NEHAZUGGY

Viktor, ez is a mi kutyánk kölyke?

Lázár Gergő | 2018. Július 13, Péntek | 9:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az elmúlt napok történései után horvátnak lenni és Horvátországban élni jó dolog. Nem csak azért, mert az ő miniszterelnöküket nem Orbán Viktornak hívják és országuk ellen nem indított támadást Soros György sem, hanem mert a vb döntőbe kerülés utáni napon a horvát legfelsőbb kereskedelmi bíróság semmissé nyilvánította a svájci frank alapú jelzáloghitelt. Az indoklás szerint a bankok nem tájékoztatták ügyfeleiket a devizahitelek magas kockázatáról, mely később duplájára emelte a hitelfelvevők törlesztőrészletét. A döntés leegyszerűsítve annyit jelent, hogy 120 ezer érintett kapja vissza a túlfizetett kamatok és a devizaárfolyam közötti különbséget.

A horvát eset nem egyedi, például még 2016-ban a román képviselőház arról döntött, hogy az eredeti, vagyis felvételkori árfolyamon kötelesek visszaváltani a svájci frank alapú hiteleket Romániában a bankok. Magyarországon azonban úgy tűnik, hasonlóról még csak szó sem lehet, pedig a jelenlegi kormány a mai napig sikerként kezeli azt a döntést, amikor is forintosították a devizások tartozását. Ez mondjuk valóban siker is volt, leginkább az MNB, élén pedig Matolcsy György számára. A Magyar Nemzeti Bank ugyanis 262 milliárd forint árfolyam-nyereséget ért el, melyet az unortodox gazdaságpolitika atjya belepumpált több törtvénytelenül létrehozott alapítványba.

A forintosítás idején ugyanis a forint igen gyengén szerepelt, azonban nem a gazdasági válság hatására, hanem az MNB ténykedése miatt. Szándékosan tartották alacsonyan a forintot, aminek a devizások itták meg a levét. Ez azonban Matolcsyt nem zavarta, hisz az MNB hatalmas bevételre tett szert, noha ez messze nem feladata, hiszen ez nem egy nyereség-orientált vállalat, hanem egy központi bank. Korábban ez a tevékenység nem is volt jellemző, azonban Matolcsy keze alatt megváltozott minden.

Sokan vitatkoznak a mai napig is azon, hogy ki a felelős azért, hogy csaknem fél millió ember került devizahitel csapdába Magyarországon. Az elemzések alapján az derül ki, hogy valamilyen szinten mindenki hibás volt a kialakult helyzetért. A bankok azért, mert noha tisztában voltak azzal, hogy a devizahitelek kockázatosak, mégis gond nélkül adtak kölcsön tízmilliókat olyanoknak is, akikről tudhatták, hogy soha nem lesznek képesek azt visszafizetni. A kormány azért, mert nem lépett közbe, amikor még nem let volna késő ezt megtenni. A hitelfelvevők pedig azért, mert – bár nem minden esetben – figyelmeztették őket a kockázatokra, mégis felvették a hitelt.

Utóbbiakat azonban talán a legnehezebb hibáztatni, hisz úgy vélték, végre van lehetőségük arra, hogy saját lakáshoz, esetleg házhoz jussanak. A forint erősnek tűnt, akárcsak a gazdaság, a 2008-as válságnak, valamint az akkori kormány túlköltekezéseinek pedig nem volt nyoma. Azt hitték, minden rendben van, miközben a háttérben már közelített a katasztrófa. Ezek az emberek hibáztak, de sokukat megtévesztették. A bankok alkalmazottai, a tévéreklámok és a kormány is – azzal, hogy a forinthitel használhatatlan volt – azt sugallta, hogy a devizahitel egy jó megoldás, az árfolyam megváltozásától nem kell tartani.

De jött a válság és a forint bezuhant, ennek pedig több millió magyar itta meg a levét. Ki a munkahelye elvesztésével, ki pedig azzal, hogy a korábban felvett hitele – a több éves folyamatos fizetés ellenére is – megduplázódott. Sokan a megélhetésüket, otthonukat és családjukat veszítették el. Fél millió magyar tartozott a hitelintézetek felé, kisebb-nagyobb összegekkel, melyet a 2011-es kedvezményes deviza-árfolyamú végtörlesztő lehetősége majd 170 ezer fővel csökkentett. Ők azonban nem azok a családok voltak, amelyek napi gondokkal küzdöttek, hanem azok a tehetősebb családok és üzletemberek, akik ezen lehetőséggel élve sikerként könyvelhették el a korábbi devizahitel felvételt. Aki ugyanis ebben a pár hónapban képes volt egy összegben kifizetni tartozását, az 180 forintos frank és 250 forintos euróval számolhatott, szemben az akkor már ezt az értéket bőven meghaladó napi árfolyammal.

A kormány döntése tehát megint csak a gazdagokat segítette ki, miközben a valós gondokkal küzdőket továbbra is az út szélén hagyta. Devizahitelek ma már nem léteznek idehaza, ez azonban a még mindig több tízezer bajbajutotton nem segít. Az ő életük évekre, évtizedekre megpecsételődött, miközben Matolcsy alapítványai köszönik szépen, jól vannak. Hasonlóan az MNB-hez, mely tovább termeli a profitot, noha ez továbbra sem lenne feladata.

A kérdés már csak az, hogy látva a horvát esetet, Orbán Viktor továbbra is úgy érzi-e, hogy az ő sikerük a mi sikerünk is egyben, hiszen mint azt a miniszterek elnöke korábban elmondta:

Egy kicsit úgy érezzük, hogy abban mi is benne vagyunk, hiszen ez a régió dicsősége is … Azért ez mégiscsak a mi kutyánk kölyke.

Valóban?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!