Július 18,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Hacsaknem Blog


Ez már régen nem kétmillió ember további nyolcat megnyomorító sötét magánügye

Azt mondja valamelyik háromnevű szakértő, elemző (valamilyen rejtélyes oknál fogva a Fidesz kottáját szóról szóra visszaköhögő, úgynevezett véleményt formáló egyéneket a banánköztársaság alakú narancsültetvények árnyékában így nevezik) ma reggel a Migráns1 csatorna műsorában, hogy békülékeny és konstruktív találkozóra lehet számítani Orbán és Merkel között. A Nézőpont-csoporthoz tartozó Fidesz-csatlós Médianéző Kft. nevű vállalkozás ügyvezetője így folytatta az okoskodást:

… azzal, hogy Orbán Viktor évek óta következetesen kiáll a migrációval kapcsolatos magyar álláspont mellett, megerősödött, míg Angela Merkel nem a maga ura sem saját kormányában, sem Németországban. Orbán Viktor segítő kezet nyújthat a német kancellárnak Európa jövőjét illetően vagy migrációs kérdésekben. Most lehet gálánsnak és elegánsnak lenni Magyarország részéről.

Nem vagyok jövőbelátó tenyérjós, nincsen semmilyen nemű fideszes (sem másmilyen) gazdasági érdekeltségem, nem csüggök kiszolgáltatottan felkapaszkodott bugrisok kegyének gyümölcsfáján, ezért nem tudom megmondani fideszes szakértői-elemzői bizonyossággal, hogy milyen jellegű találkozóra lehet számítani Merkel és Orbán között. Azért ránézésre úgy tűnik, hogy a szakértő úrnak kimaradt – apropó konstruktivizmus – a tegnapi előretolt csatakiáltás, iderakom, ne vesszen el a fennforgásban:

Miután napi rendszerességel követem Orbán Viktor egyik következetességből a másik következetességig tántorgó politikai pályafutását – saját meglepetésemre is -, mélyen egyet tudok érteni a háromnevű NER-tégla álláspontjával: van egy kérdés, amiben Orbán Viktor hosszú évek óta következetes. Hogy éppen a migráció hozta felszínre minden korábbinál hangsúlyosabban ezt a nemes tulajdonságát, jelentéktelen részletkérdés. Akkor is az volna, ha Orbán Viktort történetesen lehetséges volna a gáláns és elegáns fogalmakkal azonos gondolati egységben értelmezni.

Tévedés ne essék: egyáltalán nem a toprongyos, igénytelen, hivatalos csoportképekre rászabadított vállalhatatlan külsejére gondolok, hanem a békülékenységgel és a konstruktivizmussal semmiféle köszönő viszonyt nem ápoló, viszkető tenyerű, kicsinyesen bosszúálló, félműveltségéből adódóan állandóan frusztrált, üldözési mániás, beteges kompenzálásra berendezkedett karakterére.

Orbán Viktor egyetlen dologban következetes, gyakorlatilag mióta túlélete sanyarú gyerekkorát: a szüntelen árokásásban és a tömeges háborús pszichózis, a mindent átszövő káosz és bizonytalanság fenntartásában. A migráció valóban létező problémája csupán ennek a mindent felülíró célnak a szolgálatába állított eszköz. Orbán Viktor félműveltségével együtt is egy rendkívül tehetséges stratéga, ha úgy tetszik hatalomtechnikus, egy számító, pszichopatákat kenterbe vágó, nettó megélhetési politikus. Bűnözőnek kellene neveznem, de pusztába kiáltott szó lenne, hiszen ahol a mindennapok (beleértve a politikát) vonatkoztatási pontja nem az erkölcs, ott legfeljebb az én szubjektív, senkit különösebben nem érdeklő zsinórmértékem szerint számít bűnözőnek ez az ember.

Akinek ha csak az lenne minden bűne, hogy egy országot áldozott fel és taposott a szellemi sötétségbe a hazug, náci jegyeket hordozó, fajelméleti gyökerekhez visszanyúló gyűlöletpropagandája oltárán – amelyet nem mellesleg az ország zsebéből kirángatott közpénzből finanszíroz mai napig -, akkor sem lehetne más szóval illetni, mint ami. Egyszerűen azért mert ennek az embernek nincsenek erkölcsi gátlásai, soha nem is voltak. Ezt az embert nem lehet már úgy hatástalanítani, mint egy Dunában talált bombát. Ez az ember volt már minden, és mindennek az ellenkezője is. Ez az ember mindig éppen az volt, aminek megérte lenni abban a pillanatban. Emberi sorsokon átgázolva, a hatalomért, a pénzért, a megvásárolható tekintélyért.

