat, sem a cigányokat, sem a liberálisokat. Ne nevezzük tolvaj féregnek, mert minden törvény betart, nem lehet rajta jogilag fogást találni, a szabály az szabály.

Te pedig ott állsz az életed romjain és feszül benned az indulat, keresed az ellenséget, mert erre dresszíroznak mióta, hogy itt az ellenség körülötted és le kell győznöd, ha élni akarsz. Lehajtott fejjel reszketsz a dühtől. Ez jó. Így kell. Fel ne emeld a fejedet, mert akkor meglátod a röhögő elmebeteget a véres baltával. Meglátod Juditot, Sándort, Lászlót, Ágit és rá találsz jönni, hogy nem ő rabolt ki, hanem az a fasz a baltával. Nem Judit, Sándor, László, Ági nyomorította meg az életedet, hanem az az aljas, hataloméhes ócska kis parazita. Mert neki van rá lehetősége, senki másnak. Mert ő az egyetlen, aki meg tudja ezt tenni.

És ő az, akit felelősségre lehet vonni. Mert nem félisten, csak egy zavaros agyú félember. Egy telhetetlen, mohó kis pasas gyűrött gatyában, kihízott zakóban, egyre torzabb fejjel, milliárdos családdal. Egyedül őt szolgálja itt minden, nem téged. Akár kereszténynáci, akár buzilibsi vagy, tök mindegy. Te fázol, te éhezel, te gürizel éhbérért, a te gyereked menekül külföldre, a te anyád vár éveket a műtétre azért, hogy a baltás ember torz kis lelke megnyugodjon egy percre és hogy akik őt hűségesen szolgálják, azok részesülhessenek abból, amiből te soha nem fogsz. És amiért te dolgozol napról napra.

Nem tudom, mi lesz ennek a vége. Talán egymásnak esünk és a baltás röhöghet.

Talán rájövünk, hogy csak a hülyétől kell elvenni a baltát, aztán a cselédeit el kell hajtani a faszba. A mérleg nyelvét is. Talán megértjük, hogy nincs kereszténynáci és buzilibsi, hanem csak Nagy Judit van, aki éhezik. Tót Sándor van, aki fázik. Varga László van, aki dühös, amiért alig elég a fizetése a megélhetésre. Kis Ági van, aki mérges, mert a gyereke nem jut minőségi oktatáshoz. Szabó Tibor van, aki felháborodik, mert a beteg anyját nem látják el a kórházban. És a szétcsúszott arcú átok van, baltával a kezében és körülötte néhány ezer ember van, aki kurvajól megél abból, hogy megtámasztja a baltást, el ne dőljön.

Jó lenne, ha ez a második történne.

Kevés rá az esély.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.