November 18,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Hacsaknem Blog


Morbid giccsparádé

A keresztények jóistene tartsa meg sokáig azt az embert, aki Koncz Gábor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművészt, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját, Mezőkeresztes díszpolgárát megszoborta. Király Róbert szobrászművész ezzel mindenképpen felért a csúcsra, hiszen egy 110 mázsás sziklából bárkit megfaragni akkor sem egyszerű mutatvány, ha valaki a foglalkozását tekintve legalább valamennyire ért is hozzá. Remélem, nem veszi sértésnek, ha a Mezőkeresztesen vasárnap felavatott műalkotásban csak azért ismertem fel Koncz Gábort, mert ott írja rajta, hogy ő az. A függőleges teknő/koporsó jellegről meg inkább ne is ejtsünk szót. Egyfelől zavarbaejtő, másfelől ízlés dolgában nem feltétlenül jó ötlet vitát nyitni.

Nem szeretném ócska politikai felhangokkal köríteni ezt az egész dolgot (sajnos lehetetlen lesz eleget tenni ennek a belső kényszernek), miután még így utólag is teljes a zűrzavar bennem a tekintetben, hogy akkor végül maga a művész úr állíttatott magának szobrot (amit a pletykák szerint ő maga finanszírozott), vagy pedig – Király Róbert 2014-es vallomásának megfelelően, mely elérhető Koncz weboldalán – életművével adott annyi értéket ennek az országnak, hogy megérdemel a hazától egy emlékművet, ezért jól meg is kapta. Ajándékba.

Azt egy pillanatig nem vonom kétségbe, hogy Koncz Gábor sokan másokkal ellentétben letett valamit a nemzet asztalára, ahova a legtöbben okádni szoktak manapság. Csak egyszerűen nem értem, hogy amennyiben a mezőkeresztesi képviselő-testület márciusi ülésének nyilvános jegyzőkönyve világosan elárulja, hogy Koncz Gábor tiszteletére szobrot emelnek, a művész úr miért nevezte kamunak a híresztelést. Annyiban mondjuk teljesen mindegy, hogy nekem már az is perverz és ennélfogva felfoghatatlan tényállás, hogy valaki arra vágyik, hogy még életében kőbe faragják, és kőbe vésett, életnagyságú saját magát naponta elnézegesse a zöldséges bolt előtti placcon. Ha ehhez még hozzávesszük az alkotó szándékát, miszerint a köztéri mű a színész szerénységét örökíti meg, lassan a tudatom is kettéhasad. Ha van mértékegysége a szerénységnek, minden bizonnyal ez az.

Elnéztem ezeket a fotókat, amelyeket a térség országgyűlési képviselője, a Fidesz kettes számú divatdiktátora, Tállai Benzinárcsökkentő András töltött fel igen népszerű Facebook-oldalára, és valami olyan mélységes undor fogott el, amit az ünnepi momentum, az érdemes művész 80. születésnapi ajándékát jelképező szoborátadás bizonyára nem indokolna különösebben. De mégis indokolja valahol. Mert ki a franc avassa fel ezt a kurva szobrot, ha nem a helyi politikailag felkapaszkodott istenkirály? Ráadásul biztos alig van élő ember, akinek a művészetről, színházról, filmről, és a kultúráról úgy általában – ha elsőre nem is, de második nekifutásra – nem Tállai András neve ugrik be. Innentől kezdve aztán igen nehéz a politikai felhangokat kiszűrni ebből a történetből.

Még egyszer: azt megértem (nem, soha nem is fogom megérteni), hogy midőn valakinek még életében szobrot akarnak állítani, mélyen meghatódva, ám nem kicsit pironkodva és kéztördelve tudomásul veszi. De hogy valaki saját maga kezdeményezze, majd sértődötten letagadja, majd mindennek a megkoronázásaképpen aztán ő maga avassa fel a saját szobrát, az számomra több, mint mellbevágó. Sőt, azt hiszem, mélységesen elkeserítő is, hogy egy nagyjából kikezdhetetlen és igen gazdag életművet percek alatt le lehet nullázni ebben a rendszerben, amely kiváló táptalajt biztosít az effajta jellemtorzulásoknak.

Nagyon sajnálom, hogy ez így alakult. Ugyanakkor egyáltalán nem javaslom senkinek, hogy az életkorból adódó tudatmódosulásoknak tudja be ezt a morbid giccsparádét. Pedig tényleg nem értem mi szüksége volt erre a ripacskodásra egy olyan embernek, aki korábban így nyilatkozott:

Mindenki születik valamikor, mindenkit hívnak valahogy, ez nem egy érdem. Nem számít, az a lényeg, hogy mit tettél azalatt a 75 év alatt. Milyen nyomot hagysz magad után.

Pont ezért kár ezért az életműért, és nagy kár ezért a Tállai Mindentisátadó Andrással körített, legalábbis furán gagyi, ambivalens érzéseket keltő szoborért. Mert például soha nem jutott volna eszembe pellengérre állítani Koncz Gábort azért, mert szavalt Kádár sírjánál, mert részt vett Csurka István temetésén, mert bár saját bevallása szerint kőbaloldali, 2012 óta az szélsőjobbos Új Színházban játszik, vagy mert velem ellentétben csodálja és támogatja Orbán Viktort, de megveti Alföldi Róbertet.

Ám ha így alakult, akkor idehurcolok egy interjúrészletet, ami ugyan 6 éves, de elég sok mindent megmagyaráz ebből az undorító történetből. Azt, hogy Kádárral szalonnázott, a fülkék első igazi felrobbanása óta pedig Orbán Viktorral rokonszenvez azzal magyarázta, hogy mindig az egyéniségeket szerette.

Orbán Viktorban (…) a tartását díjazom. Hogy nem esik össze, nem tartja föl a kezét. Szeretem a bátor embereket. A bátor ember sem él örökké, a gyáva viszont sosem él. Az olyan apróságok is tetszenek, hogy elintézték végre: a lányaimnak ne kelljen kifizetniük a házam után az örökösödési adót, és ne reszkessen már a fajtám, hogy jön a finánc, ha leszedi a saját almáját és megfőzi pálinkának

– mondta 2012-ben a Heti Válasznak adott interjújában Koncz Gábor, aki szerint semmi más nem számít az életben, csak az, hogy ki legyél békülve magaddal, jól érezd magad a bőrödben. Úgy vélem, most már mindent értek. Hát tényleg bátor ember az, aki elintézte a művész úrnak, hogy a lányainak ne kelljen örökösödési adót fizetniük a háza után. Pontosan annyira bátor, mint az a minden rendszerben megbecsült, immár agg művész, akinek meggyőződése, hogy úgy hagy nyomot maga után, ha még életében kőbe szoborják. Igen, világbajnok szerénységre utal, hogy úgy véli, emberi és művészi nagyságát az adja, hogy állítanak-e szobrot neki 80 éves korában, vagy sem.

Ezek után csak az a kérdés, hogy Koncz Gábor mikor mond ünnepi beszédet Tállai András lovas szobrának felavatásán. Minden másra megvan a válasz. Így múlik el a világ dicsősége. Mások mellett Koncz Gáborral a főszerepben.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.