Nem kicsit elkeserítő a fentiek okán ma arra a következtetésre jutni, hogy ha van politikus, aki képes immár évtizedek óta következetesnek maradni önmagához, az pontosan Orbán Viktor. Nem az elveihez, hanem a stratégiai elvtelenségéhez és erkölcstelenségéhez. Gyomorszorító leírni is, hogy az idő múlásával hogyan vált ez az ember tényezővé ott, ahol az effajta gumicsizmás asztal melletti büfögésre nem volt korábban példa, és ahol éppen ezért vezető politikusok nem hiszik el most sem azt, amit a szemükkel látnak. Európa, benne Magyarország és külön Merkel kancellár most fizeti meg a szemünk láttára az árát ennek a túl régóta tartó bárgyú hitetlenkedésnek. Ami egyebek mellett abban is tetten érhető, hogy úgy kezelik Orbánt, mintha semmit nem tudnának arról, amit kilencedik éve művel. Még mindig demokratikus eszközökkel harcolnak a nyers, gátlástalan erővel szemben.

E tekintetben teljesen mindegy, hogy mit árulnak el az európai nyilvánosságnak a kézcsókdosáson állítólag túlmutató mai Orbán-Merkel találkozóról. Onnantól kezdve, hogy Orbán harmadik éve következetesen izzad azon, hogy a túl sokáig szerencsétlenkedő Európa még véletlenül se legyen képes közös, megkérdőjelezhetetlen, mindenki által elfogadott megoldást találni a migrációra, nincs miről beszélni. A háromnevű beszélő papagáj magvas gondolataira visszatérve: Orbán Viktor nem hogy egyetlen mondatban, de egyetlen bolygón sem hozható közös nevezőre a segítő kézzel, a békülékenységgel, a konstruktív hozzáállással, vagy a gáláns eleganciával. Orbán segítő keze fennállása óta saját maga felé hajlik, ehhez hajlította hozzá Európa tehetetlenségének és felelőtlenségének köszönhetően immár a valóságot is.

Ma semmi nem fog történni azon kívül, amit már most is tudunk: ameddig Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke, nem lesz béke és nem lesz megoldás a migrációs problémára. Mivel már egy ideje kinőtte a pannon szemétdombját, és többé-kevésbé joggal felpakolta magát Európa térképére, ahogy Magyarországon nem lehet béke, csak büdöslibsikbuzigenderkommunisták, akiket minden áldott nap le kell győzni, mert különben mindmeghalunk, úgy Európában sem lesz soha béke, ameddig a szánalmas döntéshozatali asztalok mellett a felcsúti üstökösnek helye van, és felteheti a lábát az asztalra. Azt hiszem, hogy lassan igazat kell adnom azoknak, akik szerint az Unió egy geci. Sokkal nagyobb geci, mint Orbán, de legalábbis pont akkora.

És nem azért, mert azt várnám el, hogy a mélyen tisztelt, különlegesen felsőbbrendű magyar nép helyett eltakarítsa az elvtársak gumicsizmáiról lehulló trágyát, hanem mert elfogadhatatlan indokokra hivatkozva asszisztálnak Orbán következetes gazemberségéhez. Mert finanszíroznak és megtűrnek egy gazdasági alapon mindent a zsíros valaga alá gyűrő, maffia jegyeket hordozó, autokráciából diktatúrába hajló rendszert. Sokadszorra: ez nem Magyarország belügye, ez az Európai Uniót aláásó, gennyes fertőző betegség, amelynek vadhajtásai már boldogan virágoznak a kontinens más részein is. Ez már régen nem kétmillió ember további nyolcat megnyomorító sötét magánügye, hanem egy elvileg uniós tagállam kormányának ázsiai hőbörgése.

Hát így tárgyalgassanak vele, a gáláns-elegáns úriemberrel, így terítsék le előtte a vörös szőnyeget, így udvariaskodjanak vele, így igyák minden szavát, így vigyorogjanak az erdő felől közelítő, előre feltételeket szabó, mindenkit bemószeroló, kemény korrupt emberrel egy fotón, így magyarázzák ki, hogy a fekáliát miért jobb berúgni az ágy alá, mint kihajítani a francba, így tördeljék a kezüket és ráncolják a homlokukat, hogy ejnyebejnye hát már megint mit nem hallunk Orbán úr háza tájáról. Áltassák magukat és reménykedjenek bátran, az biztosan segíteni fog. Nem fog.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.