Szeptember 19,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Viktor, ez is a mi kutyánk kölyke?

Az elmúlt napok történései után horvátnak lenni és Horvátországban élni jó dolog. Nem csak azért, mert az ő miniszterelnöküket nem Orbán Viktornak hívják és országuk ellen nem indított támadást Soros György sem, hanem mert a vb döntőbe kerülés utáni napon a horvát legfelsőbb kereskedelmi bíróság semmissé nyilvánította a svájci frank alapú jelzáloghitelt. Az indoklás szerint a bankok nem tájékoztatták ügyfeleiket a devizahitelek magas kockázatáról, mely később duplájára emelte a hitelfelvevők törlesztőrészletét. A döntés leegyszerűsítve annyit jelent, hogy 120 ezer érintett kapja vissza a túlfizetett kamatok és a devizaárfolyam közötti különbséget.

A horvát eset nem egyedi, például még 2016-ban a román képviselőház arról döntött, hogy az eredeti, vagyis felvételkori árfolyamon kötelesek visszaváltani a svájci frank alapú hiteleket Romániában a bankok. Magyarországon azonban úgy tűnik, hasonlóról még csak szó sem lehet, pedig a jelenlegi kormány a mai napig sikerként kezeli azt a döntést, amikor is forintosították a devizások tartozását. Ez mondjuk valóban siker is volt, leginkább az MNB, élén pedig Matolcsy György számára. A Magyar Nemzeti Bank ugyanis 262 milliárd forint árfolyam-nyereséget ért el, melyet az unortodox gazdaságpolitika atjya belepumpált több törtvénytelenül létrehozott alapítványba.

A forintosítás idején ugyanis a forint igen gyengén szerepelt, azonban nem a gazdasági válság hatására, hanem az MNB ténykedése miatt. Szándékosan tartották alacsonyan a forintot, aminek a devizások itták meg a levét. Ez azonban Matolcsyt nem zavarta, hisz az MNB hatalmas bevételre tett szert, noha ez messze nem feladata, hiszen ez nem egy nyereség-orientált vállalat, hanem egy központi bank. Korábban ez a tevékenység nem is volt jellemző, azonban Matolcsy keze alatt megváltozott minden.

Sokan vitatkoznak a mai napig is azon, hogy ki a felelős azért, hogy csaknem fél millió ember került devizahitel csapdába Magyarországon. Az elemzések alapján az derül ki, hogy valamilyen szinten mindenki hibás volt a kialakult helyzetért. A bankok azért, mert noha tisztában voltak azzal, hogy a devizahitelek kockázatosak, mégis gond nélkül adtak kölcsön tízmilliókat olyanoknak is, akikről tudhatták, hogy soha nem lesznek képesek azt visszafizetni. A kormány azért, mert nem lépett közbe, amikor még nem let volna késő ezt megtenni. A hitelfelvevők pedig azért, mert – bár nem minden esetben – figyelmeztették őket a kockázatokra, mégis felvették a hitelt.

Utóbbiakat azonban talán a legnehezebb hibáztatni, hisz úgy vélték, végre van lehetőségük arra, hogy saját lakáshoz, esetleg házhoz jussanak. A forint erősnek tűnt, akárcsak a gazdaság, a 2008-as válságnak, valamint az akkori kormány túlköltekezéseinek pedig nem volt nyoma. Azt hitték, minden rendben van, miközben a háttérben már közelített a katasztrófa. Ezek az emberek hibáztak, de sokukat megtévesztették. A bankok alkalmazottai, a tévéreklámok és a kormány is – azzal, hogy a forinthitel használhatatlan volt – azt sugallta, hogy a devizahitel egy jó megoldás, az árfolyam megváltozásától nem kell tartani.

De jött a válság és a forint bezuhant, ennek pedig több millió magyar itta meg a levét. Ki a munkahelye elvesztésével, ki pedig azzal, hogy a korábban felvett hitele – a több éves folyamatos fizetés ellenére is – megduplázódott. Sokan a megélhetésüket, otthonukat és családjukat veszítették el. Fél millió magyar tartozott a hitelintézetek felé, kisebb-nagyobb összegekkel, melyet a 2011-es kedvezményes deviza-árfolyamú végtörlesztő lehetősége majd 170 ezer fővel csökkentett. Ők azonban nem azok a családok voltak, amelyek napi gondokkal küzdöttek, hanem azok a tehetősebb családok és üzletemberek, akik ezen lehetőséggel élve sikerként könyvelhették el a korábbi devizahitel felvételt. Aki ugyanis ebben a pár hónapban képes volt egy összegben kifizetni tartozását, az 180 forintos frank és 250 forintos euróval számolhatott, szemben az akkor már ezt az értéket bőven meghaladó napi árfolyammal.

A kormány döntése tehát megint csak a gazdagokat segítette ki, miközben a valós gondokkal küzdőket továbbra is az út szélén hagyta. Devizahitelek ma már nem léteznek idehaza, ez azonban a még mindig több tízezer bajbajutotton nem segít. Az ő életük évekre, évtizedekre megpecsételődött, miközben Matolcsy alapítványai köszönik szépen, jól vannak. Hasonlóan az MNB-hez, mely tovább termeli a profitot, noha ez továbbra sem lenne feladata.

A kérdés már csak az, hogy látva a horvát esetet, Orbán Viktor továbbra is úgy érzi-e, hogy az ő sikerük a mi sikerünk is egyben, hiszen mint azt a miniszterek elnöke korábban elmondta:

Egy kicsit úgy érezzük, hogy abban mi is benne vagyunk, hiszen ez a régió dicsősége is … Azért ez mégiscsak a mi kutyánk kölyke.

Valóban?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.