Április 27,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


De nagyon gyönyörű gondolatok már megint, bokáig ülök a meghatottságban

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Novák Katalin nem pihenhet egy pillanatig sem. Megnyitóról megnyitóra, konferenciáról ünnepségre száguld bájos mosolyával és hirdeti a bölcsességet, aminek szerencsére birtokában van, mert az egy fideszesnél alapkövetelmény. Nem teljesen a hagyományos módon, tehát nem konkrétan arról van szó, hogy aki fideszes, pláne politikus, az tudja az igazságot és ezt meg is osztja mindenkivel. Hanem az a helyzet, hogy egy rendes kormánypárti eldönti – ha kell, akár meg is hajlítja – az igazságot és kihirdeti, hogy a népnek legyen mihez tartania magát.

Novák Katalin tegnap a nagymamákat éltette.

A kormány célja, hogy minél több nő élhesse meg a nagymamaság szépségeit, és aktívan jelen lehessen a családok életében, ezt segíti a Nők 40 program is – mondta az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) család- és ifjúságügyért felelős államtitkára pénteken Budapesten, a nagymamák világnapja alkalmából tartott sajtótájékoztatón. (MTI)

De nagyon gyönyörű gondolatok már megint, bokáig ülök a meghatottságban. Én ugyan nem vagyok nagymama, de volt nagymamám, kettő is. Az egyik haláláig dolgozott, a másik nagyim soha nem dolgozott munkahelyen, csak felnevelte a gyerekeit, gondoskodott az idős rokonokról és arról, hogy mindig legyen a ház körül elég baromfi, a kertben megteremjen minden, ami a konyhára kell. Nála ismeretlen volt a bolti tészta, de még a bolti túró is. Két különböző életút, két nagymama. Sajnos már csak emlék mindkettő.

Szép gondolat, hogy azért menjenek a nők nyugdíjba 40 éves korban, mert akkor majd jól megélhetik a nagymamaság szépségeit. Igaz ugyan, hogy sokan még dolgoztak volna, de egy embernek – főleg, ha az illető ember ráadásul nő – már negyven éves korában is szinte lehetetlen elhelyezkedni. Sokak számára az egyetlen menekülőút a nyugdíjba vonulás és kötve hiszem, hogy boldog kis dalocskákat dúdolva telnek a napjaik. Főleg, ha az unoka – már ha van egyáltalán – több száz, vagy akár több ezer kilométerre lakik. Ma már nem szokás több generációk együttélése, ugyanis változik a világ, mi pedig alkalmazkodunk hozzá. Egyébként meggyőződésem, hogy egy dolgozó nagyi is képes élvezni az unokáival töltött időt. Bár ez mindenkinek a magánügye.

Azonban a csodaszép és feltétlenül ünnepélyes megnyitók, konferenciák és világnapok közepette Novák Katalin – és mindenki más is, akinek pedig ez lenne a dolga – elfelejtkezik arról az aprócska tényről, hogy például ötvenezernél több idős ember nyugdíja nem éri el a havi 50 000 forintot. Ők többségben nők, mert a nők fizetése hagyományosan – és persze családszeretetileg is – jóval alacsonyabb volt a férfiak bérénél, de vannak közöttük olyanok is szép számmal, akik azért ilyen nyomorúságos összeget kapnak, mert tartósan kiestek a munkából, ha beteg családtagot kellett hosszasan ápolni. Ezek a dolgok ugyanis női dolgok voltak eddig is, éppen, mint a nagymamaság. Igaz, hogy már kaphatnak havi 50 000 forint nyugdíjkiegészítést azok, akik legalább 20 éven át ápolták otthon a tartósan beteg gyermeküket. De tartósan beteg szülő, férj, feleség, testvér ápolása nem jogosít kiegészítésre. Talán érdemes lenne a minimumnyugdíj összegét megemelni a jelenlegi 28 500 forintról, amiből nem lehet megélni. Erre fedezetet biztosíthatna, ha a Fidesz végre megszüntetné az ukrán nyugdíjasok magyar adófizetői pénzekből történő finanszírozását.

Aztán Novák Katalin két bölcs és feltétlenül romantikus kinyilatkoztatás között vethetne egy pillantást azokra, akikkel kiszúrt az élet és nem mint boldog, ágról-ágra röpködő sportos nagyik élik az életüket, hanem betegen, magatehetetlenül, számtalan esetben a demencia poklába zártan vonszolják a napjaikat. Sokszor bármiféle segítség, ellátás nélkül, jó esetben a nagyon túlterhelt rendszer tud biztosítani napi 1-2 órára házi gondozást. Holott ezeknek a nagyiknak szakszerű ápolásra és napi 24 órás felügyeletre lenne szükségük, de az ellátásuk nem megoldott, a demensgondozás nemhogy gyerekcipőben, hanem kimondottan mezítláb – nem jár, hanem bénultan – hever ebben az országban.

Amelyik drága nagyinak szerencséje van, azt valamelyik családtagja ápolja. Napi 24 órában, havi 25 000 forintért. Az 50 000 forint körüli extramagas ápolási díjat csak kevesen kapják, bár az is csak az éhenhaláshoz elég. Mivel itt is jellemzően nők azok, akik a demens nagyit – sérült, beteg, fogyatékkal élő családtagot ápolják -, a probléma újra fog termelődni (ha férfi vállalja ezt a feladatot, mert ilyen is van, akkor is ugyanez a helyzet), mert évek, sokszor évtizedek esnek ki a szolgálati időből, mire a beteg rokonát ápoló nyugdíjra lesz jogosult – már ha megéri ilyen körülmények között és ha egyáltalán jogosult lesz nyugdíjra -, akkor neki sem lesz annyi ellátása, amiből legalább alapszinten, minimálisan elvárható emberi körülmények között tudna élni.

Mindez szerencsére nem érinti Novák Katalint, sem a minisztereket, képviselőket (kormánypártit és ellenzékit egyaránt), ők elvegetálnak a havi milliós fizetéssel, lakhatási támogatással, ezzel, azzal. Főleg, ha ügyesen meg is emelik most a saját bérüket. Kár, hogy a drága, unokákkal hancúrozó, a család szentségét kacagva ünneplő nagyiknak nincs módjuk megemelni semmit, legfeljebb a szemöldöküket, ha megint nem telik hó végén egy darab kenyérre sem.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.