November 15,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Hacsaknem Blog


Valóban nagy kár lenne lemaradni Erdoğan totális diktatúrájának beiktatási ceremóniájáról

Orbán Viktor miniszterelnök hétfőn Ankarába utazik, ahol részt vesz Recep Tayyip Erdogan államfő beiktatási ceremóniáján – tájékoztatta az MTI-t Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóirodát vezető helyettes államtitkár.

Az esti ünnepségre az eddigi bejelentések alapján számos ország vezetőjét várják, Oroszországot például a kormányfő, Dmitrij Medvegyev képviseli, Szerbiából pedig Aleksandar Vucic államfő utazik Ankarába.

Törökországban június 24-én tartottak államfő- és parlamenti választást, a voksolást Erdogan elnök nyerte 52,59 százalékkal. A választás után a korábbi parlamenti berendezkedés helyett végrehajtó elnöki rendszert vezetnek be. Erről tavaly áprilisban népszavazáson döntöttek a török választópolgárok. (MTI)

Az persze nem meglepő, de legalább nem is szórakoztató, hogy az MTI csupán Oroszországot és Szerbiát említi a számos ország közül, hogy tudjuk elhelyezni, megint milyen díszes társaságba került a miniszterelnök. Valahol igazuk is van, én teljesen megértem. Ennek ellenére ez a felsorolás egyáltalán nem teljeskörű, úgyhogy segítek az MTI-nek, az Erdogan-párti török propaganda értesüléseire hivatkozva. Egészen biztosan kiefelejtették a hízelgő listáról

Venezuelát, Kazahsztánt, Macedóniát, Guineát, Szomáliát, Zambiát, Bosznia-Hercegovinát, Bulgáriát, Grúziát. 

Pedig csinos kis lista ez, lássuk be. Nagy kár lett volna, ha Magyarország Orbán Viktor lemarad róla. Az természetesen minden közpénzt megér, hogy a felcsúti üstökös ne lógjon ki a véreskezű Erdoğan rajongóinak sorából, akik a török diktatúra kiteljesedésének beiktatási ceremóniáján együtt örülnek vele. Úgyhogy a világért sem kötnénk bele ebbe, számunkra hatalmas megtiszteltetés, hogy ismét olyan országokkal kerülhettünk egy kategóriába, mint a sokoldalúan fejlett Szomália, vagy Zambia.

Venezuela külön menő ebben a felsorolásban: a 2017 végén hivatalosan is csődbe került dél-amerikai nyomorország elnöke, Nicolas Maduro időközben nagy haverságot kötött Recep Tayyip Erdoğan elvtárssal, vállvetve, közös erővel szigetelődnek el a késsel-villával táplálkozó nemzetközi közösségtől, miután elszánt élharcosai az emberi jogok sárba tiprásának. Nyilván a felsorolt országok zömének sincs oka a panaszra e tekintetben, mégis az MTI Oroszországot és Szerbiát tartja szalonképesnek közülük.

Szóval tök jó, hogy Orbán Viktor vakációra vonulása előtt (kicsit zavarbaejtő, hogy tegnap abbamaradt az izgalmas miniszterelnöki fejtörő) még egyszer hitet tesz Erdoğan professzor és illiberális rezsimje mellett. Ez egy újabb alkalom arra, hogy felelevenítsük a lényeget és behatároljuk az irányt és az ösvényt, amelyen haladunk.

A júniusi választásokat követően megalakult török törvényhozásnak immár 600 képviselője van a korábbi 550 helyett, Recep Tayyip Erdogan, jelenlegi elnök pedig egy személyben lesz állam- és kormányfő (ezt hívják viccesen az MTI-nél végrehajtó elnöki rendszernek). Ez azt jelenti, hogy Erdoğan szultán-kezdemény egymaga nevezi ki és függeszti fel hivatalukból a minisztereket, és hogy megszűnik a Török Köztársaság 1923-as megalakulásával létrejött miniszterelnöki intézmény.

Egy, a hivatalos közlönyben vasárnap, azaz tegnap megjelent törvényerejű rendelet értelmében elbocsátottak 18  632 alkalmazottat az állami szférából, köztük 9000 rendőrt és 6000 katonát. Az intézkedés – az Anadolu török állami hírügynökség szerint – az a két évvel ezelőtti puccskísérlet után bevezetett rendkívüli állapot utolsó rendelete, amennyiben a török vezetés (vagyis Erdoğan majdnem szultán) a közelmúltban többször kilátásba helyezte a rendkívüli állapot feloldását július 19-től.

A menesztettek között van többek között a szárazföldi erők 3077, a haditengerészet 1126, a légierő 1949 tisztje és altisztje, valamint a rendőrség 8998, illetve a csendőrség 649 tagja. A listán szerepel továbbá 1052 ember az igazságügyi minisztériumtól, köztük bírójelöltek, de négy tartományi kormányzó-helyettes is. A rendelet intézkedett 12 egyesület, három kisebb újság, és egy kisebb televízió bezárásáról is. Az indoklás szerint azért, mert azok nemzetbiztonságot veszélyeztető tevékenységet folytattak, például terrorszervezetekkel álltak kapcsolatban. Az állam az érintett egyesületek és sajtóorgánumok mindennemű vagyonát lefoglalta.

Törökországban a rendkívüli állapot fenntartásának fő indoka a terrorszervezetek, köztük a puccskísérletért közvetlenül felelőssé tett gülenista hálózat elleni harc, valamint a Délkelet-Törökországban 1984 óta fegyveres felkelést folytató Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) elleni hatékonyabb fellépés volt.

És akkor érdemes még egyszer megvonni a paranoiás hatalmi téboly mérlegét is: Törökországban az elmúlt mintegy két év alatt 111 ezer állami alkalmazottat menesztettek, további 38 ezret felfüggesztettek állásából, több mint 159 ezer embert vettek őrizetbe, legalább 77 ezret pedig előzetes letartóztatásba is helyeztek azzal a gyanúval, hogy közük lehet a gülenista hálózathoz vagy a Kurdisztáni Munkáspárthoz (PKK). A leszámolás során száznál is több sajtóterméket számoltak fel.

Vagyis van még munka és teendő bőven azoknak, akik Erdoğan rendpártinak becézett, demokráciát és jogállamot foltokban sem tartalmazó, véres-diktatórikus rezsimjét irigykedve szemlélik az Európai Unió pereméről, fél lábbal Moszkva külvárosából.

Olyan szép lenne ezek után, ha egyszer valamelyik Gulyás Gergely, aki szerint például Románia nem jogállam, hanem inkvizícióra és sztálini alapokra épülő izé (közben Németországban már hírből sem ismerik a sajtószabadságot, Spanyolországban a kommunisták eltapossák a családi értékeket, Franciaország, Belgium, vagy Svédország meg konkrétan élhetetlen, migránshordák által vegzált, gyökértelen, döglődő kereszténység-maradvány), egyszer ugyanilyen kritikus véleményt fogalmazna meg azokról az országokról, amelyekhez a Fidesz-kormány oly előszeretettel dörgölőzik, és ahol vagy soha nem volt, vagy éppen most öldöklik nagy erőkkel a jogállamot, az emberi jogok pedig ugyanúgy handabandának minősülnek, mint Orbán beteg vízióiban. Kazahsztántól Zambián és Oroszországon keresztül Törökországig.

Nagyon jó lenne tudni már végre, hogy hivatalosan, bevallottan akkor merre nyílik az Orbán-féle félfeudális, autokrata Soros-fóbiás rezsim ajtaja. Berlin, vagy Ankara felé. Mert baromira nem mindegy.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.