Tárgy: Integráció
Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba
Végül is jól járt kend azzal, hogy anno Mária Terézia nem engedte haza kendet. Mondta a tata is, sehova a jó helyről addig, míg ki nem derül, hogy a mostani uralkodónk mit ért az integráció szó alatt. De ne kapkodja el még akkor se, ha már tudni véli, mert a mi kegyurunk állandó fejlődésben van. Márpedig a fejlődés, változás. Az meg sokféle. Őkegyelme – hiába ugrabugrál- képtelen fejjel fölérni az európai erkölcsi minimumhoz. Azért is kezdte ilyen vehemensen imádkoztatni az alattvalóit. Hátha kikönyörögjük a pokolból, ahová önerőből már felküzdötte magát. Peti bácsi rezignáltan meg is jegyezte egyszer (mikor véletlenül a pedagógia tudomány kudarcairól beszélgettek a tatával), hogy van, akin nem fog az iskola.
Állítólag a Soros (mint tudjuk főfoglalkozásban maga a SÁTÁN) egyetlen rossz befektetésének ezeknek a kurafiaknak a taníttatását tekinti. De ezt se vegye készpénznek. Mások azt mondják, hogy bosszú Auschwitzért, és direkt a magyarok büntetésére vannak kiképezve a fiúkák a történelemmel hamiskodó menyecskével egyetemben. A legvadabb teória (és ami az őslakosság tömeges elhullását illeti, nem alap nélküli), hogy ezek moszad ügynökök, mert Izrael állam wellness tavat akar csinálni magának a Kárpát-medencéből és félnek, hogy az a néhány itt ragadt, dologtalanul lézengő magyar – miközben lopkodja az aranyozott vízcsapokat -, a Szent Anna tóból betelepíti az ismeretlen baktériumot a fürdővizükbe. Ilyeneket beszélnek mifelénk a népek, de kend csak a tatusra hallgasson, főleg ha a nagyi is rábólint. Mert akkor az már fix!
Az se mindegy, hogy melyik államtitkár, mikor és hová akarja kendet integrálni! Mert ez fontos. Az alapelv hagyományosan nemzeti; suba a subához, guba a gubához, a többit a szegényházba, amíg uralkodónk kegyességből el nem rendeli hűbéreseinek a cselédlakások kialakítását a régi téesz istállókból, mert oda a szigorú uniós állategészségügyi normatívák miatt fejőstehenet úgyse lehet bevinni.
Mert az integráció fontos folyamat és a magyar keresztény kormányok nagyon értenek hozzá. Kend biztosan emlékszik a nagy előd, a Horthy Miklós is – a nemzetállam jegyében – milyen takaros Mária Valéria telepet rittyentett az erdélyi rokonoknak, amikor a románok is nemzetállamot csináltak és kipaterolták az idegenszívű magyarokat. Szegények sose tudták megbocsájtani Rákosinak, hogy a marhavagonokból és bádogviskókból kitelepítette őket a sztálinista szocreál lakótelepek bolsevista egyen komfortjaiba.
Mert mi már csak ilyenek vagyunk. Mindenünk az integráció. Legutóbb épp a magántulajdon alapján álló demokratikus Európához akartunk, de nagyon integrálódni.’90-ben tízmillió magyar áhítattal várta a bankja, a földbirtokai és a gyárai tulajdonba adását. Mára kiderült, hogy a tolmács rosszul fordította a privatizációt. Ami a miénk volt, az az övék lett, mert a kapitalizmust a nyakkendős sumákok szívatásból direkt demokráciának magyarították. Pedig kezdetben sokan már úgy nézegették a szomszédokat, hogy jók lesznek-e majd cselédnek, béresnek, hogy addig se idegenek szuszogjanak a portán, míg el nem készül a kastély a cselédlépcsővel. Aztán pár év múltával kiderült, hogy a címer, kutyabőr, hétszilvafa csak ábránd. Még a fészerben árválkodó kubikos talicska se saját tulajdon volt az antivilágban. A kulákvagyon szocializálásból került a portára. A nagyságának tudott néhai dédi meg summás marokszedőként tengődött, és élete nagy álma volt a fedél biztonságát jelentő cseléd rangra emelkedni.
Azt mondja a Peti bácsi a tatának, hogy nem kell idegeskedni, az élet nem áll meg. Már csak néhány év. Magyarkodnak, meg kereszténykednek még egy kicsit a Habsburgok által betelepített migránsok, de nem kell idegeskedni. Szent István királyunk is migráns nőt vett feleségül, mégis megmaradt a nemzeti identitása. Keresztény értékké varázsolják az egész nemzeti vagyont, tökélyre fejlesztik a diktatúrájukat, a rablott vagyonnal megkezdik a nyugati kalandozásokat, és akkor megint jön Rákosi, aki Nagy Imrével kitakaríttatja az urasági portákat, ezek elpucolnak megint Nyugatra sírni, honvágyni a lopott holmival, és mi megint a legvidámabb barakként gürizhetünk 40 évig, hogy újra legyen mit ellopni.
Darwin is megmondta, a változáshoz való igazodás a fennmaradás garanciája (persze lehet, hogy nem így, meg pontosan nem ezt mondta, de nekem most nincs időm utána nézni, mert az a ritka alkalom van, hogy az anyuval lecsót csinálunk, de tojás nélkül, mert azt csak az előző diktatúrában tudta a mi családunk megvenni. Úgyhogy mi már igazodunk.).
Nagyon jó egészséget kívánunk kendnek, és abban bizakodunk, hogy kend nem viszi túlzásba a torkoskodást, mint a múltkor a nagyvezíri lakomán, mert most már olyan drága a magunkfajtának a patikaszer, meg a posta, hogy mindannyian jobban járunk, ha a tata kigyalogol törökhonba, és kapar kendnek a hegyekben egy kis keserűsót.
Bütyökfalva, 2018. július (akkor, amikor).
Mirtill
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.