Augusztus 19,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Puskás, a migráns

Franciaország világbajnok lett, az 1998-as hazai rendezésű torna után immár második alkalommal. A vasárnap lejátszott döntő – az én megítélésem szerint legalábbis – elég magas színvonalú volt. Horvátország a korábbiakhoz hasonlóan mindent beleadott, hogy méltó partnere legyen a francia csapatnak, azonban alulmaradt. Egy tisztességes meccsen mindent kiadtak magukból, így pedig bizony ki lehet, ki szabad kapni. Azonban az elmúlt napokban mégsem ez a hír. Nem a mérkőzés színvonala, esetleg az egyéni teljesítmények adnak témát a hazai sajtó nagy részének. Itthon ugyanis – a kormány kommunikációja szerint – egy másik mérkőzést közvetítettek a TV csatornák, méghozzá egy európai csapat küzdelmét az afrikai migránsokkal.

Nemzeti kormányunk szerint ugyanis a francia csapat nem francia volt, hanem egy migránscsapat. Velük szemben pedig a keresztény fehér Európát megtestesítő horvátok voltak a mi kutyánk kölykei. A nacionalista, xenofób magyar állam a fehér csapatnak szurkolt, azoknak akik nemzetiek, így tehát jobban megérdemlik a világbajnoki címet. Nos Horvátország csapata kikapott, ezzel pedig elesett az európai kereszténység. Sokan idehaza legalábbis így élik ezt meg.

Noha az valóban igaz, hogy a 23 francia válogatott focistából 14-en afrikai felmenőkkel rendelkeznek – esetleg akár Afrikában is születtek –, de mindannyian francia állampolgárok. Ahhoz pedig, hogy valaki az ország válogatottjában játszhasson, bizony nem kell más, mint francia állampolgárság, valamint az, hogy az illető tudjon focizni. Az, hogy mennyire megy a foci a francia “migránsoknak” azt hiszem a vb döntő után nem kérdés.

Orbán Viktor és nemzeti kormánya a mai napig kegyetlenül büszke az Aranycsapatra, azt jó lenne tudniuk, hogy az a csapat sem volt teljesen „magyar”. Kinek mond valamit a következő névsor: Dvoracsek, Purczeld, Levkovics, Lindenmayer, Bednarik? Nem sokaknak ugye? Pedig ez bizony az Aranycsapat 5 játékosának eredeti neve, köztük nemzetünk hősével, Puskással. Nem Afrikából jöttek ugyan, de nem is tősgyökeres magyar családok gyermekei voltak ők, mégis magyarok voltak mindannyian.

Magyarország a különböző népek olvasztótégelye, mindig is az volt. Svábok, szlávok, zsidók és cigányok. Népek jönnek és mennek, keresve a legjobb lehetőséget családjaik számára. Így volt ez évszázadokkal korábban és így van ez most is. Legnagyobb tudósaink és nemzeti hőseink nagy számban nem őshonos magyar családok leszármazottai voltak, mégis büszkék vagyunk rájuk, még évszázadokkal később is. Nem nagyon hallottam még, hogy Puskás Ferencet valaki le sváb-migránsozta volna, vagy Hidegkuti Nándorra valaki azt mondta volna, hogy mocskos szláv.

Az Aranycsapat tagjai nem csak önmagukért, hanem a magyarokért – még ha ezt sokan marhaságnak is tartják, én továbbra is így gondolom – játszottak. Ez pedig tökéletesen megmutatja, hogy bárhonnan is származzanak, számukra a hazát Magyarország jelentette. Ez pedig ugyanígy igaz a francia válogatottra is, melyre Franciaország ma oly büszke. Az ugyanis nem a kirekesztés otthona, a sötét bőrszín pedig nem bűn.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.